Harminc évig nem kell hozzányúlni a tihanyi bencés apátsághoz

Akár kétmillió ember is ellátogat Tihanyba minden évben, és csaknem kétszázezren az apátságot is megtekintik – nyilatkozta lapunknak Mihályi Jeromos, aki szerint fontos, hogy egyre többen találkozzanak a szerzetesi élettel, amiről a kommunizmus negyven éve alatt nem lehetett hiteles információkat szerezni. A tihanyi bencés apátság perjele arról is beszélt lapunknak, hogy ki kell mozdítani az embereket a koronavírus-járvány idején kialakult új komfortzónájukból, hogy ismét megtapasztalhassák a személyes találkozás értékét.

Mihályi Jeromos perjel, a tihanyi bencés közösség vezetője Fotó: Teknos Forrás: Teknős Miklós

A teljesen felállványozott apátság látványa fogad minket, ahogy megérkezünk Tihanyba. – Sok kritikát kapunk azért, mert a nyárba is belecsúszik a felújítás, de télen nem lehet külső renoválását végezni, így egy szezont legalább fel kell áldozni egy ilyen beruházásra, hogy normális minőségben újulhasson meg az apátság – fogad minket szabadkozva Mihályi Jeromos perjel, a tihanyi bencés közösség vezetője.

napváró terasz

Három jelentős felújítási projekt is fut egyszerre Tihanyban. Uniós pályázat révén újították meg az apátsági múzeum kiállítását, ami interaktív módon mutatja be a szerzetesközösség történetét a tihanyi alapítólevéltől a XX. századig. Egy kortárs szerzetes szobáján keresztül pedig a mostani bencések életét is megismerhetik a látogatók. – Egy kérdőív alapján adtuk meg a válaszainkat az érdeklődőknek arról, hogy milyen a napirendünk, hogyan töltjük a szabadidőnket, milyen filmeket nézünk – meséli a perjel, és nem kis megelégedésünkre azt is elárulta, hogy – a katolikus lapok mellett – a tihanyi bencés atyák a Magyar Nemzetet járatják az apátságba.

Az említett pályázat részeként egy napváró teraszt is kialakítanak. – A mai rohanó ember már nem ül le megnézni a napfelkeltét, erre itt lesz lehetőség – mondta Mihályi Jeromos, és hozzátette, ez a beruházás 2021 októberére el is készülhet.

A nyárba is belecsúszik a felújítás, mert télen nem lehet az épület külső renoválását elvégezni
Fotó: Teknős Miklós

Egy másik uniós tenderben Tihany mint turisztikai célpont vesz rész: az apátság a helyi önkormányzattal és a Magyar Turisztikai Ügynökséggel pályázott konzorciumban. Ennek részeként megújul a Csokonai-liget, fejlesztik az apátság külső tereit, és megteremtik egy-egy komolyabb kiállításnak a biztonságtechnikai hátterét az apátság modern galériájában. – Végre lesz megfelelő infrastrukturális háttér, hogy időnként Tihanyban is megmutathassuk az első magyar nyelvemléket tartalmazó alapítólevelünket, amit Pannonhalmán őriznek – mondta ennek kapcsán a perjel.

A Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkársága által biztosított több mint két és fél milliárd forintos forrásból pedig teljesen felújítják a tihanyi apátságot és a bencések rendházát.

– Az a célunk, hogy nyugat-európai színvonalon történjen meg a renoválás. Magyarország ikonikus épülete az apátság, ami minden, a Balatonról és az országról készített imázsfilmben szerepel. Évente csaknem kétszázezer látogatót fogadunk, és az apátság melletti sétányon mintegy kétmillió turista is megfordul. Amióta megépült a barokk épület, tízévenként kellett valamit felújítani a félsziget különleges időjárási körülményei, a nagy páraingadozás és szél miatt. Azt szeretnénk elérni, hogy húsz-harminc évig ne kelljen majd komolyabban hozzányúlni az apátsághoz – fejtette ki Mihályi Jeromos.

Kieső bevételek

– A tavalyi nyári szezon jó volt, de ezen a három hónapon kívül csökkent a látogatók száma. Az előszezon viszont, ami már március 15-én el szokott kezdődni, valamint az utószezon is kiesett, és az osztálykirándulások is elmaradtak – számolt be a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségekről az atya, és hozzátette, hogy a külföldi csoportok látogatásai is elmaradtak.

– A Hévízre szervezett orosz csoportos utazások állandó kulturális programja a Herendi Porcelánmanufaktúra és Tihany. Az ilyen csoportok távolmaradása komoly bevételkiesést jelentett – folytatta, és azt is elmondta, sok, turizmusból élő vállalkozás számára idén nyáron még kétségbeejtőbb a helyzet. – Azt látni, hogy sokan csak lézengenek, sétálgatnak a faluban, de kevesebben vállalkoznak kulturális programra és fogyasztanak jelentősebb összegért a vendéglátóhelyeken – mondta a szerzetes, aki szerint ez az anyagi okok mellett azért is van, mert a járvány kezdete óta kevésbé élnek szociális életet az emberek, és elszoktak attól, hogy társaságban leülve együtt étkezzenek.

