Frissítve: Karácsonyék hajléktalanokat költöztetnének bérlakásokba

Hajléktalanok és közüzemi díjhátralékosok is részét képezik az Utcáról Lakásba Egyesület által kidolgozott Szociális Lakásügynökség célcsoportjának Budapesten. Tavaly év végén a balliberális vezetésű budavári önkormányzat kérte fel az egyesületet egy kerületi koncepció kidolgozására, amelyről akkor a V. Naszályi Márta vezette önkormányzat azt nyilatkozta, hogy a kerületi közalkalmazottaknak, pedagógusoknak és kis jövedelmű embereknek kívánnak olcsó lakhatást biztosítani.

A fedél nélküliek előbb barátaivá, majd áldozataivá váltak az elkövető fiatalkorúnak Fotó: MTI Fotó: Manek Attila

Lapunk írásban kereste az ULE-t és a fővárostól Misetics Bálintot. Többek között azt kérdeztük a megkeresettektől, milyen arányban szeretnék biztosítani a korábban az I. kerület vezetése által is megnevezett közalkalmazottak olcsó lakhatáshoz jutását. Illetve hogyan kívánják finanszírozni a programot, hiszen az Index.hu-nak az ULE társelnöke, Kovács Vera úgy nyilatkozott, hogy mivel a Szociális Lakásügynökség közfeladatot lát el, nem tartható fenn közfinanszírozás nélkül. Ezzel szemben a Karácsony Gergely vezette baloldali főváros az ellenzéki vezetésű önkormányzatok kivéreztetéséről indított plakátkampányt.

Kérdéseinket péntek délután küldtük el, a válaszokról beszámolunk, amint megérkeztek.

Frissítés: A Főváros oldaláról Misetics Bálint, a Főváros lakás-és szociálpolitikai főtanácsadó, az Utcából Lakásba! Egyesület részéről pedig Kovács Vera társelnök válasza olvasható a feltett kérdéseinkre, valamint cikkünkre reagálva.

Misetics Bálint válaszában kifejtette, hogy a lakásügynökségi modell célja a megfizethető bérlakás-szektort növelése Budapesten. Egy kiterjedt támogatott-szabályozott bérlakás-szektornak lehet ármérséklő hatása a magánbérleti szektorban (mint ahogyan az például Bécsben kimutatható). A Városkutatás munkatársainak számításai szerint a budapesti családok átlagos jövedelme 30%-kal haladja meg az országos átlagot, ugyanakkor a lakásárak 100%-kal, a lakásbérleti díjak pedig 60%-kal magasabbak az országos átlagnál. A budapesti háztartások mintegy 60-70%-a nem volna képes megfizetni a piaci lakbéreket vagy a lakásvásárlás hiteltörlesztését családi támogatás nélkül. A szociális lakásügynökségnek részben pont az a célja, hogy megfizethető lakhatási alternatívát nyújtson azoknak a budapestieknek, akik a magánbérleti szektor árait nem, vagy csak jelentős nehézségek árán tudják megfizetni.

A lakások bérbeadásával járó költségek és kockázatok egy részét a lakásügynökség (illetve a lakásügynökségen keresztül az önkormányzat) átvállalja, és így teszi érdekeltté a lakástulajdonosokat a modellhez való csatlakozásra. A hagyományosabb lakáspolitikai eszközöknél – a lakások építésénél vagy vásárlásánál – kevesebb induló (beruházási) költséggel jár a megfizethető lakásállomány ilyen módon történő bővítése.

A hajléktalanságban érintett budapestiek egy nagyon sokszínű társadalmi csoport. Közülük a tartósan utcán élő emberek a leginkább láthatóak, ők azonban a hajléktalan emberek kisebbségét jelentik – főleg Budapesten, ahol több más magyarországi várossal szemben a szűk értelemben vett hajléktalan emberek nagy többsége éjjeli menedékhelyen vagy átmeneti szálláson, nem pedig fedél nélkül (közterületen) él. A hajléktalan budapestieket segítő szociális munkások által a 2018. február 3-án elvégzett szükségletfelmérés eredménye szerint a hajléktalan emberek többségének vagy kizárólag megfizethető lakhatásra (vagy a lakhatás drágasága miatt: magasabb jövedelemre), vagy ezen túl csak kismértékű segítségre volna szüksége az önálló lakhatáshoz.

Kovács Vera, az Utcáról Lakásba! Egyesület társelnöke válaszlevelében a következőket írta:

A fővárosi lakásügynökség több célcsoportnak szolgáltat, legalább három különböző élethelyzetre reagálva: részben a lakásszegénységben élő, kiskeresetű embereket, közalkalmazottakat célozza, például pedagógusokat, rendvédelmi dolgozókat, egészségügyi dolgozókat, azokat az embereket és családokat, akik a keresetükből nem tudnának a piaci áron lakást bérelni. Másrészt a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb rétegeknek segít lakhatáshoz jutni, és célcsoport az olyan fizetőképes réteg is, aki a gyerekei, a háztartás összetétele, vagy egyéb igényei – például akadálymentesség – miatt nehezen jut lakáshoz, de a rászorultsága nem feltétlenül anyagi természetű. Ez egy induló együttműködés, így az egyes célcsoportok pontos arányát, és a végleges konstrukciót is később fogjuk kialakítani.

