– Az ősz beköszöntével mivel telnek a mindennapjai?
– A napokban jelent meg a tizedik könyvem. Most ennek a szép, új könyvnek az életét gondozom. De több meghívásnak is eleget teszek, könyvtárakba, művelődési házakba invitálnak beszélgetni, előadást tartani. A munkán túl pedig nagyon élvezem, hogy az idei szeptember ennyire szép. Nem fúj a szél, nem zuhog az eső, megtoldotta a természet egy hónappal a nyarat.
– Miről szól az új könyve?
– Az utazásaimról. Nagyon szeretek közelebbi, távolabbi tájakat felfedezni. Annyira sokat jelent ez nekem, hogy néha öniróniával azt szoktam mondani, amikor hosszabb ideje nem mentem sehova: „hogy ha már meghallom az utcán a kis gurulós bőrönd hangját, úgy reagálok, mint Pavlov kutyája, rögtön feltámad az érzés, hogy valahova menni kellene, valamit látni kellene megint. Számomra ez is az egészséget és az aktív idősebb kort szolgálja.
– Jót tesz az egészségnek, ha kimozdul az ember a zárt közegéből?
– Igen. Pár évvel ezelőtt a húgom, aki coachként dolgozik nagyon túlterhelte magát, elfáradt a sok munkában, és láttam rajta, hogy ráférne a pihenés. Ekkor kaptunk egy meghívást Zselicbe. Hazánk egyik csodálatos tája, harmonikus, nyugodt, szemet gyönyörködtető. Mindössze három napot voltunk ott, mégis kipihentük magunkat, feltöltődtünk.
Nem feltétlenül kell a világ másik felére elutazni, hogy szépségben vagy élményekben legyen részünk. Az ismeretségi, baráti körömben is kampányolok Magyarország mellett. A korosztályom pedig már ingyen utazik.
Van olyan barátnőm, aki felül a vonatra, csomagol ételt, gyümölcsöt, és elmegy egy napra Sopronba vagy Pécsre kirándulni. A napokban pedig egy hölgy egyenesen Egerből utazott ide, hogy a szentendrei kis baráti gyaloglótúránkon részt vegyen. Néha tényleg csak a döntésen és az akaraton múlik, hogy az ember mit tesz meg magáért.
– A szellemi aktivitás és a mozgás a két alappillére az egészséges időskornak?
– Ez a kettő mindenképpen. Nem is kell nagy dolgokra gondolni, egy izgalmas könyv, egy jó keresztrejtvény vagy egy vidám sakkparti máris megmozgatja az agyunkat, egy órás séta pedig a testünket. Nagy veszélyt rejt, ha valaki nyugdíjba megy és ezzel bezárja magát a négy fal közé, a tévé rabja lesz és csak üldögél. Ha nagyobb sétára nem is megyek, akkor is megteszem mindennap a szokásos körömet Szentendrén, a kedvenc útvonalamon, és még sok év és rengeteg kilométer után is újabb csodák érnek naponta.
Néha csak a napfelkelte, a napnyugta, az eső, a hó vagy a napsütés gyönyörködtet.
Ezernyi szépség van a természetben, ha meglátjuk.
