Talpra állás Trianon után

– Bethlen István, az erdélyi arisztokrata a dualizmus időszakának végére a nemzeti szabadelvű konzervatív reálpolitika egyik meghatározó alakjává lett – mondta lapunknak Szakály Sándor Széchenyi-díjas történész. A Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója a ma száz éve megalakult Bethlen-kormány fő érdemének azt tartja, hogy az ország- és nemzetcsonkítás ellenére, minden küldő és belső nehézséggel megbirkózva felépítette azt a Magyarországot, amelyik a harmincas évek végére felzárkózott Európa középmezőnyéhez.

„Nyugodt szívvel mondhatjuk: Bethlen jobb helyzetben lévő országot adott át utódjának, mint amikor miniszterelnökké lett” Fotó: Bach Máté

– Egy bizonyos nagyszebeni szász polgár, Krauss György írta majd négyszáz éve Bethlen Gáborról, hogy „teljes virágzásban hagyta Erdélyt és jobban felépítve, mint ahogy találta”. A nagy erdélyi fejedelem távoli rokona, gróf Bethlen István több mint tízéves miniszterelnöksége végén vajon jobb vagy rosszabb állapotban hagyta maga után Magyarországot, mint amilyenben átvette?

– Kétségtelen, hogy 1931 nyarán Magyarország minden tekintetben jobb állapotban volt, mint 1921 tavaszán, amikor megalakult a Bethlen-kormány, függetlenül attól, hogy a nagy gazdasági világválság súlyos hazai következményei miatt mennie kellett. A válság miatti átmeneti visszaesés után a gazdasági fejlődés töretlenül folytatódott egészen a második világháborúig, ami a bethleni politikai, társadalmi konszolidáció és gazdasági rekonstrukció eredményein alapult. A háborús összeomlást, a két forradalom káoszát, az idegen – román, szerb, cseh – megszállást és pusztítást követően, a trianoni ország- és nemzetcsonkítás ellenére, néhány év alatt sikerült talpra állítani az eltaposott, kifosztott, megalázott országot, amely a harmincas évek végére már közép-európai viszonylatban élenjáró és Nyugat-Európa fejlettségi szintjéhez fokozatosan közeledő gazdasággal és társadalommal rendelkezett, minden statisztikai adat és elemzés szerint.

Nyugodt szívvel mondhatjuk: Bethlen jobb helyzetben lévő országot adott át utódjának, mint amikor miniszterelnökké lett tíz esztendővel korábban.

– Miért őt választotta Horthy Miklós kormányzó 1921 tavaszán, amikor – részben IV. Károly elhibázott visszatérési kísérlete következtében – távozott a Teleki-kormány?

– Az akkor negyvenhat éves Bethlen már régi, tapasztalt politikusnak számított, hiszen 1901 óta parlamenti képviselő volt, és főként az erdélyi kérdésben, a magyar–román viszonyban kifejtett álláspontja országosan ismertté tette. A tanácsköztársaság bukása után került szorosabb kapcsolatba Bethlen Horthyval, aki akkor a Nemzeti Hadsereg fővezére volt. Bethlen 1919-ben az egyik szervezője és vezetője volt az ellenforradalmi erőknek, és Bécsből történt hazatérését követően azon nyolc-tíz személy közé tartozott, akik meghatározták a belpolitikai folyamatokat. 1920-ban magyar békedelegáció tagjaként Apponyi Albert, Teleki Pál mellett komoly szakmai teljesítményt nyújtott.

Nem rajtuk múlott, hogy a szigorú és igazságtalan békefeltételeken nem lehetett változtatni.

Bethlen neve korábban is felmerült miniszterelnök-jelöltek között, de csak Teleki távozása után jött el az ő ideje. Az 1921. április 19-én a Nemzetgyűlésben elmondott miniszterelnöki bemutatkozó beszédéből is jól látszik, hogy milyen világos, koherens, alaposan és logikusan végiggondolt programja volt az ország konszolidálására, a kulturális és erkölcsi felemelkedés politikai és gazdasági feltételeinek megteremtésére.

„Nyugodt szívvel mondhatjuk: Bethlen jobb helyzetben lévő országot adott át utódjának, mint amikor miniszterelnökké lett”
Fotó: Bach Máté

– Milyen feladatokat kellett megoldania a száz éve hivatalba lépett Bethlen-kormánynak?