Az albérletpiachoz képest az ingatlanpiacon a lakásügynökség még egy nagyon pici szeletként indul el, árváltoztató hatását a piac egészére az induláskor nem várjuk. Azonban fontos, hogy nemcsak az árak, hanem a lakhatás biztonsága, a szerződéskötés, a bérlő és a tulajdonos számára biztosított garanciák is az elképzelés részét képzik, így nem csak az olcsóbb árakkal, hanem ezekkel is erősítjük a lakhatási gondok megoldási lehetőségeinek tárházát.

Az előzetesen tervezett három célcsoportunk egyike a közalkalmazottak köre, és a fővárossal közös együttműködés célja a végleges terv kidolgozása, amelyre előreláthatóan nyáron tudunk választ adni.

A szívességi lakáshasználókat érintő negatív előítéletekkel sajnos mi is sokszor találkozunk, és minden fórumon próbálunk tenni ez ellen. Ezt a szemléletformáló munkát nem könnyíti meg a rengeteg újságcikk és riport, ahol a hajléktalan embereket bűnbakként tüntetik fel, nem reflektálva arra, hogy azért van olyan sok hajléktalan ember, mert nagyon drága lakáshoz jutni, vagy akár bérelni. Erről a lakhatási problémák rendszerszintű vizsgálatával érdemes beszélni, ahogy mi is tettük.

A programba bevont lakástulajdonosok számára garanciát biztosít, hogy a főváros a megnövekedett adóterhek és lecsökkent bevételek ellenére is elkötelezett, a programban garanciát vállal arra, hogy a bérbeadó minden hónapban megkapja a bérleti díj összegét. A bérlőket szociális munkások is támogatják, így segítséget tudnak nyújtani az álláskeresésben, hivatali, banki ügyek intézésében vagy a megfelelő egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzájutásban. Ezzel az eddigi tapasztalataink alapján megelőzhető, hogy fizetésképtelenné váljanak a bérlők. Az ingatlan állapotáért a program működtetője szintén felelősséget vállal, ha nagyobb kár keletkezik az ingatlanban, az nem fogja a lakástulajdonost terhelni. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez szintén nem jellemző eddigi tapasztalataink szerint, pedig már 31 lakásban több mint 70 bérlő tartozik ügyfeleink körébe. A lakásügynökség vállalja a következőket: felújítás, karbantartás, bérbeadással járó feladatok, kapcsolattartás a bérlővel. A bérlő együttműködésének hiánya esetében tudni kell, hogy a fővárosban nem lehet senkit elhelyezés nélkül kilakoltatni, de a nem fizetőknek el kell hagyniuk a lakásukat az ügynökségben is: végső esetben anyaotthoni, vagy átmeneti szállós elhelyezésre számíthatnak.

A hajléktalanságot a közgondolkodásban érintő negatív megítélésre adott válasza szerint Kovács Vera véleménye szerint a kialakult képért nagyban felelőssé tehető a médiának az az ága, amelyik szerinte a Magyar Nemzethez hasonlóan a hajléktalan embereket negatív előítéletekkel társítja. Mint írta, próbálják ezt a magunk eszközeivel átfordítani abba az irányba, hogy végre ne az előítéletekről, hanem a téves szociálpolitikai döntésekről essen szó, például arról, hogy „hiába a CSOK és a lakásfelújítási támogatás, ha ez csak a tehetősebbek számára elérhető” (a CSOK és lakástámogatás körüli valós helyzetéről itt olvashat – a szerk.). – Igyekszünk eljutni a sajtó minél több szereplőjéhez, és ehhez a cikkhez és ehhez a kampányhoz hasonló tartalmakat megjelentetni, bemutatva ezzel a hajléktalanság sokféle arcát. Ha szeretné segíteni ezt a munkát, akkor Önnek sokkal nagyobb eszköztára lenne az előítéletek csökkentésére – írta Kovács Vera, aki többek között azt javasolta, hogy ne azt írjuk a cikkeinkben, hogy “hajléktalan”, hanem hogy “hajléktalan ember”, mert szerinte ez elősegítheti, hogy megértsük, hajléktalannak lenni egy állapot és nem egy tulajdonság. Mert aki lakásba költözik, nem hajléktalan ember többé – állapította meg az örök igazságot. Állította, hogy már a cikkünk címe is úgy állítja be a főváros intézkedését, amelyben a járvány idején a túlzsúfolt szállók helyett biztonságosabb lakhatást nyújt embereknek, mintha ez megvetendő dolog volna. Ezek után személyeskedő és némileg demagóg hangnemben javaslatokat tett arra is, hogy a jövőben miről írjunk cikket. Például arról a szerinte „perverz újraelosztásról, ami évek óta zajlik, amelyben a közös adónkból a tehetősebb rétegekhez vándorolnak a pénzek, akik még nagyobb és szebb lakásokat és autókat vásárolhatnak, míg a legszegényebbeknek marad a – szégyenteljes módon – minimálbér alatt fizetett, kiszolgáltatottá tevő közmunka”.