Apróságok nélkül a gyönyörűen berendezett lakás is hűvös

Valójában azt gondolom, hogy egy otthon az apróságoktól válik otthonná. A gyönyörűen berendezett lakás is hűvös a személyes apróságok nélkül. Ezek a finomságok adják meg a helyiségek végső hangulatát, teremtenek kifinomult atmoszférát. Egy ilyen csecsebecsét, egy korszellemet hordozó lakberendezési csemegét szeretnék ma bemutatni.

Lakberendezési csemege
Fotó: Madarász Magdona/lakáskultúra – mediaworks

A stílus, amelynek a szelleme ma is intenzíven él ebben a kis alkotásban, az art deco. Sokat hallottunk már felőle, számtalan irányból vizsgáltuk, tudjuk, hogy az 1920-s években Párizsból indult, de Amerikában teljesedett ki. Káprázatos volt és impozáns, geometrikus, haladó és nagyratörő. Stílustiszta darabjai kizárólag az úri középosztály köreitől fölfelé voltak elérhetőek.

Magyarországon ekkor a társadalmi berendezkedés őrizte, sőt különösen nagy jelentőséget tulajdonított a nemesi rangnak és az ahhoz tartozó szellemiségnek.

Az arisztokrácia szétvált, a magukat honfoglaló ősöktől származtató, általában protestáns, kuruc érzelmű, generációs nemességre; a nemesi címüket a Habsburgoktól nyert, katolikus, nagybirtokkal rendelkező magyar főnemességre; és az „újgazdag” polgári arisztokráciára.

A gazdag főnemesség hagyományosan élte nagyvonalú, a munkának még a látszatát is elkerülő életvitelét, szemben a szorgalmas, bankárokból, nagyiparosokból lett „pénzarisztokráciával”, akik sohasem tanultak meg olyan hivatásszerű méltóságteljességgel henyélni. Ezen réteg műveltsége már jóval kifinomultabb, egyes területeken sokkal elmélyültebb volt.

Társasági közegnek előszeretettel választották a szellemi tevékenységgel foglalkozók, tudósok, művészek, alkotók, s az ekkor megjelenő, hirtelen hatalmas népszerűségre szert tevő sztárok, filmszínészek társaságát.

Részt vállaltak a kulturális élet és a divat vezetésében, ismét fellendítették a művészeti mecenatúrát. Nagy részük a fővárosban élt, 7-8 szobás nagypolgári lakásokban, Andrássy úti és budai villákban.

Ahogy a világon mindenütt, úgy nálunk is eme végtelenül agilis és eszméletlenül gazdag réteg volt az art deco stílus táplálója és fogyasztója, kereslete és kínálata egyben. Egy réteg, akinek volt kedve megálmodni, majd létrehozni a lenyűgöző fényűzést, és volt ereje éjfélkor modern zenét hallgatva lokálban pezsgőzni. Egy stílust, egy társadalmi réteget, egy életformát idéz a hímzett gobelin, amely fekete-fehér árnykép technikájával valóban szinte csak körvonalaiban ábrázol. De azok a körvonalak. Megelevenedik előttünk a füstös lokál, a bámulatos ruhák, a charleston hangos trombitaszóval, egy jóképű dzsentri cilinderben és a finoman csípős pezsgő.

Kiapadhatatlan életöröm és remek pezsgőreklám
Fotó: Madarász Magdona/lakáskultúra – mediaworks

Egy rövid, de annál lángolóbb korszak megelevenítője ez a kép. Kiapadhatatlan életöröm és remek pezsgőreklám, mert ahányszor ránézek, kedvem szottyan pezsgőt bontani.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Egy tárgy, egy történet: sarokszék

A jelenlegi nemzetközi lakberendezési áramlat önnön letisztultságát egy-egy elképesztően gazdagon díszített bútordarab, a sarokszék kontrasztjában kívánja megmutatni. Ez minden művészetkedvelőnek jó hír, hiszen szerét ejthetjük ismét a díszes és cikornyás darabok ízlelgetésének – írta korábban a lakáskultúra.hu. Ezen a területen az angolszászok a mai napig remekül teljesítenek, kiapadhatatlan forrását jelentik a méltóságteljes, díszes modorosságnak, így ezen a héten a Brit Birodalom felől tekintenénk a megunhatatlan iparművészet felé. A 18. század második felében Párizsban az udvari klasszicizmust egy rövid pihenővel a császári empire váltotta, miközben Londonban a háborúkat szorgalmasan vívó III. György közelített az elmebaj felé.