A tisztképzést is átalakította a háború

Az orosz–ukrán háború tapasztalatait is be kell építeni a kutatásba és az egyetemi képzésbe – nyilatkozta lapunknak Kovács László vezérőrnagy, az NKE tudományos rektorhelyettese.

Fotó: Polyák Attila

– A parlamentben már lassan tizenöt éve fogadták el azt a törvényt, amely alapján integrálták a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet, a Rendőrtiszti Főiskolát és a Corvinus Egyetem közigazgatási karát. Ezzel létrejött a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Mekkora kihívást jelentett ehhez alkalmazkodni?

– Nagy kihívást jelentett, de megértették az egyetemek munkatársai, az elődintézmények, hogy egy jó minőségű, új intézményt kell létrehozni, amelyet el kell fogadtatni a felsőoktatásban. Ez nem öncélú feladat volt. Mindenki tudta, csak akkor jelentkeznek hozzánk a hallgatók, ha kiemelt szintű oktatás zajlik az egyetemen. Az állami és közigazgatási hivatások itt teljes mértékben megtalálták a közös hangot. A legnagyobb gondot az eltérő szervezeti kultúrák összehangolása okozta, mert figyelembe kellett venni a fegyveres testületek (rendőrség, honvédség) sajátosságait, és azt a megfelelő módon be kellett illeszteni a civil közigazgatásba. Az első két év nehézségei után azonban az elmúlt tizenhárom évben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) töretlen fejlődésen ment keresztül, és ma már nagyon komoly értéket képvisel a felsőoktatásban. Mint mindenhol, persze nálunk is vannak további kihívások, de ma már minden szakminisztérium, valamint a rendvédelem, a honvédség is megkapja az általa elvárt végzettségű, magas tudással rendelkező leendő munkatársakat. Ehhez persze arra szükség van, hogy a fenntartó munkáját segítő tanácsadó testület minden szakterület esetében megfogalmazza azokat a szakmai elvárásokat, amelyeket az oktatásban és a tudományban érvényesíteni tud az egyetem.

Kovács László vezérőrnagy, az NKE tudományos rektorhelyettese    Fotó: Polyák Attila

– Az egyetemek színvonalának egyik fokmérője, hogy hány fiatal jelentkezik a képzésekre. Sokan szeretnének katonatisztté válni? Milyen út vezet odáig?

– Amikor tisztképzésről beszélünk, akkor ez alatt elsősorban az alapképzésünket kell érteni. Az egyetem ugyanakkor mester- és doktori képzéseket is folytat. A Magyar Honvédség igényeinek megfelelően nálunk van egy negyedik szint is, az úgynevezett vezérkari tanfolyam, hivatalos nevén a Katonai Felsővezetői Szakirányú Továbbképzés, valamint számos szaktanfolyam is. Ezek olyan képzések, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy tiszt elsajátítsa azokat az ismereteket, amelyek egy magasabb törzsben az irányításhoz szükségesek. Nincs probléma a hallgatói létszámmal, rendszeres a túljelentkezés. A limit azonban évről évre változik, hiszen az NKE annyi hallgatót vesz fel, amennyire a minisztériumoknak szükségük van az adott végzési évben. A katonák esetében ezt a Honvédelmi Minisztérium határozza meg a Honvéd Vezérkar igényei alapján. Amikor a felvételi után az egyetemünkre kerül egy honvéd tisztjelölt, a Magyar Honvédség szerződést köt vele, így a katonai szakokat választó fiatalok nemcsak az egyetem hallgatói lesznek, hanem a honvédség szerződéses katonái is. Ezzel ingyenes szállás és fizetés is jár, ami sokszorosa a hallgatói ösztöndíjnak. Az első rostán – az orvosi, fizikai és pszichikai felmérésen – sokan kiesnek, így nagyon elkötelezettnek és fittnek kell lenni ahhoz, hogy valaki a Hadtudományi és Honvédtisztépző Karra (HHK) jelentkezzen, és be is jusson a képzésekre. 

