Szigetszentmiklós volt az első autóváros

Az első „autóváros” lakótelepéről szóló írás először az Autó-Motor 1951/19-es számában jelent meg.

null

Szigetszentmiklós, az első „autóváros”, a térképen az a falu, amely nyáron poros, télen sáros útjaival, homokdombjaival, szétszórt, apró házaival éppen olyan volt, mint a többi. De a Csepel Autógyár dolgozói már úgy beszélnek róla: a mi Autóvárosunk – írja az automotor.hu.

Fotó: automotor.hu/Archív

Néhány hónappal ezelőtt ugyanis, Pártunk Kongresszusán Gerő elvtárs, amikor felsorolta a felemelt Ötéves Tervben épülő új szocialista városokat, Dunapentele, Komló, Bodajk, Barcika, Almásfüzitő mellett megemlítette Szigetszentmiklós, az autóváros nevét is. És elmondotta, hogy a közelben lévő Csepel Autógyár dolgozóinak jövendő városában 1954 végére 1900 új lakás, 500 személyes munkásszálló, 3 új általános iskola, új mentőállomás, 2 új csecsemőotthon, 4 új óvoda, kultúrház, szülőotthon, strandfürdő, népfürdő, sportpálya, gyógyszertár épül. Így ígérte ezt a Párt és a Tervről szóló törvényében a magyar dolgozók állama.

A Terv keretében új és új üzemek épülnek a Csepel Autógyárban, hogy megkönnyítsék a dolgozók munkáját
Fotó: automotor.hu/Archív

És ezen az őszbefordult szeptemberi napon felemelő ünnepségen vehettünk részt a szigetszentmiklósi autóváros „faluszélen”. Előttünk hófehéren villogó két hatalmas, háromemeletes lakóháztömb, balkézről épülőben a harmadik s a mikrofon előtt elfogódott, meghatott hangon egymásután mondanak köszönetet nyolcvannégyen a Csepel Autógyár dolgozói közül, akik jó munkájukkal azt érdemelték ki, hogy elsőkként kaphattak az Autóváros új lakásaiból.

Az autógyári dolgozók kölcsönjegyzéseikkel is hozzájárultak az új, korszerű konyha megteremtéséhez. Ezzel is emelkedett életszínvonaluk
Fotó: automotor.hu/Archív

Rács János, a Járműgyár sztahanovista művezetője például csak annyit tudott mondani: „A mult társadalmi rendszerben nem kaphattam lakást, akkor – kitettek a lakásból”. – Aztán többre nem futotta erejéből, mert a könnyeit kellett törölgetnie… Csak később mesélte el nekünk, bent az új háromszobás lakásban, büszkén mutogatva „parkettás padlóját”, erkélyét, csempézett fürdőszobáját, akkor emlékezett vissza a Gömb-utca 22. háztulajdonosára, aki Horthyék társadalmi rendszerének szellemében családjával együtt az utcára tette, mert a Hass és Somogyi gyár részvényes urainak úgy tetszett, hogy a kapitalizmus akkor dúló válságát az ő elbocsátásával igyekezzenek levezetni. Öt hónapja volt már akkor állás nélkül és nem tudta kifizetni 58 pengős lakbérét.

A gyár előzékenységéből már kinn is van a tábla az ajtón. Igen, nem káprázik a szeme: valóban Acsai Miklósné a lakás tulajdonosa. Aztán megnyomja a csengőt s abban a pillanatban összenézünk, mosolyogva. Mert ott a lépcsőházban, mindjárt mellettünk még hárman teszik ugyanezt és felettünk és alattunk is zúg-zeng-csilingel minden. Mintha a ház minden új lakója a csengők kipróbálásában élné ki egetverő örömét! Soha muzsika ilyen szívbéli melegséget nem okozott még hallgatóknak…
Fotó: automotor.hu/Archív

Az új ház másik lakója, Homoródi Andorné fiatal nő létére a Statisztikai Osztály vezetőhelyettese lehetett. Csak két hete ment férjhez s íme, máris költözhetik az új kétszobás lakásba. „Tegnap még azon izgultam – meséli, mert másról nem tud szólni – vajon kihúzzák-e az 1200 forintos békekölcsön-kötvényeimet. Dehát kell-e nagyobb nyeremény is, mint amit most kaptam?”

