„Keresztény alapokra épült föl a szociális gondoskodás”

Az ország 1600 szociális intézményéből mindössze 33-ban volt koronavírusos megbetegedés, ami jól mutatja, hogy a terület becsülettel helytállt – mondta a lapunknak adott interjúban Fülöp Attila. A szociális ügyekért felelős államtitkár kiemelte: felbecsülhetetlen értéket nyújtottak a járvány idején a fogyatékossággal élőknek az infokommunikációs fejlesztések, így a kormány a jövőben is támogatni fogja az ehhez hasonló projekteket. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását anyagilag és kampánnyal is ösztönzik, és hamarosan jogszabály is születhet arról, hogy mindenki dolgozhasson, aki tud és szeretne.

Az államtitkár köszönetet mondott a helytállásért Fotó: Kurucz Árpád

– Most, hogy a járvány első hulláma már lecsengőben van, hogyan összegezné a tapasztalatokat a szociális szférában? Melyek a tanulságok, amelyeket levonva már felkészültebbek lehetünk, ha lesz új hullám?

– A terület becsülettel helytállt, ezt abból is tudom, hogy az elmúlt hónapokban országszerte rengeteg intézményben jártam. Összesen 1600 bentlakásos szociális intézmény van az országban, amelyekben idősek, fogyatékossággal élők, szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek laknak, ezekből mindössze harmincháromban volt megbetegedés. Ha ezt összehasonlítjuk például Spanyolországgal, Olaszországgal vagy Nagy-Britanniával, látható, hogy nálunk sokkal jobb a helyzet. A járvány egyik hozadéka, hogy a társadalom nagyobb része látta: ezek az intézmények valóban otthonként szolgálnak az ott élőknek, a másik, hogy a koronavírus feltételezett második hullámának vagy bármilyen más járványnak sokkal felkészültebben és tudatosabban futhatunk neki.

– Ki a felelős az ön által is említett intézményekben azért, hogy megjelenhetett a fertőzés?

– A szociális szférában az 1602 intézményből 478 civil, 458 önkormányzati, 341 állami és 325 egyházi fenntartású, amiből jól látszik, hogy közel sincs állami monopólium ebben a szférában. Kristálytiszta, hogy minden intézménynél van egy fenntartó, amely – ahogy a nevében is benne van – fenntartja a rendet, köteles biztosítani az intézmény szabályos működését. Több fővárosi fenntartású intézménynél a kormányhivatal többszörös jogszabálysértést állapított meg, de ez nem volt általános az ország más intézményeiben, ahol nem láttunk olyan drámai képeket, mint Budapesten vagy Nyugat-Európában.

– Minek köszönhető, hogy kevesebb megbetegedés történt a fogyatékkal élőket és pszichiátriai betegeket ellátó otthonokban?

– Az már a járvány kezdeti szakaszában látható volt, hogy elsősorban az idősekre veszélyes a vírus, ez lehet az oka annak, hogy inkább az idősotthonokban okozott megbetegedéseket, és a többi zárt közösséget – például a gyermekotthonokat is – szinte teljesen elkerülte.

– A járvány után számos munkahely megszűnt, milyen mértékben hat ki ez például a megváltozott munkaképességű dolgozókra? Lehet olyan integrált foglalkoztatást végző cég, amely először inkább őket bocsátja el, ha kényszerleépítések vannak?

– Először is fontos leszögezni, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók közé nemcsak a fogyatékossággal élők tartoznak, hanem például a tartós betegséggel élők vagy azok is, akik súlyos műtéten estek át. Jelenleg 150 ezer megváltozott munkaképességű (mmk) ember dolgozik Magyarországon, ami két és félszerese a 2010-es adatnak. Az ő életük és munkájuk tökéletes példája annak, hogy attól, hogy megváltozott a munkaképességük, a szándékuk változatlan: az általuk megkeresett pénzből szeretnék eltartani magukat és a családjukat. Foglalkoztatásukhoz persze létezik pénzügyi ösztönző is, ezt hívjuk rehabilitációs hozzájárulási adónak. Vagyis egy több mint 25 munkavállalóval rendelkező cégnek, ha nem foglalkoztat meghatározott arányban mmk-s dolgozót, akkor adót kell fizetnie. Ahhoz, hogy ezen a területen sikereket érjünk el, az állami szektornak össze kell fognia a versenyszférával, ezért indítottuk el év elején az Érték vagy! programunkat, hogy ösztönözzük a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását, karöltve a versenyszférával; ennek zajlik a jogszabályi előkészítése is.

Az államtitkár köszönetet mondott a helytállásért
Fotó: Kurucz Árpád

– Nemrég hoztak törvényt arról, hogy megerősítik az egyházak szerepét a szociális és gyermekvédelmi ellátások terén, illetve több állami tulajdonú ingatlan kerül majd át az egyház fenntartásába. Mit jelent ez a gyakorlatban, miért volt fontos megalkotni a törvényt?

– Ennek az egyik legkézenfekvőbb oka, hogy az egyházak szociális missziója évszázados hagyományokra épül: már akkor is végeztek ilyen típusú feladatokat, amikor még államokról, jogrendről sem volt szó. Egyrészt ezt az évszázados elkötelezettségüket szeretnénk segíteni, másrészt az Orbán-kormánynak a kezdetektől stratégiai partnerei az egyházak. A törvény két fontos tartalmi részből áll. Az egyik, hogy 29 olyan intézmény van, ahol az utóbbi években az egyházak vállaltak át a szociális feladatok ellátását az államtól, így ők megkapják az ingatlant is ehhez. Ennek számos gyakorlati oka van, ­például egy egyszerű korszerűsítési pályázat benyújtása is nehézségbe ütközött, hiszen eddig nem tulajdonosai, csak használói voltak az ingatlanoknak.

