Varga Zoltán és a Central: egy baloldali oligarcha pályaíve

A baloldal oligarchái lényegében az egész magyar közéletet behálózzák. Gazdasági erejük, politikai kapcsolataik révén jelentős befolyást gyakorolnak az ellenzéki sajtóra, a véleményformáló elitre, vagyis az egész hazai nyilvánosságra. Egy ilyen pénzember Varga Zoltán, aki nemrég azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a tulajdonában lévő Central Médiacsoport Zrt.-nél a koronavírus-járványra hivatkozva jelentősen csökkentette az újságírók fizetését, miközben mintegy másfél milliárdos osztalékot vett fel.

Az üzletember a járványra hivatkozva csökkentette az alkalmazottai bérét, miközben másfél milliárd forint osztalékot vett ki üzlettársaival Forrás: MN-archív

Különös fénytörést ad a történteknek, hogy Varga többször is nyilatkozott arról a felelősségről, amelyet azok az emberek jelentenek számára, akik a cégei­nél dolgoznak. – Nálam van majdnem kétezer dolgozó áttételesen, ami óriási felelősség, ez kétezer család. Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ezt a felelősséget föl is vállaljuk – fogalmazott korábban a milliárdos az akkor még Simicska Lajos tulajdonában levő, ellenzéki irányultságú Hír TV-ben.

De nézzük, ki is valójában Varga Zoltán.

Az üzletember saját elmondása szerint egy viszonylag szegény bonyhádi bányászcsalád sarjaként látta meg a napvilágot 1967-ben. Mint mondta, első üzleteit tízévesen ütötte nyélbe, amikor nyulakat tenyésztett és adott el.

Első számottevő üzleti vállalkozásába 1984-ben fogott bele, az egyetem mellett napszemüvegeket hozott be Lengyelországból, és ezeket adta el itthon.

Bonyhádi bányászlegény

A pécsi „közgázon” diplomázott 1990-ben, azaz közgazdász végzettsége van, először a Budapesti Értéktőzsdén dolgozott, majd a Crédit Suisse First Bostonnál helyezkedett el. Későbbi mentorát, barátját is ez utóbbi munkahelyen ismerte meg, aki bevezette a pesti értelmiségi közegbe: Ungár András, a Budapesti Ingatlanhasznosítási és -fejlesztési Nyrt. (BIF) tulajdonosa előbb ügyfele volt a Crédit Suisse-nél, majd a BIF-nél tulajdonostársak lettek. – Andrással soha nem volt semmilyen pénzügyi vitám, kettőnk között a kapcsolat nagyon-nagyon jó volt – mondta Varga egy korábbi interjúban, ahol hozzátette: Ungár 2006-os halála nagyon megviselte.

A befektető azóta hosszú utat járt be, 2020-ban Magyarország 61. leggazdagabb embere lett a Forbes listája szerint.

Kockázati tőkealapok

A 2000-es évek második felében Varga figyelme a kockázati tőkealapok felé fordult, 2009 áprilisának végén alakult meg a Central Fund Kockázati Tőkealap, „amely a hazai intézményi befektetői piac legfontosabb szereplőinek részvételével, 5,2 milliárd forintos jegyzett tőkével alakult meg” – írta akkor a kezdeményezésről a Piac & Profit. A Varga érdekeltségi körébe tartozó Central Fund nyert a Jeremie I. kiíráson, és magvető (seed) alapot indíthatott a Jeremie II. kiírása után is. Ezeknek a programoknak a célja az induló, illetve növekedési életszakaszban lévő innovatív mikro-, kis- és középvállalkozások tőkehelyzetének javítása, amire a válság miatt volt szükség. A pénz az Európai Regionális Fejlesztési Alapon keresztül az új Széchenyi kockázati tőkeprogramok alapjába folyt, amelyre Vargáék is pályáztak és nyertek.