– Tíz hónappal a trianoni békediktátum kényszerű aláírása után el kellett fogadtatni a nagyvilággal és a szomszédos Ausztriát leszámítva ellenséges államokkal, hogy létezik egy független Magyarország. A magyar társadalommal pedig azt kellett elfogadni, hogy a revízióról nem mondunk le, de egyrészt nem hangoztatjuk állandóan, másrészt nem háborús, hanem békés módon és eszközökkel szeretnénk majd megvalósítani. Mindjárt az első évben rendezni kellett Ausztriával a nyitott nyugat-magyarországi kérdést, elérni a délszláv megszálló csapatok kivonását Pécsről és a baranyai háromszögből, és közben megoldani a IV. Károly király második visszatérési kísérlete következtében kirobbant bel- és külpolitikai válságot, ami Magyarország újabb megszállásával fenyegetett. Főként Bethlen István és külügyminisztere, Bánffy Miklós érdeme, hogy a nyugat-magyarországi felkelés nyomán nemzetközi megállapodás született arról, hogy Sopron és környékének hovatartozásáról népszavazáson döntsön a helyi lakosság.

Az 1921. decemberi referendum eredményeként Sopron és nyolc település Magyarországé „maradt”. Ez volt a trianoni határok első sikeres, békés revíziója.

– A miniszterelnök a kormányzó mellett állva sikeresen megbirkózott a királykérdéssel is, ezzel elhárította a kisantant katonai intervenciójának veszélyét.

– Úgy látom, hogy 1921 októberében Horthy és Bethlen inkább viselkedett államférfiként, mint IV. Károly. Reálpolitikusként helyesen mérték fel, hogy az akkori nemzetközi helyzetben senki nem fogadná és tűrné el a volt uralkodó visszatérését a magyar trónra. A következő évben Magyarországot felvették a Nemzetek Szövetségébe, ami azért is volt fontos, mert az így lehetővé vált nagy, nemzetközi kölcsön elősegítette a gyors pénzügyi stabilizációt, az új, értékálló nemzeti valuta megteremtését, és a sikeres gazdasági újjáépítést. A brit kapcsolatok erősítésével és az 1927-es olasz–magyar barátsági és együttműködési szerződéssel sikerült jelentősen enyhíteni a kisantant által burokba zárt Magyarország nemzetközi elszigeteltségét. Bethlennek sikerült partnereket és barátokat szerezni, például Lengyelországgal és – az akkor még nem náci – Németországgal is igyekezett jó viszonyt kialakítani.

– Bethlen külpolitikai sikereit hogyan kamatoztatta a bel- és a gazdaságpolitikában?

– A miniszterelnök elsősorban a külpolitika irányítását tartotta a saját kezében, a gazdaságpolitikát megfelelő szakemberekre bízta, de a fő irányt ő határozta meg akár az iparfejlesztésben, akár a földreformot illetően. Nagyon sikeres volt a szoros, mondhatni baráti együttműködése gróf Klebelsberg Kunóval, aki el tudta fogadtatni a miniszterelnökkel, hogy az erősen korlátos gazdasági, pénzügyi feltételek mellett is az oktatásra és a kultúrára kiemelt támogatást kell fordítani a költségvetésből.

Ha megnézzük, hogy Magyarországon milyen dinamikus fejlődés indult meg a népoktatás területén, az elemi iskolák és tanítói lakások építésében, akkor megérthetjük, miért Magyarországon nőtt a leggyorsabban és lett az egész térségben a legmagasabb az írni-olvasni tudók aránya.

Fontos volt az egyetemek alapítása, fejlesztése, a külföldi magyar kulturális intézetek, Collegium Hungaricumok létesítése is, ami elősegítette a világlátott, művelt, nemzetközileg versenyképes új szellemi, kulturális elit kinevelését.

– Amit általában Bethlen szemére vetnek, hogy antidemokratikus volt a választójog számottevő szűkítése és a nyílt szavazás visszahozása vidéken, mert ezzel lehetetlenné tette a szabad politikai versenyt.