Az első út persze a konyhába vezet. Az asszony az új tűzhellyel ismerkedik, az ember meg már az ízes ételek illatát is odaképzeli. Olyan nagy a konyha helyisége, hogy táncolni is lehetne benne, és talán táncra is perdülnének, ha nem szégyenkeznének az idegen előtt. Nem is csoda, hiszen eddig harmadmagukkal egyetlen szobában laktak, amelyikbe becsepegett a víz és amely egyben konyhájuk is volt
Fotó: automotor.hu/Archív

Gyurics Márton, aki az az első autóváros motorgyárában egyszerre két gépen fúrja a forgattyús tengely olajcsatornáit, már 300 forint nyereményt is felvett, mégsem arról beszél, hanem az új gépekről, amelyek megkönnyítik, meggyorsítják számukra a munkát, a gyár új, modern konyhájáról, az épülő korszerű tanműhelyről, ahol a fiatalok már jobb körülmények között tanulhatnak, mint ami neki adatott, mint az új létesítményekről, amelyekkel kamatostul adta vissza már eddig is a magyar állam az ő 1400 forint összegű eddigi kölcsöneit.

Mint két gyermek a mesében, úgy néznek körül Acsaiék a parkettás szobában. Berendezése még csak egyetlen kályha, de holnapra már itt lesz az új bútor is. Mert egy szoba bútort már vettek. „Készpénzért!” – jegyzik meg csillogó szemmel. Ja, és konyhabútort is szereztek már, azt is vadonatújat: csak nem hozzák át a régi ócskát új, szebb életükbe!
Fotó: automotor.hu/Archív

Acsai Miklósné pedig annyit mond csendesen, itt, az Autóváros első házai előtt: „Hát ide ment a pénzünk”…

A valamikori sommáslány, majd napszámosnő régi ismerősünk. Utoljára februárban beszéltünk vele, a Kongresszusi Verseny idején, amikor megígérte, hogy átképzős-esztergályos létére 140-150%-ig „felmegy” teljesítményével. És azt is igérte, hogy férjét, aki akkor még napszámos-földmunkás volt, ugyancsak ráveszi, hogy nagyüzemi munkásnak jöjjön. És ígéreteit valóra is váltotta. Jó munkájáért azóta kiemelték: most beállító-lakatos, augusztusban 1.075 forintot vitt haza. Férje betanított munkás az RM-gyárban, máris 5-600 forintot keres.

A fürdőszoba. Fehér csempés falak, beépített kád, mosdó. Ha ezt most az ötéves kislányuk láthatná! Az még soha nem fürdött kádban szegényke, csak egyetlenegyszer tavaly, amikor a kórházban betegen feküdt. De más élete lesz már annak a gyereknek. Nemsokára megépül már a gyár napköziotthona is, mert így van a Tervben, aztán itt az új városban elkészülnek az óvódák, általános iskolába is itt járhat, s mire odaérkezik, az Autóvárosban talán már saját egyeteme is lesz… Ők most, a szülők, mindenesetre kölcsönnel is hozzásegítik az államot ahhoz, hogy amiről itt beszélnek, valóra váljék

– Hogyne tartottam volna meg a szavamat, – méltatlankodik, – amikor maga az állam is pontosan megtartotta, amit nekem igért. S már sorolja is: – Amikor as Tervkölcsönt jegyeztük, azt ígérték, hogy újjáépítik az országot. És felépültek a házak, a hidak és még felépült egy új autógyár is itt a közelünkben. Ott hordtam a maltert az építkezésnél, amikor azt mondták nekem a Párt emberei: Jöjjek csak be a gyárba, jó vasipari szakmunkás lehet belőlem. Mert már ebben az országban a nők is egyenjogúak. Aztán amikor a 200 forintos Békekölcsönt jegyeztem – merthogy akkor még csak 420 forintos fizetésem volt, – azt ígérték, hogy egészen új üzemeket, erőműveket, hidakat, utakat és nem utolsósorban új lakóházakat, sőt új városokat is építenek. S most itt van…

A nagyszobának erkélye is van. A kilátás még nem szép. Előttük egy exkavátor túrja a homokdomb oldalát, tátott szájával éppen egy Csepel-autóba ejti terhét. Jobbfelől csillesor gördül, téglákkal-rakottan, mészgödrök is látszanak… Nem, ez így még valóban nem szép. De ők innen az erkélyről már ideidézik a három év múlva kész ragyogó várost, a parkokat szökőkutakkal, a mozit, a könyvtárat, – ami mind azért épül, mert így akarja a Terv, mindnyájunk életének rúgója. És mert így akarja a nép is, amikor újabb kölcsönt nyújt államának, hogy minden dolgozó még inkább elmondhassa: nemcsak munkájával, filléreivel is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt régi rossz romjain, a jelen szépségeiből a mindennél ragyogóbb jövő formálódjék valósággá
Fotó: automotor.hu/Archív

A meghatottságtól könnybeborult szemmel mutatja nekünk a C-épület I. emelet 25. számú kétszobás lakás kulcsát. És a fényképezőgép lencséjével megörökítettük Acsai Miklósné, autógyári beállító-lakatos és Acsai Miklós betanított munkás „honfoglalását”.

Fotó: automotor.hu/Archív

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.