A Jeremie-programba bevont, befektetésre kiszemelt vállalkozások „sokkolóan” rosszul teljesítettek, egy náluk teremtett munkahelyre 81 millió forintot áldoztak az adófizetők – összegzett 2016-ban a Figyelő. Az egyetlen alap, amelynek cégei összességében nyereségesek voltak, a Central Fund volt, ám a lap cikke szerint akadtak itt is furcsaságok: Varga Zoltán egyszerre volt érdekelt a tőkealap-kezelőben és az egyik portfóliócégében. – A Central Group Media Holding Kft. az a társaság, amely a Sanoma magyarországi médiacsomagját 2014-ben megvette. Előtte az Opten cégadatbázisában fellelhető információk alapján négy éven keresztül a Central Fund volt az egyik tulajdonosa, amelynek egyik (manapság többségi) részvényese Varga Zoltán – írta akkor a Figyelő. A számos további furcsaságot feltáró cikk szerzője Bukcsy Péter volt, aki azóta a G7 gazdasági portál újságírója lett, amely a Central Médiacsoport tagja. Az újságíró azóta nem írt Varga Zoltán ügyeiről.

Az üzletember a járványra hivatkozva csökkentette az alkalmazottai bérét, miközben másfél milliárd forint osztalékot vett ki üzlettársaival
Fotó: MN-archív

A magyar Rupert Murdoch

A Central Médiacsoport 2014 óta van Varga Zoltán tulajdonában. A cégcsoport lapjai korábban a Sanoma finn céghez tartoztak, amely 2014 áprilisában jelentette be, hogy eladja magyarországi érdekeltségét egy magyar pénzügyi befektetőnek, amely a Central Fund volt.

Varga Zoltán pont ekkor esett el egy évi ötmilliárdos biznisztől, az állam átvette a cégétől a mobilparkolást. – Hadd hangsúlyozzam: technokrata szemlélettel rendelkező pénzügyi befektető vagyok, függetlenként próbálok mozogni a médiapiacon. A vállalkozás célja a szórakoztatás és a profit. A 24.hu portálon kívül nincs is politikai termékünk – nyilatkozta Varga a balliberális értékrendű 24.hu portálról a ­Médiapiac.com-nak 2016-ban.

A 888.hu-n megjelent korábbi Varga Zoltán-portré szerint az üzletember terve kezdetben az volt, hogy feldarabolja a Sanomát, és részenként eladja. Aztán teljesen váratlan dolog történt, ahogy gyakran hangoztatja: beleszeretett a termékeibe – írta az online portál, amelynek a befektető egyik ismerőse arról is beszámolt, hogy Varga leginkább abba a képbe szeretett bele, „amit a termékek által kezdett elhinni magáról. Azt gondolja, ő a magyar Rupert Murdoch” – foglalta össze a 888.hu. A portál forrása hozzátette:

Varga Zoltánt idegesíti, ha a Story vagy a Best magazinokkal azonosítják portfólióját, szíve csücske a Nők lapja és a balliberális 24.hu.

– A pletykagyáros kifejezés szégyenletes számára, pedig több szempontból is találó, megállja a helyét – mesélte róla a 888.hu forrása.

Saját elmondása szerint Varga portfóliója nagy részben nőknek szóló lapokat dob piacra, ez alól a 24.hu az egyetlen kivétel, amely szerinte független, és ő maga nem befolyásolja a lap irányvonalát.

A képet némileg árnyalja, hogy az utóbbi években kikkel töltötték fel a szerkesztőséget: egykori népszabadságos újságírók, Simicska-árvák és más balliberális médiumok korábbi újságírói alkotják a 24.hu derékhadát.

Az olvasó alig találkozhat olyan cikkel, amely a nyilvánvaló gazdasági eredmények ellenére legalább méltányos lenne a kormánnyal vagy a jobboldali szereplőkkel. Erre példa, hogy 2016 márciusában a 24.hu videó­sa, Katz Dávid a miniszterelnök lányának várandósságából próbált ízléstelen viccet faragni. – Amikor láttam a felvételt, azonnal azt mondtam: ez vállalhatatlan. Le is vettük, elnézést kértünk, hölggyel így nem beszélünk ­– mondta Varga Zoltán az eset kapcsán, ám Katz a mai napig az online portál munkatársa.

