Kócos, ezen a néven emlegették a helyi éjszakai életben a kiskunhalasi Strausz Istvánt, aki szombaton Magyar Péterék rendezvényén is feltűnt a Műegyetemnél. Mint megírtuk, a férfit nehéz lesz a Tisza Pártnak letagadni, ugyanis a kiskunhalasi Tisza-sziget tagjai vitték magukkal Magyar rendezvényére, amit egy lapunk birtokába került kép is bizonyít, ahol Strausz már tiszás kitűzőt is visel társaival.
Strausz a szintén kiskunhalasi Harkai Péterrel érkezett az eseményre. Harkai kacskaringós politikai pályafutását korábban a Magyar Nemzet mutatta be részletesen: az elmúlt húsz évben az SZDSZ, a Jobbik, a Márki-Zay Péter fémjelezte Mindenki Magyarországa Mozgalom és a DK–MSZP–Jobbik közös jelöltjeként is megmérette magát a Bács-Kiskun vármegyei településen.
Már korábban belekóstolt a politikába
Hozzátesszük: a Tisza legújabb támogatója, Strausz István már korábban is belekóstolt a politikába, igaz, nem túl sok sikerrel. 2019-ben a Fiatal Romák Országos Szövetsége (Firosz) jelöltje volt, de nem szerzett mandátumot a kiskunhalasi roma nemzetiségi önkormányzati választáson. Öt évvel később ugyancsak leszerepelt a Magyarországi Cigányközösség Fóruma jelöltjeként.
Rovott múlt
A politikai múltnál azonban sokkal érdekesebb Strausz István bűnözői múltja, hiszen Kócosnak volt már dolga az igazságszolgáltatással. 2008-ban vették őrizetbe uzsorázás, zsarolás és más bűncselekmények gyanújával, nem sokkal azután, hogy a szintén uzsorázásból élő nehézsúlyú bűnöző, M. István, becenevén Cépista kezén is kattant a bilincs 2008 augusztusában. Cépistát saját házában fogták el a kommandósok.
Bandaháború
Úgy tudjuk, mindkét férfi a rendszerváltást követően a kiskunhalasi alvilágban építette fel az uzsorázással foglalkozó bandáját. A két banda ráadásul 2008 júniusában össze is csapott egymással, a bűnözők kaszákkal, ásókkal, bozótvágó késsel, bárddal és gázpisztollyal estek egymásnak. Miután elfogták M. Istvánt, a helyi újságok összefüggésbe is hozták az esettel, de a rendőrség végül nem gyanúsította meg.
Két év börtön
Visszatérve Strauszra, ellene információink szerint 2010-ben emeltek vádat, majd a bíróság két év börtönre ítélte. A Magyar Narancs korábbi cikkében Strauszról azt írta, hogy a közvélekedés – a szintén enyhe ítéletet kapó M. Istvánhoz hasonlóan – őt is úgy tartotta számon, mint aki rövid lejáratra és irreálisan magas kamatra adott kölcsön pénzt, majd azt, ha máshogy nem ment, nyomásgyakorlással követelte vissza, sikerrel.
Megjegyzendő, hogy M. és Strausz tehetős, sok esetben kifejezetten prosperáló céget, cégeket vezető valódi vállalkozóknak adtak gyakran több millió forintos kölcsönt; ráadásul többnyire nem ők hajtották föl kuncsaftjaikat, hanem azok keresték meg őket. Az ügyfelek pedig annak ellenére mindig fizettek, hogy az eredeti megállapodáshoz képest rendre a sokszorosa lett a törlesztett végösszeg.
Kimosták az ügyvédek
Ahogy ezekben az ügyekben lenni szokott, a kölcsönkérésekről a legritkább esetben készült hivatalos vagy legalább a bíróság előtt bizonyító erejű dokumentum. Ezek hiányában a vádlottak ügyvédei könnyen ízekre szedhették a vallomások azon elemeit, amelyek a pórul jártak álláspontját igazolták volna akár a valós kárukat, akár az irreális kamatokat, akár a visszafizetéseket, késedelmeket illetően.
Többen egészen elképesztő összegeket fizettek vissza: a bíróságon kiderült, voltak olyan sértettek, akik hatszázezer forint után nyolcmilliót, vagy az évek során összesen kölcsönkért 14 millióra több mint nyolcvanmilliót kellett visszaadniuk.
