A hajléktalanságot a közgondolkodásban érintő negatív megítélésre adott válasza szerint Kovács Vera véleménye szerint a kialakult képért nagyban felelőssé tehető a médiának az az ága, amelyik szerinte a Magyar Nemzethez hasonlóan a hajléktalan embereket negatív előítéletekkel társítja. Mint írta, próbálják ezt a magunk eszközeivel átfordítani abba az irányba, hogy végre ne az előítéletekről, hanem a téves szociálpolitikai döntésekről essen szó, például arról, hogy „hiába a CSOK és a lakásfelújítási támogatás, ha ez csak a tehetősebbek számára elérhető” (a CSOK és lakástámogatás körüli valós helyzetéről itt olvashat – a szerk.). – Igyekszünk eljutni a sajtó minél több szereplőjéhez, és ehhez a cikkhez és ehhez a kampányhoz hasonló tartalmakat megjelentetni, bemutatva ezzel a hajléktalanság sokféle arcát. Ha szeretné segíteni ezt a munkát, akkor Önnek sokkal nagyobb eszköztára lenne az előítéletek csökkentésére – írta Kovács Vera, aki többek között azt javasolta, hogy ne azt írjuk a cikkeinkben, hogy “hajléktalan”, hanem hogy “hajléktalan ember”, mert szerinte ez elősegítheti, hogy megértsük, hajléktalannak lenni egy állapot és nem egy tulajdonság. Mert aki lakásba költözik, nem hajléktalan ember többé – állapította meg az örök igazságot. Állította, hogy már a cikkünk címe is úgy állítja be a főváros intézkedését, amelyben a járvány idején a túlzsúfolt szállók helyett biztonságosabb lakhatást nyújt embereknek, mintha ez megvetendő dolog volna. Ezek után személyeskedő és némileg demagóg hangnemben javaslatokat tett arra is, hogy a jövőben miről írjunk cikket. Például arról a szerinte „perverz újraelosztásról, ami évek óta zajlik, amelyben a közös adónkból a tehetősebb rétegekhez vándorolnak a pénzek, akik még nagyobb és szebb lakásokat és autókat vásárolhatnak, míg a legszegényebbeknek marad a – szégyenteljes módon – minimálbér alatt fizetett, kiszolgáltatottá tevő közmunka”.