– Kialakult az embereknek egy új komfortzónájuk, amelyben állításuk szerint jól érzik magukat, sokaknak új habitusuk van, amit megszoktak, és nem akarnak kimozdulni úgy, mint korábban – vélekedett a bencés atya.

Indirekt pasztoráció

Mihályi Jeromost a Balaton mellett lakó bencések életéről is kérdeztük. – A szerzetesi napirend annyiban kötött, hogy naponta háromszor együtt imádkozunk és étkezünk. A fennmaradó időben viszont mindenki azt csinálja, amihez tehetsége van, így az életünk igen változatos.

Az idegenvezetéstől kezdve az élelmezés szervezésén vagy a gyógynövényekkel való foglalkozáson keresztül a kulturális előadások, lelkigyakorlatok megtartásáig sok mindennel foglalkozunk.

Mihályi Jeromos perjel, a tihanyi bencés közösség vezetője
Fotó: Teknős Miklós

Ezek mellett persze a lelkipásztorkodás feladata sem engedi, hogy egész nap a szobánkban üljünk – fejtette ki, és hozzátette, hogy ez természetes, hiszen a bencés élet lényege mindig is a munka és az imádság közötti harmónia megtalálása volt.

A tihanyi apátság lelkipásztori szempontból különleges hely. – Mi indirekt pasztorációt végzünk, hiszen aki az apátságba eljön, az valahol kényszerturista. Nem egy klasszikus múzeum vagyunk, mint ami például Budapesten, egy kétmilliós nagyvárosban a kultúrát szerető közönségnek szervez kiállításokat. Hozzánk akkor jönnek az emberek, ha esik az eső vagy annyira leégtek a strandon, hogy nem akarnak ismét a napra menni. Ebben ugyanakkor komoly lehetőség is van, hiszen hozzánk olyanok is bejönnek, akik nem járnak múzeumba – fejtette ki a perjel, és hozzátette: – Azért mutatjuk be a világunkat, hogy találkozzanak az emberek azzal a szerzetesi élettel, amiről negyven évig nem lehetett hiteles információkat szerezni, és így gyakran csak a negatív sztereotípiák élnek az emberek képzeletében. Önmagában az is egy misszió, hogy megmutassuk, mi a szerzetesség. Ezért is törekszünk arra, hogy legyenek olyan programjaink, amiket szerzetesek vezetnek, és így találkozhatnak velünk a látogatók, személyes, pozitív benyomásokat szerezve. Láthatják, hogy nem az önsanyargatástól megsavanyodott, hanem igenis vidám emberek vagyunk – mondta az atya és hangsúlyozta: – Senki sem kényszerből van itt, a szerzetesek is lehetnek boldog emberek.

több ásatás is volt

A tihanyi apátság nemcsak csodálatos fekvése, de gazdag történelmi öröksége miatt is kedves helye a magyarságnak. – Száz éve lesz, hogy az utolsó magyar király, IV. Károly itt töltötte az apátságban az utolsó napjait Magyarországon, és I. András király sírját is feltárjuk most az altemplomban. Szeretnénk minél inkább bemutatni, hogy királyőrző apátság vagyunk – mondta Mihályi Jeromos, hozzáfűzve, hogy még nem tudni pontosan, ki is van I. András király sírjában.

Szeptemberre fejeződnek ugyanis csak be azok a rendkívül összetett multidiszciplináris kutatások, amelyeket az Eötvös Loránd Kutatási Hálózattal és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel közösen végeznek Tihanyban.

Olyan szakmai tanácsadó testületet állítottak össze, amelyben művészettörténészek, antropológusok, régészek és archeogenetikával foglalkozó szakemberek is vannak.

– Több ásatás is volt a XIX. század óta, amelyek során megbolygatták a királysírt. 1953-ban, miután a bencéseket eltávolították Tihanyból, egy hatnapos feltárás során a megtalált csontanyagot egy helyre helyezték, és így legalább 12 személy csontjai keveredtek össze – mesélte a perjel, aki szerint ezért minimális az esélye I. András király csontjai beazonosításának, hiszen fia, Dávid herceg, aki maga is hasonló korú volt, amikor elhunyt, szintén Tihanyban lett eltemetve. – A mostani kutatások célja, hogy lezárulhasson a királysírok vizsgálata, és a jövő kutatói a most megszerzett információk felhasználásával kaphassanak választ kérdéseikre, a sírok további megnyitása nélkül is – hangsúlyozta az atya.

Vissza a közösségbe

Mihályi Jeromos lapunknak azt is elmondta, pesszimista azzal kapcsolatban, hogy a járvány hatására pozitív változások történnének a társadalomban. – Valószínűleg minden vissza fog térni a régi kerékvágásba, mintha mi sem történt volna – vélekedett a perjel, aki arról is beszélt, hogy az embereket ki kell emelni az új komfortzónájukból és visszahívni a közösségbe, hogy ismét megtapasztalják, van élet a lakásuk falain kívül is. – Ebben az egyháznak jelentős szerepe lesz. Voltak, akiknek sokat jelentett, hogy meg tudtak nézni egy-egy szentmisét az interneten. Az igazi lelki táplálékot azonban a közösségben, az Istennel és emberekkel találkozva kaphatjuk meg. Annak az értékét, hogy egymásra ránézünk és nem csak a monitoron keresztül kommunikálunk, ismét meg kell mutatni az embereknek – mondta a perjel.