Szigetszentmiklós, az első „autóváros”, a térképen az a falu, amely nyáron poros, télen sáros útjaival, homokdombjaival, szétszórt, apró házaival éppen olyan volt, mint a többi. De a Csepel Autógyár dolgozói már úgy beszélnek róla: a mi Autóvárosunk – írja az automotor.hu.
Néhány hónappal ezelőtt ugyanis, Pártunk Kongresszusán Gerő elvtárs, amikor felsorolta a felemelt Ötéves Tervben épülő új szocialista városokat, Dunapentele, Komló, Bodajk, Barcika, Almásfüzitő mellett megemlítette Szigetszentmiklós, az autóváros nevét is. És elmondotta, hogy a közelben lévő Csepel Autógyár dolgozóinak jövendő városában 1954 végére 1900 új lakás, 500 személyes munkásszálló, 3 új általános iskola, új mentőállomás, 2 új csecsemőotthon, 4 új óvoda, kultúrház, szülőotthon, strandfürdő, népfürdő, sportpálya, gyógyszertár épül. Így ígérte ezt a Párt és a Tervről szóló törvényében a magyar dolgozók állama.
És ezen az őszbefordult szeptemberi napon felemelő ünnepségen vehettünk részt a szigetszentmiklósi autóváros „faluszélen”. Előttünk hófehéren villogó két hatalmas, háromemeletes lakóháztömb, balkézről épülőben a harmadik s a mikrofon előtt elfogódott, meghatott hangon egymásután mondanak köszönetet nyolcvannégyen a Csepel Autógyár dolgozói közül, akik jó munkájukkal azt érdemelték ki, hogy elsőkként kaphattak az Autóváros új lakásaiból.
Rács János, a Járműgyár sztahanovista művezetője például csak annyit tudott mondani: „A mult társadalmi rendszerben nem kaphattam lakást, akkor – kitettek a lakásból”. – Aztán többre nem futotta erejéből, mert a könnyeit kellett törölgetnie… Csak később mesélte el nekünk, bent az új háromszobás lakásban, büszkén mutogatva „parkettás padlóját”, erkélyét, csempézett fürdőszobáját, akkor emlékezett vissza a Gömb-utca 22. háztulajdonosára, aki Horthyék társadalmi rendszerének szellemében családjával együtt az utcára tette, mert a Hass és Somogyi gyár részvényes urainak úgy tetszett, hogy a kapitalizmus akkor dúló válságát az ő elbocsátásával igyekezzenek levezetni. Öt hónapja volt már akkor állás nélkül és nem tudta kifizetni 58 pengős lakbérét.
Az új ház másik lakója, Homoródi Andorné fiatal nő létére a Statisztikai Osztály vezetőhelyettese lehetett. Csak két hete ment férjhez s íme, máris költözhetik az új kétszobás lakásba. „Tegnap még azon izgultam – meséli, mert másról nem tud szólni – vajon kihúzzák-e az 1200 forintos békekölcsön-kötvényeimet. Dehát kell-e nagyobb nyeremény is, mint amit most kaptam?”
Gyurics Márton, aki az az első autóváros motorgyárában egyszerre két gépen fúrja a forgattyús tengely olajcsatornáit, már 300 forint nyereményt is felvett, mégsem arról beszél, hanem az új gépekről, amelyek megkönnyítik, meggyorsítják számukra a munkát, a gyár új, modern konyhájáról, az épülő korszerű tanműhelyről, ahol a fiatalok már jobb körülmények között tanulhatnak, mint ami neki adatott, mint az új létesítményekről, amelyekkel kamatostul adta vissza már eddig is a magyar állam az ő 1400 forint összegű eddigi kölcsöneit.
Acsai Miklósné pedig annyit mond csendesen, itt, az Autóváros első házai előtt: „Hát ide ment a pénzünk”…
A valamikori sommáslány, majd napszámosnő régi ismerősünk. Utoljára februárban beszéltünk vele, a Kongresszusi Verseny idején, amikor megígérte, hogy átképzős-esztergályos létére 140-150%-ig „felmegy” teljesítményével. És azt is igérte, hogy férjét, aki akkor még napszámos-földmunkás volt, ugyancsak ráveszi, hogy nagyüzemi munkásnak jöjjön. És ígéreteit valóra is váltotta. Jó munkájáért azóta kiemelték: most beállító-lakatos, augusztusban 1.075 forintot vitt haza. Férje betanított munkás az RM-gyárban, máris 5-600 forintot keres.
– Hogyne tartottam volna meg a szavamat, – méltatlankodik, – amikor maga az állam is pontosan megtartotta, amit nekem igért. S már sorolja is: – Amikor as Tervkölcsönt jegyeztük, azt ígérték, hogy újjáépítik az országot. És felépültek a házak, a hidak és még felépült egy új autógyár is itt a közelünkben. Ott hordtam a maltert az építkezésnél, amikor azt mondták nekem a Párt emberei: Jöjjek csak be a gyárba, jó vasipari szakmunkás lehet belőlem. Mert már ebben az országban a nők is egyenjogúak. Aztán amikor a 200 forintos Békekölcsönt jegyeztem – merthogy akkor még csak 420 forintos fizetésem volt, – azt ígérték, hogy egészen új üzemeket, erőműveket, hidakat, utakat és nem utolsósorban új lakóházakat, sőt új városokat is építenek. S most itt van…
A meghatottságtól könnybeborult szemmel mutatja nekünk a C-épület I. emelet 25. számú kétszobás lakás kulcsát. És a fényképezőgép lencséjével megörökítettük Acsai Miklósné, autógyári beállító-lakatos és Acsai Miklós betanított munkás „honfoglalását”.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.