– A Korhatártalanul programjában írt is erről, hogy a társadalom már kicsit másképpen tekint az ötven pluszos emberekre.
– Igen, ez a téma ma is aktuális. Majdnem húsz évvel ezelőtt indítottuk ezt a programot. Akkoriban talán még erősebb volt a fiatalságkultusz, és az idősek sokkal hamarabb háttérbe szorultak. Azóta már sokat változott pozitív értelemben ez az attitűd.
Egyre több idős embert látunk reklámokban, elfogadottabb a színes öltözködés hatvan-hetven évesen is, egyre szívesebben vállalnak korosabb sztárok, színészek, énekesek és ismert emberek is társadalmilag aktív szerepet.
Most már egy idősebb hölgy vagy úr nem feltétlenül mamóka vagy papóka.
– Magunk is tehetünk azért, hogy jól érezzük magunkat lelkileg is ötven-, hatvan-, hetvenéves korban is?
– Ha elfogadjuk, hogy ebben a korban sokkal fontosabb, mi van „belül”, mint az, hogy megjelenik egy-egy öregségi folt vagy felkúszik néhány pluszkiló. Ha elfogadjuk a ráncainkat, sokkal könnyebb megbarátkozni az idősödéssel is. Lelkileg pedig akkor tudunk harmóniában lenni, ha például már nem aggódunk azon, hogy megoldhatatlannak látszó problémák tornyosulnak előttünk. Mert valójában mindent meg tudunk oldani.
Annyi mindent átéltünk már az elmúlt ötven, hatvan, hetven évben, hogy ez maga az erőforrás.
Ezt a pozitív gondolkozást nem csak mondom, magamat is ehhez tartom, és törekszem rá még a nagyobb nehézségek esetén is, hogy ne szorongjak rajta pár napnál tovább. Ha felöltözöm csinosan, kimozdulok otthonról, derűs emberekkel találkozom, szép tájakat látok, mindezek az élmények és a szeretetkapcsolatok feltöltenek és aktívvá tesznek.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!