– Bethlen elvileg nem ellenezte az általános, egyenlő és titkos választójogot, hanem azon állásponton volt, mint sok dualizmus kori elődje, hogy a művelődési demokrácia meg kell hogy előzze a politikai demokráciát. Mint mondta, a demokrácia nem jelentheti a „nyers tömegeknek vak uralmát”, a nép széles rétegeit akkor lehet bevonni az állami életbe, amikor gazdaságilag és kulturálisan is éretté válnak arra, hogy felismerve valós érdekeiket, felelősen dönteni tudnak a maguk és a közösség jövőjéről. Abban a korban nyugatról nézve is számosan úgy látták, hogy ebben a térségben csak Csehszlovákia és Magyarország tekinthető demokráciának. Szerintem joggal, hiszen Magyarországon szilárd jogrend volt, megtörtént a hatalmi ágak szétválasztása, a baloldali és liberális pártoknak is volt képviseletük a parlamentben, és majdnem teljes volt a sajtó-, egyesülési és gyülekezési szabadság. Ha megnézzük az akkori közép-, dél- és délkelet-európai térség fejlettségi szintjét és belpolitikai viszonyait, akkor igazán nem kellene szégyenkeznünk az 1921 és 1931 vagy 1939 közötti hazai körülményeket illetően. Annak ellenére, hogy a trianoni Magyarország összes szomszédjához képest óriási hátránnyal kezdte el a talpra állást és az újjáépítést. Azt se felejtsük el, hogy a két háború között nemzeti egység és egyetértés volt a trianoni békediktátum – ha lehet, békés úton történő – revízióját illetően, de abban is, hogy Magyarországon rend, biztonság és szerves, fokozatos fejlődés legyen: Bethlen szavai szerint „revolúció helyett állandó evolúció”.

– Miután Bethlen távozott a miniszterelnöki székből, egészen 1944-ig a Képviselőház, majd a Felsőház tagja és a kormányzó egyik legközelebbi tanácsadója volt. Jellemző, hogy a nácik és a szovjetek is ellenségnek tartották, és ez megpecsételte a sorsát.

– Bethlen, az erdélyi arisztokrata, a dualizmus időszakának végére a nemzeti szabadelvű reálpolitika egyik meghatározó alakjává lett.

Túlzás nélkül állítható: államférfivá vált, aki minden oldali szélsőséggel és destruktív ideológiával szembeszállt. Elvi alapon, élesen bírálta az úgynevezett zsidótörvényeket, ellenezte Magyarország hadba lépését a Szovjetunió és a nyugati hatalmak ellen, 1944 szeptemberében pedig a szovjetekkel kötendő fegyverszünetet sürgette. Mivel a nemzeti szabadság és függetlenség primátusa mellett a nyugati, angolszász orientáció elkötelezett képviselője volt, Magyarország német megszállását követően bujkálásra kényszerült.

A szovjet megszálló hatóságok 1944. december elején letartóztatták és 1945 tavaszán a Szovjetunióba szállították. Bethlen Istvánnal a szovjet politika nem számolt, hanem leszámolt. Egy moszkvai börtönben hunyt el, vélhetően 1946 októberében. Sorsa éppolyan tragikus, mint Batthyány Lajosé vagy Tisza Istváné.

– Száz év távlatából visszatekintve hogyan ítéli meg Bethlen István történelmi jelentőségét? Lehet-e tanulni az eszméiből és tetteiből s vállalni az örökségét?

– Azt gondolom, hogy a múltat ismerni kell, és érdemes tanulni belőle. Bethlen és államférfi-kvalitású politikustársai talpra állították, újjáépítették a Trianonban gyakorlatilag halálra ítélt Magyarországot, ezért tisztelnünk, becsülnünk kell őket. A teljesítményük ezért lehet példa és minta az 1990 utáni magyar politika számára. 1990 után a szovjet típusú szocializmus romjain kellett szabad és független országot felépíteni, és elkezdeni felzárkóztatni azt a fejlett Európához. Számomra az a meghatározó és példaadó, hogy

a Bethlen-kormány minden külső és belső nehézséggel megbirkózva felépítette azt a Magyarországot, amelyik a harmincas évek végére felzárkózott Európa középmezőnyéhez, és sikerült olyan gazdasági, szociális, kulturális, oktatási intézményeket létrehoznia, amelyek közül számos ma is létezik és működik.