Hogy csak néhány adatot mondjak a népszerűségünkről, a katonai infokommunikációs szakra 330 ponttal lehetett bejutni, de van az NKE-n olyan szak is, ahol 440 pont szükséges a felvételhez, ami országos szinten is magasnak számít.

– Az egyetemeknek fontos, hogy mennyire népszerűek a hallgatók körében, de az is, mennyire tartja fontosnak a fenntartó. A baloldali sajtóban megjelentek olyan állítások, hogy a haderőreform megfeledkezett a katonai felsőoktatásról. Hogy nem figyelnek oda eléggé a tudományos kutatások színvonalára, nincs kapcsolat a civil és a katonai kutatási ágazat között. Mi igaz ezekből a kritikákból?

– Ezeket a kritikákat a leghatározottan cáfolom. A Honvédelmi és haderőfejlesztési program 2016-ban indult el. 2018-tól négy éven át a vezérkarnál dolgoztam, ezért személyesen is tudom igazolni, hogy a haditechnikai fejlesztések mellett nem feledkeztünk meg a katonai tisztképzésről sem. Sőt, ez volt az egyik zászlóshajója a honvédelmi programnak. Hiába veszünk ugyanis bármilyen haditechnikai eszközt, ha ehhez nincs megfelelő vezetői, parancsnoki állomány. 

A tisztképzés átalakítása éppen ezért folyamatos. Például az orosz–ukrán háború tapasztalatait folyamatosan dolgozzák fel a hadtudománnyal foglalkozó szakemberek és a Honvéd Vezérkar. Ez a tudás azonnali igényként jelentkezik a tisztképzésben is. 

Azt se feledjük, hogy nekünk négyéves képzésekben kell gondolkodnunk, vagyis egy-egy eredmény négy év múlva fog igazán jelentkezni a hallgatók tudásában, a tapasztalatok feldolgozása és átadása tehát időigényes feladat. Mindezek mellett rendkívül fontosnak tartjuk a gyakorlatorientáltságot, éppen ezért a tisztképzés elsőéves hallgatói az alapképzést követően mennek tovább a szintén gyakorlatorientált úgynevezett Egységes Gyalogostiszti Felkészítésre. Ez egy tizenkét hetes tanfolyam, amely szakaszparancsnoki feladatokra készíti fel a hallgatókat alapszinten. Az egyetem utolsó szemeszterét pedig csapatnál töltik a tisztjelöltek, így eljutnak azokhoz az alakulatokhoz is, ahová majd leendő hadnagyként várhatóan kerülni fognak. Nem igazak az említett állítások az egyetemen folyó kutatásokról sem. A HHK olyan kutatói munkát és kutatásfejlesztést folytat, amely élen jár a magyar felsőoktatásban. A kutatási eredmények ráadásul azonnal megjelennek a gyakorlati oktatásban is, mert nálunk az oktatók egyben kutatók is. 

Az elmúlt öt évben olyan laboratóriumaink jöttek létre, amelyek Magyarországon egyedülállóak, de nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Olyan VR-laborunk, 3D nyomtatás laborunk, drón laborunk, repülésirányító torony szimulátorunk van, amely felsőoktatási viszonylatban egész Európában is ritka.

– Ennek része a meglehetősen futurisztikus elnevezésű kibővített valóság laboratórium is?

– Igen, de ez nemcsak egy VR-szemüveg alkalmazását jelenti, hanem olyan beavatkozásra alkalmas eszközöket, amelyekkel tudunk számítógépen szimulálni egy elképzelt környezetet, miközben látjuk a valóságot is. Ennek segítségével egy harcjármű vagy bármilyen katonai eszköz, gép, fegyver karbantartása, mozgatása, szerelése, felhasználása is sokkal hatékonyabbá válik. Nemrég jártam az Egyesült Államokban, és azt tapasztaltam, hogy a leghíresebb amerikai fegyvergyártó, a Lockheed Martin ugyanezeket a kutatásokat végzi. Ez az innovációnk is bizonyítja, nem igaz, hogy nincs kapcsolatunk a civil kutatókkal. A fejlesztésekben nagyon sok civil cég is részt vesz, emellett a kar gyümölcsöző együttműködést folytat más egyetemekkel, intézményekkel, köztük a Védelmi Innovációs Kutatóintézettel.