– Az elmúlt időszakban az örökbefogadás mellett a nevelőszülői hivatás szépségeire is felhívták a figyelmet, többek között egy dokumentumfilm is készült. Hogy látja, nyitottabbak lettek a magyarok erre a lehetőségre, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt?

– A nevelőszülői hivatás fontosságára a Befogadlak című országjáró kampánnyal igyekeztük felhívni a társadalom figyelmét. A hosszú távú célunk egy mondatban úgy hangzik: a gyerekvédelem is legyen családközpontú. Ma 23 ezer gyermek van Magyarországon, akik nem a vér szerinti családjukban nevelkednek, olyan traumákon kellett keresztülmenniük, amiket a legtöbben elképzelni sem tudnak. Amikor a gyermekeket muszáj kiszakítani a saját családjukból, akkor az állam próbál meg segíteni, vagy úgy, hogy a gyerek intézménybe kerül, ahonnan kikerülve lényegesen nehezebb a társadalomba való beilleszkedés, vagy nevelőszülői családba kerül. Fontos azt is tisztázni, hogy a gyermekvédelemben élő gyermekek csupán néhány százaléka örökbe fogadható, hiszen róluk nem mondtak le a szüleik. Az örökbe fogadható gyerekek közül is sokaknak van testvérük, idősebb vagy fogyatékos, ezek a körülmények csökkentik a családra találás esélyeit. Ezért is fontos a nevelőszülők szerepe, hiszen sokaknak ez az egyetlen esélyük, hogy családban nevelkedjenek. Ugyanakkor a nevelőszülő mindig csak átmeneti segítség, hiszen a cél az, hogy vagy a vér szerinti saját családjukba visszakerüljenek a gyerekek, vagy örökre befogadják őket. Jelenleg 5500 nevelőszülő van Magyarországon, ez az elmúlt évekhez képest növekedést jelent. Ezt részben a kampánynak köszönhetően értük el, de a cél az, hogy hosszú távon is segítsük a gyerekek elhelyezését.

– Többször is említette, hogy az informatikát a fogyatékosságügy szolgálatába kell állítani. Ezen a téren történtek idén előrelépések? Együttműködnek infokommunikációs cégekkel a vakokat segítő Távszem alkalmazáson kívül?

– Éppen a közelmúltban találkoztam a fogyatékosságügyi érdekvédelmi szervezetek vezetőivel, akik elmondták, hogy a mostani járvány alatt felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak ezek a fejlesztések. A szociális kapcsolattartás, amely a többségi társadalomnak is nehéz volt, a fogyatékossággal élőknek és családjuknak még sokkal nagyobb kihívást jelentett. Ezekre a fejlesztésekre a kormány 4,5 milliárd forintot biztosított, és közös pontjuk volt, hogy minden esetben a fogyatékosságügyi szervezetekkel egyeztettünk, ők fejlesztették ki az applikációkat, saját szükségleteikre szabva. Ilyenek a siketeket segítő Kontaktszolgáltatás, amelyben egy okoseszköz segíti a jelnyelvi tolmácsolást; a vakoknak kifejlesztett Távszem, amely a mindennapi nehézségek megoldásában támogatja a felhasználókat; valamint az autistákat segítő Data, amelynek az életritmus kialakításában van szerepe. Ezek a projektek nagyon jól sikerültek, a jövőben is szeretnénk folytatni őket. Egyébként most zajlik a jelnyelvi törvény vitája a parlamentben, amelyben a Kontaktnak is kiemelt jelentősége van, mert az alkalmazásnak köszönhetően nincs szükség arra, hogy a tolmács fizikailag legyen jelen mindenhol.

– Hogyan tudná összegezni a szociális szféra jelenlegi helyzetét és kilátásait?

– A járvány miatt jobban reflektorfénybe került a szociális terület, minden kihívásával és szépségével együtt. Rengeteg intézményt látogattam meg az elmúlt hetekben, sok vezető hangsúlyozta, hogy a nehézségek kihozták ­kollégáik rejtett képességeit is, így ezek a hónapok közösségépítők is voltak. Olyan terület került fókuszba, amely eleve az élet kihívásaira és nehézségeire keresi a válaszokat a mindennapokban is. Most a járvány idején a területen dolgozók embert próbáló munkája is láthatóvá vált. Köszönet a helytállásukért! Ahogy arra az örökbefogadási törvény vitája is rávilágított, az Orbán-kormány polgári és keresztény alapú világlátásának helye van a szociális szférában. Ha az örökbefogadási törvényt nem ez a kormány nyújtotta volna be, hanem egy balliberális kabinet, akkor „jövőbelátó”, „európai színvonalú” jelzőket kapott volna. Az elmúlt évtizedekben a liberális és baloldali pártok kisajátították és szép fényes csomagolópapírnak használták a szociális területet, sokszor látványosságnak használva az érintetteket politikai céljaik eléréséhez. De legyen világos: a szociális gondoskodás keresztény alapokra épült, ezért elkötelezett a kormány ezen a téren is.