Ilyen kis falatokat otthon is készíthetünk, hogy megidézzük a mediterrán nyarak hangulatát, emlékét. A tapa, pontosabban a többes számban emlegetett ételfajta, a tapas története szervesen kötődik a spanyol ivókhoz. A különféle legendák szerint ugyanis ezeken a helyeken jöttek létre azon a kis kompozíciók, amelyek ma rögvest eszünkbe jutnak, ha a spanyol gasztronómia kerül szóba – olvasható a Lakáskultúra cikkében. Egyes eredettörténetek szerint kenyérszelettel vagy vékony sonkával takarták le a vendégek a sörüket, italukat, hogy a bogarak ne találjanak utat a nedűhöz, más históriák szerint pedig az élelmes kocsmárosok készítettek különféle – alapvetően jó sós – kóstolókat, hogy jobban fogyjon alkohol. Ha eltekintünk az alkohol kötelező jelenlététől, akkor talán az az eredettörténet is megállja a helyét, hogy a meleg déli országban a napközbeni étkezések helyett ilyen kis falatokkal verték el az éhüket az este kilenckor, sőt akár még később kezdődő családi vacsorákig.
Bárhogy is történt, a tapas hatalmas siker lett, s manapság már komplett étkezéseket kanyaríthatunk tapákra építve. Ez nem is csoda, hiszen a hideg vagy meleg tapas tökéletesen megfelel a modern kor kihívásainak: kis adagban hoz létre valami komplexet, lehetőséget adva arra, hogy fölösleges jóllakás nélkül kóstolhassunk végig megannyi ízt, harmóniát, találkozzunk különféle textúrákkal, alapanyagokkal.
A tapas létrejöttekor azért ennél szűkebb választékból épültek föl a fogások. Javarészt olajbogyó, kenyér, némi zöldség, sajt és esetleg egy kis szelet sonka tette ki az ital mellé kínált falatkát, illetve az adott régió egyszerű alapanyagai. Manapság – a globalizációnak hála – a snacknek vagy teljes menünek is tekinthető tapák rendkívül változatosak, ennek ellenére mégis az egyszerűségükben rejlik a titok.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
