Hatvanéves az autó, amely Svédország igazi büszkesége + videó

Gunnar Engellau egy olasz formatervvel próbálta elcsavarni az amerikai vevők fejét.

null

Immár hatvan esztendős az az autó, amely az évtizedek során Svédország igazi büszkeségévé vált. A Volvo P1800-as története igazán érdekes.

Assar Gabrielsson terve ígéretes volt. A Volvo egyik alapítója, valamint alelnöke az Egyesült Államokban tett 1953-as látogatása során felismerte, hogy a tehetős amerikaiak – különösen a hírességek – gyakran választanak maguknak különböző európai sportautókat, ami a Volvo számára is a siker kulcsa lehet. Akkor jelent meg a piacon az első Chevrolet Corvette, és az üvegszálas műanyag karosszéria annyira megtetszett az üzletembernek, hogy fel is kereste a hajótestek, illetve autókarosszériák gyártásával foglalkozó Glasspar céget, ahol papírra is vetették a Volvo első sportmodelljét, a P1900-ast. A 40-es évek elején bemutatott PV444-es műszaki alapjaira épülő, nyitott tetejű újdonság az 1955-ös Brüsszeli Autószalonon debütált, a várt siker azonban elmaradt. Jellegtelen formaterve mellett rossz minősége is elriasztotta a potenciális vásárlókat. 1957-ig 68 darabot is alig tudtak eladni belőle, ezért az új alelnök úgy döntött, leállítja a kezdetleges P1900-as gyártását.

A kudarc ellenére Gunnar Engellau is hitt a sportos Volvóban, ő azonban egy olasz formatervvel próbálta elcsavarni az amerikai vevők fejét.

A projektért felelős Helmer Petterson megbízást adott a Frua stúdiónak, ahol fia éppen szakmai gyakorlaton volt, így fordulhatott elő, hogy az 50-es évek olasz túrakupéinak stílusát követő Volvo egy svéd formatervező, Pelle Petterson keze nyomát viseli. Erről azonban csak a büszke apuka tudott, aki a vezetőség előtt öt tervet prezentált, négyet olaszok jegyeztek, a fia rajzát viszont név nélkül mutatta be, nehogy emiatt elutasítsák. Jól tette, mert miután azt a tervet találták a legjobbnak, Petterson elárulta titkát Engellaunak, aki annak ellenére, hogy meg volt elégedve a végeredménnyel, úgy érezte, hogy becsapták, és kikötötte, hogy sosem ismerik majd el a fiút az autó tervezőjeként, amihez egészen 2009-ig tartotta is magát a cég!

Az „angyali” Volvo hazája színeiben vált világhírűvé
Fotó: Autó-Motor/Mediaworks

A P1800-asnak elnevezett kupé ugyan zöld utat kapott, mégsem ment könnyedén a gyártás elindítása. Az 1956-ra elkészült, Amazon becenéven ismert 120-as sorozat műszaki alapjait megörökölte, de nem maradt számára hely a göteborgi gyártósoron, ezért külső partner után kellett nézni. A Frua három, a végleges változattal csaknem megegyező prototípust épített a P1800-asból, így Petterson 1957-ben az első példánnyal felkereste a német Karmann céget. Már majdnem megállapodtak, amikor a Volkswagen – a Karmann Ghia – védelmében jelezte, hogy minden kapcsolatot megszakít a karosszériaépítővel, ha vállalja a konkurenciát jelentő kupé bérgyártását. Emiatt a P1800-as jövője bizonytalanná vált, ugyanis hiába próbálkoztak más német cégekkel, például az NSU-val és a Hanomaggal, az akkori gyártási körülmények nem feleltek meg az elvárásaiknak.

A Volvo már kész lett volna lefújni a projektet, Petterson azonban nem adta fel, és kiadott egy sajtóközleményt az újdonságról, melyet az érdeklődés miatt végül kiállítottak az 1960-as Brüsszeli Autószalonon.