Az NKE rendelkezik speciális VR-laborral is  (képünk illusztráció)   Fotó: MTI/Vasvári Tamás / MTI Fotószerkesztõség

– Az orosz–ukrán háború is megmutatta, hogy a modern hadviselés elengedhetetlen eszközeivé váltak a drónok. Milyen fejlesztéseket, kutatásokat végeznek ezen a területen?
A drónkutatásunk a legjobb példája annak, hogy milyen jó az együttműködésünk a civil kutatási szférával. Ugyan mi nem gyártunk drónokat és azokhoz tartozó motorokat, de vannak civil cégek, amelyek ezeket előállítják, vagy beszerzik. Ezt nevezik kettős felhasználású technológiáknak, vagyis olyan civil felhasználású termékek készülnek, amelyek alkalmazhatóak lesznek majd a hadseregben is. 

A drónkutatás a legjobb példa arra is, hogy a háború és a hadviselés állandó változása megköveteli a folyamatos innovációt. 

A karon dolgozó kutatók – mivel maguk is katonák – tudják, hogy mire van szükség ma a hadseregben, és ezt el is tudják mondani a civil fejlesztőknek. Ebből az együttműködésből alakulhatnak ki olyan projektek, amelyek nemcsak a hadseregben alkalmazhatók, hanem a civil fejlesztő számára is előnyökkel járnak.

A drónkutatás elengedhetetlen a modern hadviselésben (képünk illusztráció)    Fotó: AFP/GENYA SAVILOV / AFP

– Milyen eredményeket értek el a 3D nyomtatásban?
– A műanyag alapú nyomtatás már minden szinten jól működik hazánkban, a fémnyomatás viszont korántsem ennyire egyszerű. 

Nálunk van 3D fémnyomtató, amelyet az egyik legnagyobb ilyen technológiával foglalkozó céggel történő együttműködés révén tudtunk beszerezni, de ehhez a tudást is ide kellett hozni. 

Alapvetően ezzel a technológiával olyan gépjárműalkatrészek kísérleti nyomtatása zajlik, amelyek nagy hőellenállást, nagy szakítószilárdságot igényelnek, de a későbbiekben, amennyiben erre jogi lehetőség van, megjelenhet az eljárás a gyorsan kopó fegyveralkatrészek gyártásában is.

A hadtudományi kar 3D fémnyomtatóval is rendelkezik (képünk illusztráció)    Fotó: Nordroden / Shutterstock

– A digitális világ megerősödése óta egyre nagyobb kihívást jelent a kiberhadviselés is. Milyen képzést nyújtanak a hallgatóknak a kibervédelem területén?
– Ebben is az élen járunk, ezen a területen is megvalósult az egyetemen belül a civilekkel történő együttműködés. Az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Kiberbiztonsági Kutatóintézete és a HHK között napi szintű az együttműködés, ahogyan a Rendészettudományi Karral (RTK) is, ahol kibernyomozókat is képeznek. A HHK-n fel is épült egy külön labor, amely szintén civil együttműködéssel folytat kibervédelmi kutatásokat.
Mi a 21. század hadviselésére készítjük fel a honvéd tisztjelölteket, azt szeretnénk, hogy nyelveket beszélő, nemzetközi környezetben embereket vezetni képes, fizikailag jól felkészült, katonai feladatokra is kész, a legkorszerűbb haditechnikai eszközöket kezelni tudó fiatalokat képezzünk, akik egyébként, ha kell, az életüket is feláldozzák Magyarországért. 