Szintén 2016-ban az ellenzék kegyeit kereső RTL Magyarország megpróbált részesedést vásárolni a cégben, ám ezt végül meghiú­sította a Gazdasági Versenyhivatal.

A Central Médiacsoport gazdasági szempontból sikeres vállalkozás: habár árbevétele csökkent, a 2018-as 12,28 milliárd forintról 11,32 milliárd forintra esett 2019-ben, ám a profitot megduplázva 1,13 milliárd forinttal zárták 2019-et. Ezt a pénzt osztalékként vették ki a cég tulajdonosai, mint azt cikkünk elején jeleztük.

Varga kifejezetten kormányellenes médiumot működtet
Fotó: MTI/Róka László

Varga külföldön is terjeszkedik: felvásárolta a Novelty nevű gasztrooldalt, valamint a lengyel Premium Mobile mobilszolgáltatót, beszállt egy repülőautót fejlesztő szlovák startup cégbe és egy argentin fapados légitársaság projektjébe, valamint tőzsdére vinné a lengyelországi Wydawnictwo Szkolne iPedagogiczne (WSiP) kiadót.

Offshore-lovag

Varga Zoltán neve felmerült a Panama-iratok botrányában is, a hozzá kapcsolódó cégháló több tagjában feltűnt egy Dorel Securities nevű, Panamavárosban bejegyzett cég.

Az ­Origo.hu 2016-os cikke szerint Varga Zoltán két offshore hátterű cégben töltött be vezető pozíciót, az Adaimmo Ingatlanforgalmazó Kft.-ben, valamint a Hybrid Logistics Kft.-ben volt ügyvezető. Az efféle, adóparadicsomokban bejegyzett cégeket leginkább adóoptimalizálás céljából szokták alapítani, vagyis akkor, ha a cégvezető nem akar hazájában adót fizetni. Varga Zoltán ezzel természetesen törvénysértést nem követett el, az efféle módszerek inkább erkölcsi problémákat vetnek fel.

Az egyik éttermi beszállító cégével kapcsolatban feljelentést tett, Varga állítása szerint a tulajdonostársai kirabolták őt. A milliárdos elmondta: 51 százaléknyi tulajdonrészük volt, ám a cégben egy év után „már nem volt semmi”. – Csak azt gondolom, amikor a befektetés megtörtént, a tulajdonostársak már nem jó szándékkal közelítettek – emlékezett vissza.

Ellentmondásos figura

Mint arról fentebb beszámoltunk, Varga Zoltán az alkalmazottai iránti felelősséget hangsúlyozta egy korábbi interjúban, majd vélhetően magának és társainak 1,5 milliárdos osztalékot fizetett ki, miközben a járványra hivatkozva csökkentette az alkalmazottai bérét.

A korábbi, Veiszer Alindának (Hír TV) adott interjút úgy zárta a milliárdos, hogy reméli, Magyarország ötven év múlva „tisztességes, becsületes, értékalapú és szerethető” lesz, ám ezzel a jövőképpel szembemegy az általa vezetett korábbi offshore birodalom.

Varga Zoltán függetlennek vallja magát, miközben kifejezetten kormányellenes médiumot működtet.

Nyilatkozatai egyikében kiemelte, hogy nem kapnak állami hirdetést. Lapunk nem hivatalosan úgy tudja, hogy az üzletember 2016 végén nemet mondott arra, hogy a kvótaellenes népszavazás kapcsán a magyar állam hirdessen a Central Médiacsoportnál.

Varga Zoltán korábban már magyarázkodni is kényszerült. A Hír TV-s interjúban úgy fogalmazott: „Azt el kell hogy mondjam, hogy nagyon nagy volt a félelem a kezdet kezdetén. […] Rengeteg embert hallottam, hogy kinek vagyok a strómanja. Talán három év után elmondhatom: önálló vagyok, én vettem, saját pénzemből vettem” – fogalmazott Varga Zoltán a Central Médiacsoportról.