– Az egyeztetések során az óvodaigazgatók üdvözölték, hogy fókuszba került az óvoda-iskola átmenet. Az egyeztetések légköre kifejezetten együttműködő és konstruktív volt – fogalmazott Pásztor Enikő, a Soproni Egyetem docense és az óvodai munkacsoport egyik tagja.
– Az államtitkárság, az óvodaigazgatók, a szakmai szervezetek közösen próbáltak megoldásokat keresni, azt tapasztaltam, hogy a résztvevők valóban a gyermekek érdekében gondolkodtak, még ha különböző álláspontok is megjelentek. Mindenki örült annak, hogy végre reflektorfénybe került az óvodai nevelés, és érezték, hogy a minisztérium komolyan veszi a problémáikat. Annyi bizonyos, a szándék mindannyiunkban közös volt: jobbá tenni az óvodák működését, megkönnyíteni a gyermekek iskolába lépését – húzta alá a szakember.
Több évtizedes probléma oldódhat meg
Mint ismert, a kormány februárban jelentette be, hogy módosítja az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló rendeletet, valamint egyes köznevelési tárgyú kormányrendeleteket annak érdekében, hogy megkönnyítse az óvodából az iskolába való átmenetet. Ennek jegyében iskolai-előkészítő csoportokat hoztak volna létre, ahol a gyerekekkel játékos foglalkozásokkal, célzott fejlesztésekkel foglalkoznának az óvodapedagógusok. A rendelet hatalmas ellenállást váltott ki a baloldalon, szerintük ugyanis a kormány „iskolásítani” akarja az óvodákat. Erről azonban szó sincs.
„Az óvodának eddig is feladata volt, hogy játékos, élményalapú formában segítse a gyermekek iskolai életre való felkészülését. A legtöbb óvodában ugyanakkor csak papíron van lehetőség arra, hogy a gyermekeket felkészítsék minderre, ez is okozhatja azt, hogy sok gyermek nem iskolaérett a nagycsoport végeztével sem, a szülők és a pedagógusok is elégedetlenek” – jegyezte meg az egyetemi docens.
A szakember felidézte, az óvoda-iskola átmenet problémája már évtizedek óta ismert és sokszorosan vitatott téma, aminek a végére ezúttal pont kerülhet. – A pedagógustársadalom, a szülők és a köznevelési irányítás is régóta érzékeli, hogy a gyerekek sok esetben nem kellően felkészülten lépnek át az iskolába – nem csupán kognitív, hanem érzelmi, szociális, viselkedési szempontból is. A rendszer szintjén érzékelhető feszültségekre adott válaszként született meg az a törekvés, amely épp arra irányult, hogy segítséget nyújtson a gyerekeknek, a pedagógusoknak és a szülőknek is. A cél az volt, hogy közösen, a szakma bevonásával javítsanak a helyzeten, hiszen abban mindenki egyetértett: így nem mehet tovább – húzta alá.