Nincs még egy olyan egyetemi képzés, ahol mindezt egyszerre várják el a végzősöktől, ami ennyire komplex lenne, mint a miénk. 

Az kétségtelen, hogy egy alapképzésben végzett hadnagy, nem hadtudós, de olyan hadtudományi ismeretekkel fog rendelkezni, amelyekre építve a mesterképzésen is megállja a helyét. A következő állomás lehet a vezérkari tanfolyam, ahol már az ezredesi vagy tábornoki várományosokat készítjük fel a stratégiai szintű feladatokhoz.

– Milyen szintű tisztképzés folyik az NKE hadtudományi karán a nyugati társintézményekhez képest? Megállja a helyét a tisztképzésünk a nemzetközi mezőnyben is?
– Nagyon nehéz ezt összehasonlítani, mert ilyen módon felépített tisztképzés nem nagyon van máshol. Az integrált egyetemi képzésünk is egyedülálló a világon. Persze folyamatosan figyeljük, hogy a Magyarországhoz mérhető NATO-tagországok vagy uniós országok tisztképzése milyen. Mindenhol más a hagyomány, a struktúra, de mindenhol meg kell tanulni a haditechnikai ismereteket. Azt viszont minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a nálunk végzett hadnagyok tudásszintje és tapasztalati szintje az elsők között van a nemzetközi mezőnyben.

– Ez annak is köszönhető, hogy magas színvonalat képviselnek az egyetemi kutatói és oktatói? Az ellenzéki sajtóban ugyanis azt a kritikát is megkapták, hogy kevés az oktatók tudományos publikációja.

– A HHK kutatói és oktatói magas színvonalat képviselnek, annak ellenére, hogy ez az egyetemi kar nem egy kutatóintézet, amelyben a szakembereknek az az elsődleges feladata, hogy új eredményekkel álljanak elő és egy bizonyos kutatási területen folyamatosan nemzetközi publikációkat produkáljanak. 

Az egyik civil természettudósunk például, aki egyébként az MTA doktora, Európa legjobb harminc csillagásza között van, ő és a csapata a legrangosabb nemzetközi publikációkkal rendelkezik. 

Ebben is nagy előrelépés történt az elmúlt években, a nemzetközi publikációink száma is folyamatosan nő, annak érdekében, hogy a kutatásaink eredményei nemcsak itthon, hanem külföldön is minél inkább elterjedjenek. Nagyon fontos látni, hogy a HHK oktatóinak háromnegyede katona, akik amellett, hogy oktatnak, kutatnak, a honvédelmi képzésben is helytállnak, miközben
katonaként lövészetre járnak, továbbképzéseken, felkészítéseken vesznek részt például az új haditechnikai eszközök ismeretéhez, hogy ezen sokoldalú tudás és tapasztalat révén készíthessék fel a jövő tisztjeit.

– Az oktatás katonai jellege indokolja, hogy nem a Ludovika Campuson van a tisztképzés helye, hanem Szolnokon és a Hungária körúton?

– A mesterképzéseink a Ludovikán vannak és a doktori képzéseink jelentős része is ott zajlik, akárcsak a Katonai Felsővezetői Szakirányú Továbbképzés. A honvédtiszti alapképzés azonban nem itt zajlik, hanem a Hungária körúton, mert szükségesek hozzá azok a laborok és nagyobb tantermek, ahol a haditechnikai eszközök kezelésének alapjait el tudják sajátítani a hallgatók. Az elmúlt években épült laborok elhelyezése is ott volt fizikailag a legideálisabb. 

A Hungária körúti épületegyüttes emellett laktanya is, ahol a katonai szocializáció jobban megvalósítható. Egyetemistáink ugyanis egy katonai szervezet, az MH Ludovika Zászlóalj égisze alá is tartoznak. 

