Nem lesz iskola az óvodából

Eredményesen zajlott az iskola-előkészítőkről szóló egyeztetés, a szakemberek legtöbbje üdvözölte az óvodások fejlődését szolgáló törekvéseket – mondta a Magyar Nemzet kérdésére Pásztor Enikő, a Soproni Egyetem egyetemi docense.

Olykor többet ártanak a fizetős tanodák

Meglátása szerint sok család havonta akár százezer forintot is fizet azért, hogy megfelelő alapokat szerezzen a gyerekének az iskola megkezdésére, ám ezek a tanodák olykor többet ártanak, mint használnak. – Amíg egy jó óvodai fejlesztés életkornak megfelelő, játékos, minden gyermek számára elérhető, és szakmailag megalapozott, addig a fizetős tanodák, fejlesztőházak, magánvállalkozók által kínált iskola-előkészítők nem pedagógiai, hanem piaci logika mentén működnek – hívta fel a figyelmet, és egyben azt tanácsolta, mindenképp nézzünk utána, milyen végzettségű szakember tartja a foglalkozást, milyen módszertan alapján, és van-e valódi egyéni fejlesztési terv.

– A szülők jó szándékból, szeretetből cselekszenek, de könnyen manipulálhatók, mert azt érzik: ha nem viszik a gyereket ilyen foglalkozásra, akkor nem jó szülők. Ezek a fizetős foglalkozások – miközben sokszor kétes szakmai tartalommal működnek – tovább mélyítik a társadalmi különbségeket, hiszen a tehetősebb családok számára elérhetők, míg a nehezebb helyzetben élők gyermekeit eleve kizárják, ezzel is növelve az esélyegyenlőtlenséget – amit a szakmapolitika kifejezetten el szeretne kerülni – mondta.

Álláspontja szerint ugyanakkor fontos vizsgálni azt a kérdést is, mi az oka annak, hogy a gyerekek egy része az óvodai élet során nem szerzik meg azokat az alap kompetenciákat, amelyek az iskolakezdéshez nélkülözhetetlenek.

– A rendszerváltás előtti évektől kezdve nagy módszertani szabadságot kaptak az óvodák, ami óriási szakmai eredmény, de ezzel a szabadsággal sajnos nem mindenhol éltek jól. 

Nagy a különbség az intézmények között: egyes óvodákban valóban magas színvonalú, komplex fejlesztés zajlik, máshol azonban előfordul, hogy nem történik meg a szükséges egyéni figyelem, vagy épp teljesen elmaradnak az alapvető közösségi tevékenységek. 

– Vegyes csoportokban, különösen sajátos nevelési igényű gyerekek jelenlétében ez valóban nehezebb feladat. És sajnos azt is látnunk kell, hogy egyes óvodapedagógusok engednek a szülői nyomásnak és eltolódnak a feladatlapos „iskolásítás” irányába – holott ez nem felel meg a gyermekek fejlődési szükségleteinek – részletezte.

Pásztor Enikő hangsúlyozta egyben, noha a probléma összetett, az iskola-előkészítésre való nagyobb fókuszáltság adhat megoldást a fentiekre. A jövőben az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának szakmai tartalma is módosul, ezzel kapcsolatban a szakember kifejtette, a módosítása során elsődleges célja volt a jó gyakorlatok tudatosítása és megerősítése.

 

A gyermekek nem teljesítők, hanem személyiségek

– A fő irány az, hogy az iskolára hangolás megmaradjon játékos, gyermeki formában, ugyanakkor világosabban jelenjen meg a napi gyakorlatban. Az új elem, hogy a nagycsoportosok számára naponta átlagosan 45 percet kell biztosítani ilyen tevékenységekre, nem új pedagógiai tartalom, inkább iránymutatás. Azok az óvodák, ahol eddig is tudatosan készítették a gyerekeket az iskolára, ezt már eddig is hasonló módon végezték. A módosítás azokat szeretné segíteni, ahol ez nem volt kellőképpen jelen – tájékoztatott a szakember, aki egyben emlékeztetett, 

a végleges szabályozásba beépítették a szakmai munkacsoporttal történt egyeztetés tanulságait is.

– A legfontosabb tanulság talán az volt, hogy a szakma egy része nem támogatta a kötelező csoportbontást – vagyis azt, hogy a nagycsoportosokat külön csoportba szervezve készítsék fel. Ez kikerült a végleges tervezetből. Ugyanakkor a 45 perces napi ráhangolódás bevezetése épp azokat segíti, ahol eddig nem volt kellően tudatos ez a szakasz. Fontos üzenet az is, hogy a gyermekek nem „teljesítők”, hanem személyiségek, akiknek joga van a gyermeki tanulásra, a játékra, a mozgásra és a szeretetteljes figyelemre. Ezt az elvet a végleges szabályozás is figyelembe vette. Szerintem ez egy kiváló példája volt annak, hogy mennyire fontos a párbeszéd – összegzett Pásztor Enikő.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)