Az élesztőt friss és szárított formában találjuk meg az üzletekben – olvasható a Mindmegette cikkében.
Mindkettő vásárlásánál nagyon fontos szempont – illetve a legfontosabb – a csomagolásra ütött dátum, amely jelöli, hogy meddig őrzi meg az adott csomag élesztő a minőségét.
A dátum ellenére sok esetben a friss sütőélesztő előbb tönkre megy, de gyakorlott szemmel könnyedén kiszűrhetjük a rossz élesztőt. A jó minőségű, friss élesztőnek halvány bézs színe van, enyhe szürkés fénnyel. Savanykás illata nem szúrós, nem kellemetlen. Rugalmas, jó állagú, nem morzsolódik, inkább kagylósan törhető 1-1 darab a tömbből.
A friss sütőélesztőt minden esetben a hűtőben tároljuk, és ha nem használjuk fel az egészet, akkor gondoskodjunk róla, hogy a maradék jól becsomagolva kerüljön vissza a hűtőbe. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy még jó az élesztőnk, akkor egy keveset futtassunk fel belőle. Ez ugyan kis időt vesz igénybe, de még mindig jobb, mint ha a kifulladt élesztő miatt menne tönkre a kenyerünk, süteményünk.
Épp azért, mert a friss élesztő csúnyán kibabrálhat velünk, érdemes otthon tartani szárított élesztőt is.
A lejárati dátum figyelembevételével felhasználandó élesztő esetében is megvizsgálhatjuk, hogy működik-e még az élesztő. Ha cukros meleg vízbe téve 10-15 perc után meghabosodik, akkor bátran süthetünk vele.
A szárított élesztőt futtatás nélkül is a tésztához adhatjuk, így idő hiányában ezzel az élesztővel tudunk a leggyorsabban kenyeret vagy bármilyen más péksüteményt készíteni.
Fél kilónyi liszthez nagyságrendileg 1 csomag (7 gramm) szárított élesztőre van szükség, de minden esetben az a recept az irányadó, amelyből dolgozunk.
A friss élesztőt célszerű felfuttatni, mielőtt a tésztához adjuk. Nagy valószínűséggel akkor is jó munkát végez az élesztőnk, ha ezt a momentumot kihagyjuk, de a felfuttatott élesztő sokkal hamarabb elkezd dolgozni a tésztában, hiszen a meleggel és a cukorral mindent megkapott, amire szüksége van.
A teljes cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)
