A legnagyobb újdonságot a fronthajtás jelentette. A cég ugyan tesztelt egy Giuliánál kisebb méretű, elsőkerék-hajtású prototípust, a Tipo 103-as gyártását azonban nem indították el, mert kockázatosnak tartották, ahogy 1964-ben a Fiat is a kevésbé meghatározó Autobianchi kínálatában vezette be először az akkoriban szokatlan hajtásképletet. Hruschka nemcsak a biztonságos kezelhetőség, hanem a kisebb helyigény miatt is előnyösnek találta a fronthajtást. Arra törekedett, hogy egy olyan olasz autóval álljon elő, melyben négy – hozzá hasonlóan – nagyra nőtt ember is kényelmesen utazhat. Giugiaróval közösen a túlnyúlásokat elöl-hátul rövidre szabták, ez a 3890 mm-es hosszúság mellett 2455 mm-es tengelytávot tett lehetővé.