A pozitív visszajelzések rávették a vezetőséget, hogy tovább próbálkozzanak, ezúttal Nagy-Britanniában, ahol a sportautókat gyártó Jensennek volt szabad kapacitása 10 000 autó gyártására. Ebben a skóciai Pressed Steel cég volt a partnere. A Rolls-Royce-szal, a Bentley-vel és a Jaguarral is szerződött ipari vállalatnál elkészült karosszériákat Linwoodból az angliai West Bromwichba szállították, ott lefényezték, majd összeszerelték az autókat. Az első Volvók 1960 szeptemberében hagyták el a Jensen szerelőszalagját, így három év csúszással, 1961-ben piacra dobhatták az 1778 köbcentis, 100 lóerős motorral és négyfokozatú kézi váltóval felszerelt P1800-ast. A svédek úgy reklámozták az újdonságot, mint az egzotikus, olasz sportkocsik olcsóbb, praktikusabb riválisát. Egy Ferrari vagy egy Maserati árának töredékéért látványos, gyors és megbízható alternatívát kínáltak, ami a 60-as évek elején jó ajánlólevélnek számított.

Az eladások egyre jobban felfutottak, a Volvónál viszont egyre kevésbé tolerálták a Jensen üzem kifogásolható gyártási minőségét, végül inkább kibővítették a göteborgi gyárat, és 1963-tól – 6000 példány után – hazaköltöztették a fontos modellt Svédországba. Ennek örömére át is nevezték 1800 S-re, nyolc lóerővel növelték a teljesítményét, bevezették az overdrive-ot, és 1964-től új lökhárítókat tettek rá. 1966-tól 115 lóerő szerepelt a katalógusban, 1967-ben egyenes díszlécekkel, új kilincsekkel és felnikkel modernizálták. 1969-től a B18B helyett a 2,0 literes B20B benzinest kapta meg 118 lóerővel, de a nevét ennek ellenére nem változtatták meg. Ennél jelentősebb volt a Bosch D-Jetronic befecskendező bevezetése, az új technológiát E utótag jelezte. 130 lóerőre nőtt a teljesítménye, 9,5 másodpercre a gyorsulása (0-100 km/óra) és 190 km/órára a végsebessége, ami indokolttá tette a hátsó tárcsafékek beépítését.

Tízéves korában még mindig volt rá kereslet, a Volvo azonban fel akarta pörgetni az eladásokat egy új modellel, a shooting brake stílusú karosszériát az Amazon formatervezője, Jan Wilsgaard álmodta meg. Az 1972-től kapható 1800 ES-hez háromfokozatú Borg-Warner automatikus váltót is lehetett rendelni.

A nagy kitartással sikerre vitt P1800-as végét az USA 1974-től érvényes biztonsági és környezetvédelmi előírásai jelentették, a gyáriak a továbbfejlesztés helyett a nyugdíjazás mellett döntöttek…

Angyali Volvo

A P1800-as népszerűségét jelentősen növelte az 1962 és 1969 között sugárzott, Az Angyal című tévésorozat, melyben a sármos és hősies Simon Templar hű társa volt. A főszerepben látható Roger Moorenak annyira tetszett a Volvo, hogy a legenda szerint maga javasolta az ITC-nek, hogy ezt válasszák sztárautónak. A produkció ugyanis egy másik, 1961-es modellt, a Jaguar E-Type-ot szemelte ki, de Sir William Lyons elutasította őket. Végül a svédek lettek a befutók. Bár eleinte nem sok reményt fűztek a sikerhez, később azonban nemcsak a stáb, hanem Roger Moore is kapott tőlük egy példányt saját használatra, a frissítés után a sorozat és a színész Volvóját is kicserélték. A képernyőn „ST 1”, az utcán „NUV 648E” rendszámmal közlekedő, 1967-es 1800 S-t a gyár visszavásárolta, és büszkén viszi kiállításról kiállításra.

Az eredeti cikk a Svédország büszkeségének számító autót bemutató további képekkel IDE kattintva érhető el.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.