Figyelmet kér – Az egyik legkisebb forgalomban lévő Toyota

Az Aygo története 2005-ig nyúlik vissza, ekkor kezdődött ugyanis a gyártás a csehországi Kolinban, ahol két PSA-féltestvére, a Peugeot 107-es (azóta már 108-as) és a Citroën C1-es készül. A 2014-ben debütált második generációs miniautó-családnál már igyekeztek formailag elkülöníteni egymástól az addig egyenarcú modelleket, az idei frissítésnél a Toyota viszont már mindent megtett, hogy az Aygónak saját, jellegzetes karaktere legyen.

Az autó méretéhez képest nemcsak az X-motívumos hűtőmaszk, hanem a lámpák is hatalmasak, a szegmensben meglehetősen szokatlan, hogy ekkora elemeket vetnek be.

Főleg, hogy az Aygo még mindig a miniautó kategória kisebbjei közé tartozik, 3465 mm-es hosszával igazi városi törpe, amellyel gyerekjáték a parkolás, és persze a 9,6 méteres fordulókör is önmagáért beszél. A csekély külméretek miatt az ISOFIX-pontokkal ellátott hátsó üléssor csak kisebb termetűeknek ajánlott, ahogyan a 168 literes csomagtartó sem igazán öblös, egy nagybevásárláshoz biztosan le kell dönteni az egyik hátsó ülést. Érdekes, hogy a hátsó szélvédő maga a fedél, illetve hogy a manapság egyre ritkábban alkalmazott billenőablakok kerültek hátra.

Toyota Aygo 1.0 VVT-i x-Shift
Fotó: Miklós-Illés Kálmán / AUTOMOTOR.HU

A belső elrendezése fiatalos, de sok helyen látszik a spórolás (a kevés burkolatból és az anyaghasználatból is), ám valljuk be, néhány kivételtől eltekintve ez az egész kategóriára jellemző.

Az Aygót kizárólag 1,0 literes, 72 lóerős, háromhengeres, szívó benzinmotorral kínálja a Toyota. A korábbi generációhoz képest a befecskendezés, a vezérlés és a kiegyensúlyozó tengely is változott, az eredmény pedig meglepően sima járás. Mivel az autó tömege alig haladja meg a nyolc mázsát, városban nem érezzük, hogy alulmotozitált lenne, és a fogyasztása is baráti – az 5,3 literes tesztátlagra nem lehet panaszunk. Mivel városi miniről van szó, adja magát, hogy ne kelljen a kuplungolással bajlódni. Az ötfokozatú robotizált egység viszont megszokást igényel, mert bármennyire is fejlődtek a robotváltók az évek alatt, a kapcsolások közötti megtorpanások és nagy szünetek nincsenek jó hatással a menetkomfortra. A vezető a gázpedállal játszhat (ha elvesszük a gázt, feljebb kapcsol), de szerintem megszállott kéziváltó-ellenesnek kell ahhoz lenni, hogy valaki az x-Shift mellett döntsön. Ez a változat eleve csak a második felszereltségi szinttől indul, így az alapára 3 720 000 Ft.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Japán újratöltve – Honda e Advance

Saját útját járta a Honda, amikor az európai piac számára elkészítette elektromos autóját, és ezzel a márka legszebb hagyományait elevenítette fel – írja az automotor.hu.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.