Az állami légiközlekedési alapképzési szakunk pedig azért van Szolnokon, mert annak oktatása repülőgépet és helikoptert igényel. Ott képezzük a pilótákat, a repülő műszaki szakembereket és a légiforgalmi irányítókat is.

– Ön a honvédség kiberszemlélője és a Kiberműveleti Parancsnokság parancsnoka is volt négy éven át. Mi a véleménye arról, hogy nemrég hekkerek jutottak be a Védelmi Beszerzési Ügynökség rendszerébe és onnan adatokat szereztek meg?

– A konkrét üggyel kapcsolatosan nem tudok nyilatkozni, mert nem rendelkezem erről információkkal. Az Egyesült Államoktól kezdve Németországon át Szlovákiáig mindenhol előfordul, hogy feltörnek számítógépes rendszereket, akár kiemelt intézményeknél is. 

Magyarország kibervédelme az elsők között van a világban. Világszínvonalú képzéseink vannak ezen a területen, de ez már nemcsak pénz, szaktudás kérdése, hanem kultúra kérdése is, amiben szintén nagyon jól állunk. Olyan jogszabályi változások születtek és olyan kiberstratégiával rendelkezünk, ami egyre jobban közelít a teljes biztonsághoz. 

Minél nehezebbé, költségesebbé tesszük a támadó feladatát, annál inkább más felé fog fordulni. Azt is látni kell, hogy a kibertámadások a hadviselés részévé váltak. A hadseregek ma már informatikai eszközöket, számítógépeket használnak a haditechnikai eszközök működtetéséhez, a harcvezetéshez, ami veszéllyel jár. Ez ellen tehát nemcsak páncéllal, hanem kibervédelmi eszközökkel is védekezni kell.

– Jelenleg háborús veszélyhelyzet van hazánkban. A missziós hadsereg koncepcióról váltanunk kellett a regionális konfliktusra való felkészülésre. Ez milyen változásokat eredményezett a honvédségnél és a tisztek felkészítésében?
– A mostani helyzetben az ország ellenállóképességét kell növelnünk. Ez nemcsak a hadseregről szól, amelynek nemzetközi szövetségi keretek között is helyt kell állnia és készültségben kell lennie, hanem a logisztikáról, a gazdaságról, a közigazgatásról, a kultúráról. Sokáig azt képzeltük Európában, hogy a hibrid műveletek nem érik el a fizikai konfliktus szintjét. Bár a szomszédunkban hagyományos katonai hadműveletek zajlanak, ezek kiegészülnek nem hagyományos elemekkel, például az említett kiberhadviseléssel, vagy a drónok tömeges alkalmazásával, ami ellen egyre nehezebb védekezni, bármit is gondoltunk róluk korábban. Ezért a tisztképzésben is fontos a tapasztalatok folyamatos figyelése, elemzése és a levont tapasztalatok beépítése a jövő tisztjeinek képzésébe. 

Amit ma tapasztalunk a háborúban, az nem biztos, hogy egy vagy tíz év múlva is ugyanígy lesz. Ez napról napra újabb tananyagok, újabb eljárások elsajátítását igényli. 

Azokat az új haditechnikai és kommunikációs eszközöket is meg kell ismertetni a hallgatókkal, amelyek már ott vannak a honvédségnél. Tisztában kell lenniük a mesterséges intelligencia adta lehetőségekkel úgy, hogy közben ismerniük kell a múltat, a hadtörténelemet és a hadtudományt. Ez egy soha véget nem érő folyamat, nem könnyű feladat. Szerencsére azonban azt látjuk, hogy a honvédtiszti képzésben részt vevő fiatalok ezt nem tekintik tehernek, akik hozzánk jelentkeznek, a honvédségnél is szeretnének maradni, valóban katonák szeretnének lenni, hivatásuknak érzik a haza védelmét.

Borítókép: Kovács László vezérőrnagy, az NKE tudományos rektorhelyettese / fotó: Polyák Attila (PA) MW