Lényegesen kevesebb gyermek él szegénységben, mint tíz esztendeje

Az utóbbi években javult a szülők iskolázottsága és elhelyezkedési mutatója – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia friss közoktatási tanulmányában. Bár kimondottan kevés diák él olyan településen, ahol nincs iskola, meglepően sok az ingázó, bejáró gyerek, pedig a lapunk által megkérdezett szakértő szerint az utazgatás több fronton is nehézségeket okoz a tanulóknak. Érdekes, hogy még az óvodások közül is tízezreket járatnak lakóhelyüktől eltérő városba.

Magyarországon sokat javult a közneveléshez való hozzáférés esélye is Fotó: Kurucz Árpád

Ma kevesebb gyermek él jövedelmi szegénységben, mint az évtized elején – mutat rá A közoktatás indikátorrendszere 2019 című tanulmány. A Közgazdaságtudományi Intézet jóvoltából készült elemzésből kiderül, hogy az öt éven aluliak 27 százaléka élt szegény háztartásban 2014-ben, ám ez az arány négy év alatt 11,3 százalékra esett vissza.

Hasonló tendencia látszik, ha az idősebb gyerekeket is beleszámítjuk: a 17 évesnél fiatalabbak negyede számított szegénynek 2014-ben, 2018-ban ugyanakkor már csak 13,8 százaléka. A jövedelmi szegénység és a szülők iskolai végzettsége között erős kapcsolat áll fent – állapítja meg a tanulmány, kiemelve, hogy az alapfokú végzettségű szülők gyermekeinek köré­ben még mindig harminc százalék körüli a mutató, miközben a diplomás családokban ez csak 5-6 százalék.

Magyarországon sokat javult a közneveléshez való hozzáférés esélye is
Fotó: Kurucz Árpád

Az is látszik, hogy egyre kevesebben vannak a legalacsonyabb végzettségű felnőttek. 2005 és 2018 között a legfeljebb általánost végzettek aránya 19,17-ről 13,64 százalékra változott, a szakközépiskolai bizonyítványt szerzők aránya 33-ról 25-re csökkent, emelkedett viszont az érettségizettek rátája (30,4-ről 32,8 százalékra), valamint a felsőfokú végzettségűek aránya is (17,2 százalékról 27,9-re.)

Területileg azonban nagy eltérés mutatkozik: Budapest jócskán kiemelkedik a potenciális szülők iskolázottságában: itt a korosztály felének felsőfokú oklevele van, harmadának érettségije és mindössze hét százalékuk általános iskolai végzettségű. Szabolcsban ugyanakkor még mindig csak általános iskolai bizonyítvánnyal büszkélkedhet a 25-50 évesek negyede, és húsz százalék feletti ez az arány Somogyban, illetve Borsodban is. A munkanélküliek aránya ugyancsak folyamatosan csökken, 2005 és 2018 között 5,31 százalékról 2,92-re esett vissza.

A közneveléshez való hozzáférésről az elemzés jelzi, hogy ma a 3-5 évesek mintegy két százaléka él óvoda nélküli településen, a 6-13 éveseknek pedig kevesebb mint öt százaléka lakik olyan helyen, ahol nincs alsó tagozatos oktatás.

A felső tagozat nélküli településeken élő iskoláskorúak aránya 2017-ben hét százalék felett volt. A legjobb helyzetben a főváros és Pest megye van, a legrosszabban pedig Vas és Zala. Mindössze két százalék körüli azoknak a 14-17 éves fia­taloknak az aránya is, akiknek nincs középiskola a lakóhelyükön. Leggyakrabban a szakgimnáziumi és szakközépiskolai képzéshez kell távolabbra utazniuk a diákoknak.

Az ingázó, bejáró diákok aránya a középfokú oktatásban a legmagasabb, de érdekes, hogy az általános iskolások, sőt még az óvodások között sem elhanyagolható mértékű. 2018-ban majdnem minden második középiskolás diák (45 százalék) bejáró volt. A gimnazisták harmada, a szakgimnáziumban tanulók fele, a szakközépiskolásoknak pedig a hatvan százaléka nem a lakóhelyén tanult.

