Sikerült létrehozni a középkategóriás, mindenhova jó díványrobogót

Ha az azonos műszaki alapot használó SH350i a hokedli, akkor a Forza 350 tényleg kiérdemli a dívány jelzőt.

A Honda ezzel a motorral megalkotta a középkategóriás, mindenhova jó díványrobogóját. A motorja ugyanaz, mint az előzőleg tesztelt SH350i-é, de a csomagolás egészen más – és gyorsan tegyük hozzá, ez a jobban sikerült járgány. Sokkal inkább hozza a motorfílinget, szélvédelmet és időjárás elleni védelmet is ad, még szélcsatornába is tették a konstruktőrök. Így lehet az, hogy nagyobb sebességeket könnyebben ér el, mint az SH, ugyanakkora teljesítménnyel magasabb a végsebessége, és autópályázni is szerettem vele.

Vegyük sorra az erényeit. Először is maga a karosszéria, ami elölről teljes burkolatot jelent, és a legnagyobb dolog az elektromosan, 180 mm tartományban állítható szélvédő. Nagyon jó! Ahogy elnyújtózik az ember előtt, már érezhető is a sok hely, amivel kényezteti a vezetőt. A széles ülés pedig az utast is.

A műszerfal autóban is megállná a helyét, olyan információbőség van rajta.

A 3,4 l/100 km átlagfogyasztás nagyjából stimmel, és ez nem sok egy közel 30 lóerős, karosszériás robogónál, amely nagyon dinamikusan képes haladni. Városban nem sok ellenfele van az elindulásnál, és országúton 90 körül még bátran lehet akár egy kamion előzésére is vállalkozni. Tisztességes gyorsulás a válasz a gázmarkolat megtekerésére; hangsúlyozom, a gyorsulás ebben a kategóriában értendő, 29 lóerővel.

Itt is kényeztetik a motorost a Smart key-jel, vagyis a kulcs nélküli indítással, elektromos záras a tanksapkafedél és a hátsó doboz is. A tükrökbe sajnos belelóg a vezető karja, úgy egyharmadig takar, de azért lehet hátra látni bennük. Na itt el lehet játszadozni a gombokkal. A nagy szürke billenőkapcsoló a szélvédőmozgatás, az INFO A és az INFO B segítségével lehet különféle adatokat előhívni, például a fogyasztást, a napikilométer-számlálót stb. Az alul lévő szatellit pedig az úgynevezett Honda-telefon kezelője.

A Honda Smartphone Voice Control rendszer csak Android alapú okostelefonokkal kompatibilis.

Nekem van sisaktelefonom, ezért ezt nem használtam, arról nem is beszélve, hogy az enyém nem androidos… Itt van a kipörgésgátló kikapcsolója is (elöl, nem látszik), amit nem javasolok használni. Kell a biztonság, mert a motor meglepően nyomatékos. Itt is leírom, amit az SH-nál, hogy a motor és az erőátvitel kiválóan összehangolva teljesíti feladatát, néha az jutott eszembe, hogy egy elektromos robogón sem lehet jobb az érzés. A gázmarkolat mozdítására azonnal gyorsulással reagál a gép, bármilyen sebességnél. A motor fordulatszáma 4-5000 alá szinte sohasem esik, és csak nagy autópálya-sebességeknél éri el a 8000-et, tehát mindig a nagy nyomaték tartományában forog. És a fogyasztás? – kérdezhetitek. Nos, nem sok – a menetteljesítmények függvényében. A tesztfogyasztás 3,56 l/100 km-re jött ki. Ezzel és az egyébként nem túl nagy tankkal jó 300 kilométert lehet megtenni a következő tankolásig – pedig ez egy robogó!

A kisebb lökettérfogatú robogóknak fejlesztett Honda eSP+ technológia lényege, hogy csökkentették a motor belső súrlódását, a vezérműoldali forgattyústengely-csapágyat görgősre cserélték, ezzel javítva a motor fordulatszám-állóságát, csökkentették a zajt és a vibrációt, és a négyszelepes technológiával javították a gázcserét. Nem találtak ki forradalmian új dolgokat, hanem a létező megoldásokat ügyesen alkalmazzák. A motor kanyarstabilitása, egyenesfutása és menetkényelme nagyon jó. A beindítás utáni kis remegéstől eltekintve (mivel mégiscsak egyhengeres motorról beszélünk) – ez elindulás után megszűnik, azután már kellemesen, rezonanciamentesen fut. A váz kellően merev, egyedül a rossz utakat nem tolerálja megfelelően. Illetve ő még hagyján, de a rajta ülő motorost viseli meg az, amit a jármű továbbít neki. Persze tudom, viszonylag kicsi a kereke (elöl 15, hátul 14 colos), de a rugózás elég kemény. Jó útra való – mondjátok. Igen, de amíg nem az utakat készítik a járművekhez, addig a járműveknek kell alkalmazkodniuk.

Összegezve: ez egy nagyon eltalált jármű, dicséret illeti a Hondát érte. Nem túl nagy, nem túl kicsi, védi az utasait, megfelelő a dinamikája, jó az automatája, van csomaghelye, dinamikus a dizájnja, városban nagyon szuper és országúton is megállja a helyét. A napi bejárástól a hétvégi kirándulásig mindenre alkalmas. Eltekintve egy-két kifogástól, mint a kissé kemény rugózás, a tükrök látótere és a kissé kicsire sikerült ülés alatti sisaktároló (vagy nagy a fejem?), az összbenyomás nagyon pozitív.

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: PappLaci/PappGeri/Honda