Húsvéti népszokások, húsvéti hagyományok

A kereszténység legnagyobb ünnepe, a húsvét nemcsak ősi tavaszköszöntő hagyományokat hordoz, de valódi családi tavaszünneppé is változott az évszázadok során, s így ma a legtöbb keresztény családban nemcsak vallásos ünnep, de jó alkalom arra is, hogy a szélesebb családi kapcsolatokat megerősítsük. Számos ma is élő vagy éppen újraéledő népszokás és hagyomány kötődik a húsvéti nagyhéthez, melyek közül sok a böjti vagy éppen a böjt elhagyásához kapcsolódó, étkezéssel összefüggő tradíció.

Kisfiú csokitojásokkal 1935-ben. Forrás: Fortepan

Nagycsütörtök
Nagycsütörtökön Krisztus utolsó vacsorájára, elfogatására és szenvedéseire emlékezünk. A húsvéti hagyomány ezt a napot zöldcsütörtöknek is nevezi, mivel a tradíciók szerint ilyenkor elsősorban friss zöld levelekből készült ételeket fogyasztottak, az egyszerű csalánfőzeléktől a spenót- és sóskapürén keresztül az olyan szinte modern ételekig, mint amilyen a mai idők salátái.  

Kislány húsvéti csokitojásokkal 1946-ban (Fotó: Fortepan)

Az egyházi hagyományok közül a legkülönlegesebb a harangok hallgatása. E naptól kezdve ugyanis sehol nem harangoznak, úgy mondják:„a harangok Rómába mennek”, és csak nagyszombaton szólalnak meg újra. 

Természetesen Krisztus szenvedéseire emlékezve ilyenkor nem volt szabad, de legalábbis nem volt illendő fütyülni, dalolni, muzsikálni sem. Más hagyomány még az alvást sem nézte jó szemmel. Úgy tartották, hogy aki nagycsütörtökön álomra hajtja a fejét, az egész évben lustálkodni fog. 
 

Nagypéntek

A keresztény gondolatiság legfájdalmasabb, egyben legmisztikusabb eseményére, Jézus kereszthalálára emlékezünk ezen a napon. A megfeszítés napján a legszigorúbb böjtöt kell tartani, és általában minden munkát tiltott a hagyomány. Némelyik tevékenységhez határozott hiedelmek is kapcsolódtak: aki baromfit vágott, annak állatai elhullottak, amely ruhát ezen a napon mosták, annak viselőjébe villám csapott, aki olyan kenyérből evett, amit ekkor sütöttek, az kővé vált. Ugyanakkor a húsvéti tojásokhoz ezen a napon sok hagyomány kapcsolódott. Általában ekkor kellett megfesteni a hímes tojásokat, az éjszaka feltört tojással jósolni lehetett, a küszöbre tett tojáshéj megmutatta, milyen foglalkozása lesz az eladó lány majdani férjének. (Olyan, amilyen annak van, aki rálép a tojáshéjra.) 

Nagyszombat 

Húsvét ünnepének talán legszebb napja: a reményteli várakozás ideje, egyúttal a negyvennapos nagyböjt vége. A nagyszombati egyházi szertartás keretében újra megszólalnak a harangok, s ehhez mindjárt hagyomány is kötődik. 

Aki az első harangszóra megrázta a gyümölcsfáit, az biztos lehetett benne, hogy a régi rossz termés lehullott róla, és nem lesz férges az új. Hasonló babona kapcsolódott a ház tisztaságához is: az a gazdasszony, aki az első harangszó alatt a ház falát végigsöpörte, miközben így kiabált: „Kígyók, békák távozzatok!”, annak háza egész évben ment maradt az efféle látogatóktól. Másutt a reggeli mosdóvízbe piros tojást tettek, melynek egészségmegőrző szerepet tulajdonítottak.

Húsvéti ételszentelésre igyekvők Porcsalmán 1976-ban (Forrás: Fortepan)

Húsvétvasárnap

A feltámadás napja, a kereszténység talán legszebb ünnepe és a legbensőségesebb családi ünnepeink egyike. Ezen a napon a családok közös és bőséges reggelit tartanak, fontos ételeink a kalács, a tojás, a sonka. Ezen a napon kapnak ajándékot, többnyire csokoládét, édességet a gyerekek, sok családban a kertekben elrejtett édességeket kell megkeresniük ilyenkor a legkisebbeknek. 

Körösfői locsolkodás 1944-ben (Forrás: Fortepan)

Húsvéthétfő

A locsolkodás napja, s ennek megfelelően egyes vidékeken vízbevető hétfő. A hagyomány szerint ilyenkor a legények sorra járják a lányos házakat és kútvízzel öntik le a lányokat. Ma már inkább kölnivíz járja, s a locsolásért hímes tojást kapnak. 
Ezzel ér véget a húsvéti ünnepkör.