Nem tagadom, jó néhány betétlapot adtam már le az elmúlt 25 év alatt, így aztán ugyancsak jól ismerem azt az érzést, amikor elhangzik a jól ismert felszólítás: „Kérem a vezetői jogosítványát!” Érthető izgalommal vegyes kíváncsiság vett rajtam erőt, amikor május 7-én rendőrmesteri egyenruhában – szerepet cserélve – én vigyáztam a főváros közlekedésére. Németh II. Jenő rendőrtörzsőrmester kíséretében indultam el egy oldalkocsis BMW-vel a tavaszi ruháját felöltő nagyváros zakatoló forgalmába – olvasható az Autó-Motor cikkében.
Milyen érzés rendőrnek lenni? Hogy látja a rendőr a különböző járművek vezetőit, a gyalogjárókat? Ilyen és hasonló kérdésekre vártam választ, amikor a reggeli órákban elindultunk, hogy a kijelölt szakaszunkon, a VII. kerületben pásztázzuk az utcákat.
Üres taxi áll a Sztálin téren, a troli útvonalán. A sofőr több emberrel beszélget a járdán. Nem nagy ügy és Németh II. Jenő nem is csinál ebből nagy ügyet. Le sem lépve a BMW-ről, szól oda: – Itt nem szabad parkírozni és aki két percnél tovább áll it, azt már szabályt sért. – Máris megyek – válaszol a sofőr –, most vitték be az utolsó csomagot. – A törzsőrmester elvtárs röviden intézkedik. A taxi indul.
Rákóczi út. Az előttünk guruló YT-390-es, egyébként tiszta teherautó rendszámtáblája piszkos. Elébe kerülünk, kitartom a tárcsát. – Elvtárs, nézze meg a rendszámtábláját – szólítjuk meg a sofőrt, aki nem kérdez, nem vág csodálkozó vagy ártatlan képet, hanem az ülés alól előveszi a rongyot és megy hátra letörölni a táblát. Gyorsan „kapcsolt”.
Nyilván nem tartotta felesleges molesztálásnak, különösen azután, amikor Németh II. Jenő hozzáfűzte, hogy este még kevésbé látható a piszkos tábla.
Az Akácfa utcából megállás nélkül fordul ki a Rákóczi útra – többek között – az FB-356-os Rába. A tárcsával megállítom. (Egyelőre ez a szerepem, majd később, ha beletanulok, magam is tudok intézkedni.) – Mit mond a Kresz 33. §-a? – kérdezi „kollégám” a sofőrtől. Ez hallgat. – Nem akarom vizsgáztatni – nyugtatja meg. És miután most sem kap választ, megmondja: erre a főútvonalra ráhajtás előtt meg kell állni. – Biztos bajtárs, hiszen én megálltam! (Nem állt meg, legalábbis a mi látószögünkben.) A „biztos bajtárs” megmagyarázza a sofőrnek, hogy akkor jár el helyesen, ha ott áll meg, ahonnan beláthat a forgalomba. (Ezt a kérdést is tisztázni kellene. Több helyen fel van festve a megállás helye, de onnan nem láthat ki a főútvonalra a hosszabb gépháztető mögött ülő sofőr.)
Hasonló az eset az Aköv YF-189-es DKW-jának vezetőjével.
– Becsületszóra megálltam – teszi kezét szívére az öreg sofőr. Elhiszem, amit mond, és Németh elvtárs is elhiszi. Jó emberismerőnek tűnik. Ezt a későbbiekben többször is bebizonyította.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)
