A harmadik Golf-generáció óta van a szereposztás, hogy a GTI csak másodhegedűs szerepet játszik: anno VR6-os modell volt a csúcsragadozó a maga 174 lóerejével, azóta pedig az R változat a netovább – aktuálisan 300 lóerővel. Ugyanez a technika elérhető a szabadidő-autó karosszériában is, és a szerkesztőségünknél vendégeskedő T-Roc R ideális alanynak bizonyul arra, hogy szemügyre vegyük az elmúlt 3 évtizedben megtapasztalt változásokat a kompakt kategóriában – még mielőtt bekövetkezik a villanyautóra váltás… – olvasható az Autó-Motor cikkében.
Alapvetően egyszerű recept alapján készültek-készülnek a GTI modellek, a nagyobb modellekben használt erőforrást teszik bele a kisebb karosszériába, és mindehhez sportos körítést adnak megjelenés és technika tekintetében is.
Az 1991 novemberében piacra dobott Golf III-asnál ez fekete kerékjárat-peremeket jelentett – milyen érdekes, később a szabadidő-autóknál lett kedvelt ez a megoldás –, 15 mm-rel csökkentett hasmagasságot, Recaro sportülések kerülnek az első sorba, dupla kipufogón keresztül távoznak a 2,0 literes, hengerenként 2 szelepes 4 hengeres szívómotor kipufogógázai.
A 115 lóerővel is igen fürge helyváltoztatásra képes az autó, hiszen a saját tömeg 1185 kg, a 0-100 km/óra sprint 10,1 másodperc alatt van meg a gyári adatok szerint, és 198 km/óránál szab határt a száguldásnak a menetellenállás. Persze az igazi GTI-rajongóknak ez nem volt elég, így már 1992-ben érkezik a 16 szelepes blokk 150 lóerővel és olyan szívósorral, ami teljesen megtölti a motorteret, később aztán az 1,9-es TDI is elérhető lesz.
Érdekes látni, hogy még a GTI Edition limitált szériánál sincsenek meg azok a jellegzetességek, amik manapság GTI-sajátosságok, tehát az egyedi szövetkárpit és a golflabda-váltókat; azok csak a 20 Jahre limitált szériánál alkalmazzák a 3. Golf-generációnál.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Autó-Motor)
