Seregszemle – a Moszkvai Autósok Napja

Moszkvai zenekarok és százezres tömegek köszöntötték a felvonuló ősrégi és legújabb járműveket – és a gépkocsivezetőket, akik közül az 1000 legjobbat kitüntetéssel jutalmazták ezen a napon. És elhangzott a javaslat: ezentúl minden évben rendezzék meg az Autósok Napját, de ne csak Moszkvában, hanem a hatalmas ország minden nagyobb városában. „Legyen ez az ünnep – írja a Nyegyelja – olyan elválaszthatatlan útitársa a naptárunknak, mint amilyen az autó az életünknek.”

Autóra!…

Feldübörögtek a moszkvai motorok, és 300 különböző méretű és típusú autó – a világ egyik első gépjárművétől kezdve (az 1892-es évjáratú „Velo” Benz), az 1924-es gyártású AMO F-15-ön, a szovjet autóipar ősén keresztül az elegáns Sirályig és a nyolctengelyes NAMI-058-ig – megkezdte felvonulását Moszkva utcáin. Az autóoszlopok, az emberek alkotta tömör sorfalak között különböző irányokból közeledtek a moszkvai városközpont felé az Autósok Ünnepére.

Az egyik oszlopban haladtak a legújabb szovjet modellek, a másik oszlopban speciális autók: tűzoltók, hóeltakarítók, segélykocsik, a harmadikban olyanok, amilyenekkel eddig még nem találkozhattunk az utcákon: kísérleti járművek, prototípusok, a negyedikben a sportautók, köztük a gázturbinás versenytorpedó, amely 311 km/óra sebességet ért el, az ötödikben amatőrök készítményei…

Egy régi autó – a felvonuláson 108-as számot viselő GAZ M1, amely Gorkijban készült a harmincas években –, és az új négylámpás ZIL mikrobusz. Fotó: Autó-Motor/Archív

TANÚSKODNAK AZ ŐSÖK

Mi, kedves Olvasóim, csatlakozzunk az autófuvarozás veteránjainak, a történekem élő képviselőinek az oszlopához. Ezeknek a moszkvai autó-ősöknek láttán még azok az idősebb emberek is akaratlanul elmosolyodnak, akik a maguk idejében utaztak velünk. Ezek az esetlen, gyenge alkotmányok régi ifjúságukra emlékeztetik őket…

Minden autónak, amely a moszkvai felvonuláson részt vett, megvolt a maga története. Megvolt az öregecske „Opel Adam”-nak is, amelyet elválaszthatatlan gazdája, Ginyeszin mérnök vezetett. Sokezer kilométert megtettek a háború útjain, eggyéforrva ember és a gép. Az autó oldalán sok horzsolás és lyuk tanúskodik a német golyókról és repeszekről. Lengyel földön is harcoltak a fasiszták ellen. És ott egyszer az egyik repesz átszakította a szélvédő-üveget…

Ginyeszint hősi tetteiért két érdemrenddel tüntették ki. Az autók nem kapnak kitüntetéseket. De a felvonuláson sok ezer ember tisztelettel nézte az öreg Opel sebzett szélvédő-üvegét.

Minden eresztékében dühösen csikorogva, nagyküllős kerekein gördül a mai autók ősapja, az „önjáró hintó”. Most vontatják. Persze, nem azért, mint a „Velo” Benz magától nem tudna járni, egyszerűen csak a motorjának az ereje gyengécske, nem tarthat lépést a többiekkel.

Ilyenek 1916-ban önállóan jártak még Moszkvában, amikor az első orosz autós társaság (AMO) autójavító műhelyeket épített. Oroszországnak akkor autója 679, temploma pedig 77 867 volt.

Az utcákat a 16. századból való bérkocsik uralták. Egy 1611-ben Moszkvában átutazó szemtanú szerint „az egyforma egylovas kocsival rendelkező legények…pár garasárt robogtak, mint az őrültek…” Az első autók a század elején jelentek meg. A macskaköves utakon állandóan összetörtek, így többet álltak mint mentek, – ha pedig mentek, megijesztették az igáslovakat. Azok felrohantak a járdákra, ami miatt aztán városszerte viharos viták folytak arról, hogy kellenek-e egyáltalán ezek az autók, amelyek „tönkreteszik az házakat”.

FŐHAJTÁSOK AZ ŐSÖK ELŐTT

A Nagy Október Szocialista Forradalom után már senki sem kételkedik az autózás hasznosságában. A szovjet kormány úgy döntött, hogy az „AMO” műhelyeinek a helyén nagy autógyárat épít. Az ott dolgozók 1918. júniusában meghívták Lenin elvtársat, és megkérdezték tőle:

– Igaz-e, hogy a gyárat bezárják?

– Ostobaság! – felelte Lenin elvtárs. – A gyárnak élnie kell. Biztos vagyok benne, hogy néhány év múlva új szovjet autókat fog gyártani…

Az első szovjet autók 1924-ben jöttek ki a gyárból. Úgy mondják, az AMO-gyáriak puszta kézzel, kalapáccsal, néhány csavarkulccsal és feszítővassal szerelték össze. A bütyköstengelyeket hosszú napokon keresztül fa-bakokon alakították ki. De minden alkatrész, az utolsó csavarig saját, szovjet anyagból készült. Az első kocsiba sofőr-ülés helyett egy faládát helyeztek…

És Október hetedik évfordulójának napján a Vörös téren megjelent tíz AMI F-15-ös autó. A másfél tonnás teherautók esetlenül vonultak el a tribün előtt, de az ünnepség résztvevői dörgő tapssal fogadták, hosszan, büszkén tekintettek utánuk.

Jelenleg a gyár kísérleti műhelyében a ZIL-család legújabb leszármazottja mellett vékony, magas kerekein ott áll a szovjet autók őse is. A fiatal munkások odajárogatnak, hogy megadják a tiszteletet annak, „akinek” a „gyermekei” fából készült „hátukon” hordták az első ötéves tervek és az utolsó háború súlyos terheit.

Egy új óriás a próbatáblával felvonuló szovjet teherszállító járművek sorának élén. A NAMI mérnökei szerkesztették és a kutatóintézet saját üzemeiben készítették az emelet magasságú terepjárókat. Fotó: Autó-Motor/Archív

A GOMBHOZ VARRT KABÁT

Az AMO műhelyei 1925-ben 100 kocsit gyártottak. Hat év múlva a műhelyeket kibővítették. „A gombhoz hozzávarrtuk a kabátot” – mondta képletesen Ivan Lihacsov, aki több mint negyed évszázadig volt a gyár igazgatója. Az ő nevét viseli most ez a gyáróriás. És az új műhelyekből egyszeriben „kirobbant” az évi 25 ezres széria. Újabb hat év múlva pedig a gyár termelése már évi 60 ezer volt, és a szalagokról legördültek az első személygépkocsik.

Ez és augusztusában a Lihacsov-gyár, a szovjet autóipar zászlóvivője betöltötte ötvenedik életévét. Ez idő alatt ötven típust adott az országnak. A másfél tonnás, 36 lóerős, 50 km/óra sebességű AMO F-15-től a 150 lóerős ZIL-130-ig, amely 85 kilométeres sebességgel könnyedén viszi az 5,5 tonnát.

A teljes cikket elolvashatja, és további képeket talál az Autó-Motor oldalán.

Korábbi cikkünkben részletesen visszatekintettünk az S-osztály történelmébe. A technikai tudás, a biztonság és a komfort miatt, minden évtizedben követendő példa volt.