Az ESPAD (Európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásokról) 2024-es kutatási adatai szerint – amely 37 országban vizsgálta a fiatalok szerhasználati szokásait – Magyarország több mutatóban is a legrosszabbul teljesítő országok közé tartozik. A 15–16 éves diákok 91 százaléka fogyasztott már alkoholt, és ezzel hazánk Dániával együtt vezeti ezt a nemkívánatos európai listát.
Az elmúlt hónapban a középiskolások 22 százaléka volt részeg legalább egyszer, ami szintén a legmagasabb arányok közé tartozik, de a dohányzás esetében sem jobb a helyzet: a tanulók fele már kipróbálta a cigarettát, egyharmaduk pedig rendszeresen rágyújt.
Az új típusú szerek használatánál hasonlóan riasztó a kép. Az e-cigarettát és a szintetikus katinonokat egyaránt Magyarországon próbálta ki a legtöbb tinédzser, előbbit 57, utóbbit pedig csaknem négy százalékuk. De a digitális világ sem ad okot a megnyugvásra: minden harmadik középiskolás problémás közösségi média-használatról számolt be, miközben a mentális jóllét mutatói nálunk az egyik legalacsonyabbak Európában:
mindössze a diákok 47 százaléka érzi magát jó állapotban.
– Ezek a számok önmagukért beszélnek: a fiatalok szerhasználata és a viselkedési függőségeik komoly társadalmi problémát jelentenek – fogalmazott Marjai Kamilla, pszichológus, addiktológiai konzultáns, a kampány szakmai vezetője.
A klasszikus addikciók – alkohol, dohányzás, drogok – mellett egyre erőteljesebben jelennek meg az új típusú függőségek is: az online játék és a képernyő függőségbe hajló használata.
A problémát súlyosbítja, hogy a generációk közötti kommunikáció önmagában véve is kihívásokkal teli, és a legjobb szándékkal sem feltétlenül találjuk meg az egyenes utat egymáshoz.
Csak tini vagy már függő?
A 2025-ös Médiaunió-kampány középpontjában a Csak tini vagy már függő? kérdés áll, ami a kamaszkori függőségekre hívja fel a figyelmet.
A Függőség 7 jele kampány célja, hogy a szülők, tanárok és maguk a tinédzserek is felismerjék a korai figyelmeztető jeleket.
A kampány erős vizuális és érzelmi eszközökkel, közösségi aktivitásokkal és oktató tartalmakkal mutat rá a problémák súlyára, párbeszédet indít ott, ahol a legnagyobb szükség van rá, és arra bátorít, hogy vegyük észre a jeleket, és merjünk segítséget kérni.
