„A győzelem sosem végleges, a vereség sosem végzetes” – járta be az idézet a közösségi oldalakat a választások után. A Nemzeti Választási Iroda adatai szerint a Fidesz–KDNP listájára 2 millió 458 ezer ember szavazott, közülük sokan szeretnének látnoki erőt tulajdonítani ezeknek a szavaknak.
Miben bízhatnak a sokkoló eredmények után, mikor térhet vissza Orbán Viktor? Mielőtt végigvennénk a történelmi példákat, milyen nagy visszatérések történtek a huszadik századi politikában, nézzük meg, hogy kinek tulajdonítható az idézet.
Valóban a nagy visszatérőtől származik az idézet?
A mondatot sokan Winston Churchillnek tulajdonították, valójában azonban nincs köze az egykori brit kormányfőhöz. Richard Langworth, Churchill egyik legismertebb kutatója korábban több idézetet is összegyűjtött, és külön kiemelte azokat a mondásokat, amelyeket tévesen kapcsolnak a politikushoz, köztük ezt is. Hogy miért tulajdonítják mégis Churchillnek az idézetet, nem tudni.
Az egykori brit miniszterelnök élete azonban joggal szolgáltathat alapot egy ilyen feltételezéshez.
Churchill politikai pályáját látványos bukások és visszatérések jellemezték. Az első világháború idején az Admiralitás első lordjaként kulcsszerepet játszott a Gallipoli hadjárat elindításában. A terv az volt, hogy a Dardanellákon áttörve új frontot nyitnak az Oszmán Birodalom ellen, ám az ellenfelet alábecsülték, a műveletet pedig rosszul készítették elő.
A brit hadtörténelem egyik legcsúfosabb kudarca lett belőle. A hadművelet egyik fő támogatójaként Winston Churchill hatalmasat bukott, le kellett mondania az Admiralitás első lordja tisztségéről.
Egy évvel később, 1916-ban visszatért a politikába.
1917-ben már ismét kormányzati pozíciót kapott: hadianyag-miniszter lett, és a fegyvergyártás megszervezésével bizonyított. Ezzel megkezdődött a politikai rehabilitációja. A két világháború között hullámzó pályát futott be. Az igazán nagy lehetőség 1940-ben jött el, amikor Nagy-Britannia miniszterelnökévé választották.
Churchill győzelembe vezette a briteket a második világháborúban, ez azonban kevésnek bizonyult:
1945-ben súlyos vereséget szenvedett a Munkáspárttól.
Clement Attlee egy szociális reformcsomagot ígért, amellyel sikerült meggyőzni a háborúban elfáradt lakosságot. Winston Churchill azonban nem tűnt el a közéletből. Ellenzékben maradva folyamatosan bírálta a kormányt, és hangsúlyozta a hidegháborús fenyegetést. A romló gazdasági helyzet és a nemzetközi feszültségek végül megnyitották az utat a visszatéréséhez:
1951-ben ismét miniszterelnök lett.
Amikor erős emberre volt szükség
Híres visszatérő volt a huszadik században a franciák erős embere, Charles de Gaulle, aki katonai pályafutását az első világháborúban kezdte. 1940-ben, amikor Franciaországot a náci Németország megszállta, De Gaulle Londonba emigrált, és megalapította a francia ellenállást. A francia nemzeti identitás szimbólumává vált, és a háború alatt az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok támogatásával harcolt a német megszállás ellen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!