Erős és a kifinomult prémium kompakt SUV

A svéd márka az új, T3-as blokkal mutatja meg, hogy egy háromhengeres motor nem feltétlenül kompromisszumos megoldás.

null

Mióta a háromhengeres motorok már nem csak városi minik és kisautók számára vannak fenntartva, hanem akár hétszemélyes egyterűkbe is építenek ilyen blokkot, külön kis verseny indult a gyártók között. A játszma arról szól, hogy ki tud olyan háromhengeressel előrukkolni, amelyik lényegében semmilyen téren nem követel megalkuvást egy négyhengereshez viszonyítva.

Volvo XC40 T3
Fotó: Hilbert Péter / AUTOMOTOR.HU

Most a Volvo is beállt a sorba, méghozzá a 163 lóerős 1,5-össel, amely az XC40-es friss belépőmotorja. A masszív kiegyensúlyozó tengellyel ellátott erőforrást annyira becsomagolták, hogy nagyon vájt fülűnek kell ahhoz lenni, hogy halljuk a páratlan hengerszám jellegzetes tónusát, de ami ennél fontosabb, az új motor alapjárattól terhelhető. Nem a Volvo találta fel a spanyolviaszt, ugyanezt tapasztaltuk a Ford 1,5-ösénél is – az 1,0 literesekhez és az 1,2-esekhez képest a lökettérfogat előnye rögtön érződik. A 163 lóerő egy alapmotortól szép teljesítmény, a 4,4 méteres XC40-es 9,3 másodperc alatt megfutja a 0-100-as sprintet, alulmotorizáltságról tehát szó sem lehet.

Otthonos, minőségi belső, kevés fizikai gombbal
Fotó: Hilbert Péter / AUTOMOTOR.HU

Ha négy személlyel és csomagokkal indulunk útnak, akkor is ott van a talpunk alatt az az erőtartalék, amit egy prémiummodelltől elvárunk. Mégis volt némi hiányérzetem az T3-assal kapcsolatban, mégpedig a takarékosság terén. A 8,0 literes tesztátlag semmiképpen sem kedvező, főleg annak fényében, hogy a viszonylag vaskos nyomaték miatt szellős a hatgangos manuális váltó áttételezése.

A Volvo történetének első háromhengerese a járáskultúra és a fogyasztás tekintetében a négyhengeresekhez áll közel
Fotó: Hilbert Péter / AUTOMOTOR.HU

Ettől függetlenül az XC40-es számos jó pontot szerez a hétköznapokban, elsősorban a hihetetlenül tágas második sorral és az ülések kényelmével. A raktér ugyan lehetne nagyobb, de egyébként a praktikumot aligha érheti kritika, tárolóhelyekből és ötletes megoldásokból sincs hiány. Talán csak a kelleténél feszesebb futómű zavar be az összképbe, mert egyébként jól átgondolt és igényes konstrukcióról van szó, a spórolásnak semmilyen nyomát sem lehet látni – ez a 8 995 000 Ft-os alapár miatt mondjuk jogos igény.

A hátsó lábtér meghazudtolja az autó külméreteit
Fotó: Hilbert Péter / AUTOMOTOR.HU

A Volvo az árazással egyébként gondoskodott róla, hogy a T3-as helyzetbe kerüljön, a benzineseknél a következő lépcsőfok (T4 aut., 190 LE) 10 995 000 Ft, de a 2,0 literes, 150 lovas dízelhez viszonyított 800 000 Ft-os előnye is versenyképessé teszi. Bár extrákra az XC40-esnél is könnyű milliókat elkölteni, a Volvo filozófiájáról sokat elárul, hogy az olyan biztonsági segédek, mint az ütközéselkerülő (gyalogos, kerékpáros, nagytestű állatok is) vagy az éberségfigyelő mind alapáron járnak a modellhez.

Alapból feszes a modell rugózása
Fotó: Hilbert Péter / AUTOMOTOR.HU

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.