Így van ez a Pan Americánál is, de ezt leszámítva aligha akad olyan részlet vagy megoldás, amely a márka többi modelljét idézné. Az elsőre roppant megosztó, de kétségkívül jellegzetes fejidom egy high tech full-LED-es fényszórót rejt, amely kanyarkövető is, pontosabban 8, 15, illetve 23 fokos dőlésszögnél egyre több kiegészítő dióda aktiválódik. Miközben a technikai színvonal a Brembo fékrendszerrel, a dőlésérzékeny kipörgésgátlóval, a tempomattal és a TFT-kijelzős műszerfallal az elvárható kötelezőt hozza, az 550 euróért rendelhető ARH (Adaptive Rider Height) rendszer világújdonság. A félaktív futóművel ellátott verziók rugóstagjai megálláskor lejjebb engedik az egész motort, így könnyebb leszállni. A kényelem természetesen fontos szerepet játszik a vásárlókörnél, így a két pozícióban rögzíthető ülés, illetve a négy fokozatban, kézzel állítható szélvédő is említésre méltó. Ami a tereptulajdonságokat illeti, a bázis futómű és a félaktív Showa rendszer egyaránt 191 mm-es rugóúttal büszkélkedhet, és legyen szó az alapverzióról vagy a drágább Special-ről, a rögzítőcsavarokat a motor alján besüllyesztették, hogy egy esetleges sérülés ne tegye tönkre a csavarok fejét. Ugyanakkor meglepő, hogy a Special sem kap alapból sűrűn küllőzött terepfelniket, a Harley 400 eurós felárat kér a szettért. Az opciós lista igencsak hosszú, a Screamin Eagle kipufogórendszertől elkezdve a középállványon át a gyári kofferekig számos tétellel lehet növelni az induló árakat. Az alapmodell 13 070, illetve a Special 15 015 eurós ára viszont kifejezetten meglepő: miközben a Softail és Touring modellek ára finoman szólva is öntudatos, a Pan America a szegmens kedvezőbb árfekvésű típusai közé tartozik. Szóval, bármennyire is furcsa, de lehet, hogy a nagy túraendurók szegmensében pont egy amerikai gép írja majd át az erőviszonyokat!?