Az általános iskolások között ez az arány 2018-ra elérte a 16 százalékot, az óvodások között pedig négyről 7,5 százalékra, azaz majdnem a duplájára emelkedett. A beiskolázási létszámadatok alapján mindez azt jelenti, hogy több mint háromszázezer gyermek kezdi utazással a napját, akik közül mintegy 24 ezren óvodások. Úgy tűnik, hogy hozzávetőlegesen kétszer annyi diák tanul más településen, mint akinek a lakóhelyén nincs általános iskola vagy óvoda. A tanulmány megállapítja, hogy emögött feltehetően nem a hozzáférési problémák, inkább az iskolaválasztási döntések változásai állnak.

A lapunk által megkérdezett Petróczi Gábor tanügyigazgatási szakértő szerint a bejáró diákok teljesítménye nem tér el a helyben lakó társaikétól, de az utazgatás miatt sok nehézséggel szembesülnek. – Az iskolába, illetve a hazautazás általában több időt igényel, és nehézkesebb a bejáróknak az iskolai szabadidős, kulturális és sportprogramokon való részvétel, valamint az osztálytársakkal kialakuló baráti kapcsolatok építése is.

A bejáróknak gyakran meg kell küzdeniük a faluból a városba vagy a kisvárosból a nagyvárosba lépés emocionális nehézségeivel is. A nagyobb településen történő iskolába járás ugyanakkor meg is erősítheti az érintett tanulókat abban az esetben, ha meg tudnak felelni saját elvárásaiknak, illetve az esetleg magasabb követelményrendszernek.

Gyakorlott iskolaigazgatóként úgy vélem, nincs mérhető különbség a bejárók és a helyben lakók szorgalma, tanulmányi eredménye, iskolai teljesítménye között. Jól érzékelhető azonban, hogy a vidékről bejáró tanulók általában szerényebbek, jobban tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez és a családnak is kiegyensúlyozottabb a kapcsolata az iskolával – mondta lapunknak Petróczi Gábor, hozzátéve: az általa vezetett gimnáziumban negyvenről hatvan százalékra emelkedett a bejáró tanulók aránya.

A szakértő szerint a középiskolások körében nem meglepő a trend, hiszen a középfokú intézmények többsége a regionális központokban működik, így a lakosság eloszlása nincs párhuzamban az iskolák területi eloszlásával. Az általános iskolai helyzet átrendeződését viszont sok esetben inkább az okozza, hogy a szülők a lakóhelyüktől különböző településen dolgoznak, és ugyanoda viszik gyermekeiket is.

Gyakori azonban az a motiváció is, hogy a kistelepülések sokszor szociális és kulturális hátrányokkal is küzdő iskoláiból a szülők igyekeznek kiemelni saját gyermeküket – tette hozzá, megjegyezve, hogy az ilyen tömeges szülői döntés azonban a kisiskolák hátrányos helyzetének további fokozódását eredményezhetik. Az óvodákkal kapcsolatos adatok Petróczi szerint meglepőek, azt mondja, sem a szakértői, sem a tanfelügyelői tevékenysége során nem tapasztalta, hogy a kistelepülések óvodáiban kevésbé lenne színvonalas és igényes a nevelés, mint a nagyobb településeken, és az óvodák felszereltsége sem különbözik.

Úgy tűnik, az ingázás mégis könnyebb, praktikusabb megoldás a családoknak, mint az, hogy kollégiumba küldjék a gyereket. A kollégiumban lakó vidéki, középiskolás korú diákok aránya ugyanis némiképp csökkent: 12,5 százaléktól tíz százalékra.

Ha csak a gimnazistákat vesszük, akkor pedig megfeleződött az arányuk. Ennek elsődleges oka a szakértő szerint a közlekedési körülmények javulása, valamint az, hogy egyre több család közlekedik gépkocsival, de szerepe lehet annak is, hogy a kollégiumok komfortjának növekedése sok esetben elmarad az elvárttól.