Háromszor is a bolsevizmus ellen
A szervezők hangsúlyozzák: nem véletlen tehát, hogy a Vértanúk terére szervezték meg emlékgyűlést, amely az áldozatok előtti tisztelgés mellett a kommunistákkal bátran szembeszálló magyarokat méltatja. Hiszen mi, magyarok lázadtunk fel elsőként a kommunisták ellen. 1919-ben a júniusi ludovikás felkelés és monitorlázadás volt a Szovjetunión kívüli világ első antikommunista felkelése, aztán az ismert, túlkapásoktól sem mentes módon végül megtörtént a megmaradt ország felszabadítása. 1956-ban mi indítottunk szabadságharcot elsőként (és egyedüliként) a szovjet megszállókkal szemben. A pesti és a vidéki srácok, a véres sortüzekkel letört tüntetések résztvevői, a Munkástanácsok szívós kiállása és a forradalom kitörölhetetlen híre beverte az első méretes szöget a kommunista diktatúrák koporsójába. 1989-ben pedig mi tetőztük be elsőként a rendszerváltoztatást, kiharcolva a szabad választások kiírását.
Bibó-felejtés és Kutyaszorító
A PestiSrácok cikke szerint a folyamat talán Csurka István Bibó-felejtés című 1979-es és Duray Miklós Kutyaszorító című 1983-as írásával, illetve a hetvenes évek spontán szerveződő és súlyosan megtorolt március 15-i tüntetéseivel kezdődött. Ezeknek emblematikus eseményei a monori és lakiteleki találkozók, a Batthyány-örökmécsesnél feloszlatott 1988-as tüntetés (ahol együtt verte a karhatalom a Fidesz és az SZDSZ későbbi vezetőit), a heroikus, nagy Erdély-tüntetés, az 1989-es március 15. vagy Nagy Imre június 16-i újratemetése, melyen Orbán Viktor „meghekkelte” az elvtársak forgatókönyvét a történelmien bátor felszólalásával. A sok kiváló hazafi és ellenzéki társaság közül nem feledkezhetünk el a megtörhetetlen szabadságharcosról, Pákh Tiborról, a 301-es parcella kopjafáit felállító Inconnu Csoportról, de a Fekete Dobozról és Krassó Györgyről sem.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!