A tudás otthona: Budapest egyik legszebb könyvtára

Egy hely, ahol megérint a régi korok szelleme, és rabul ejt a modern világ könnyedsége.

null

E sorok szerzője egyetemistaként annyiszor járt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kálvin téri központi könyvtárában, hogy szerénytelenség nélkül mondhatja: kívül-belül jól ismeri az épületet. Ha létezik szerelem első látásra egy hely és egy ember között , akkor ez az volt: az épület egyedi hangulata, a belőle áradó pozitív energiák, a modern és az antik stílus találkozása azonnal megbabonázott.

A gyönyörű Wenckheim-palota
Fotó: FLICKR

– Budapest szívében, a józsefvárosi Palotanegyed szélén áll a Wenckheim-palota – mondja Fodor Péter, a könyvtár főigazgatója. – Gróf Wenckheim a kor híres építészét, Meinig Artúrt bízta meg a tervezéssel és a kialakítással. Később az örökösöktől a fővároshoz került az épületegyüttes, amelyben 1931 óta közkönyvtár működik. Átalakítása, bővítése és modernizálása csak 1997-ben kezdődhetett meg. A három épület, a Wenckheim-palota, a Reviczky utcai palota és az új szárny ma már szerves egységet alkot, ami a könyvtár működését és az ide járók eligazodását is megkönnyíti.

A város legjelentősebb és legmodernebb könyvtára egyszerre történelmi büszkeség és modern tudásbázis
Fotó: FLICKR

– A Revicky utcai főbejáraton belépve egy világos és tágas átrium, az információs központ és találkozóhely fogadja a látogatót. Az aulát a palota egykori belső udvarából alakították ki, és a fölé helyezett üvegtetőnek köszönhetően napközben elönti a természetes fény. Az új épületrészben található a böngészde, népszerű könyvekkel és periodikákkal, valamint a rendkívül gazdag szabadpolcos kínálattal.

A tágas terek az egész komplexumra jellemzőek, még azok az olvasótermek is kényelmesek és jó hangulatúak, amelyek a felújított neobarokk palota termeiben kaptak helyet.

A 15 helyiség közül kiemelkedik az egykori dohányzószobából lett bölcseleti és a korábbi ebédlőből kialakított művészeti olvasóterem.

A Szabó Ervin Könyvtár legfőbb varázsa az, hogy a felújítás során sikerült úgy egybefűzni az eltérő korú épületrészeket, hogy az egyes stílusjegyek nem kioltják, hanem felerősítik, támogatják egymást. Jellemző a különböző korokból származó anyagok egyidejű használata: a mai világos klinkertégla burkolat, a trieszti kő, a 130 éves, újra használt öntöttvas korlátpálcák, a faragott kövek, a tölgyfa fogódzók jól megférnek egymás mellett.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.