A szolnoki írónő útja a mélyszegénységtől az országos ismertségig

Tíz éve jelent meg a szolnoki származású írónő, Szurovecz Kitti első könyve, Smink nélkül címmel. Idén pedig új borítóval és alaposan átdolgozva, Lilla titka címmel került nyomdába ugyanez a regény. Ennek apropóján látogatott nemrég a szolnoki Hild Viktor Könyvtárba az egyébként újságíróként is tevékeny­kedő, országosan ismert írónő férjével, Kiszel Péterrel, aki a moderátor szerepét töltötte be az író-olvasó találkozón.

– Miért döntött úgy, hogy ismét kiadja az első könyvét?

– Amikor először megjelent, még nem voltam széles körben ismert szerző, így csak ötszáz példány fogyott el belőle, holott ötezer készült. A megmaradt köteteket a kiadó bezúzatta, ezért akkor gondolatban el is ástam magam, mint regényíró. Majd hónapokkal később újságíróként találkoztam az Alkonyat-filmek egyik sztárjával, Robert Pattinsonnal. Az a személyi kultusz, ami körülvette, átlendített az alkotói válságon, a története megihletett, és ennek eredménye lett a Gyémántfiú című regényem.

A Lilla titka az írónő bemutatkozó regényének átdolgozott, új borítóval ellátott kiadása
Fotó: Pintér Márta

– Hogyan született ez a regény, és miről szól?

– Tizenhat éve dolgozom újságíróként, és az egyik országos női heti magazinba írok cikkeket a sztár- és művészvilágról. Szeretek velük dolgozni, hiszen nagyon bonyolult, összetett, érdekes, hatalmas lelkű, érzékeny emberek. Sokszor nemcsak azt mesélik el nekem, ami az interjú szempontjából fontos, hanem picit a pszichológusok és a barátjuk is vagyok. A történeteik megihlettek. Ennek eredménye volt az első regényem, a „Smink nélkül” – mára „Lilla titka”. A könyv a sztárok életébe enged bepillantást, és persze kiderül, hogy a csillogás mögött emberek vannak, akik nagyon is földi problémákkal küzdenek. A történetben minden szereplőt valós személy ihletett, akikkel annak idején újságíróként találkoztam. Nagyon sok sorstöredék hagyja ott a nyomát a lelkemen egy-egy interjú után, és ezt sokszor nehéz feldolgozni. Ehhez nyújt segítséget az írás.

– Van olyan történet, amit egyszer mindenképpen szeretne megírni?

– Igen, a sajátom: mi adott erőt ahhoz, hogy a mélyszegénységben töltött gyermekkortól eljussak oda, ahol ma tartok. Elkezdtem írni, de még annyira fáj, hogy mindig elakadok, viszont elhatároztam, hogy mire negyvenéves leszek, befejezem. Szeretném általa motiválni azokat a gyerekeket és felnőtteket, akik most vannak abban a rettenetes helyzetben, mint én annak idején.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Amikor a nőnek szürkének kellett lennie

Az Álomszövők – Nőnek lenni a Kádár-korban abba a gazdag, személyes ismeretanyagba gyökerezik, amelyhez a szerző (akinek kutatási területe amúgy is a családtörténet, a női sorsok 1945-től és a Kádár-korszakban) a Nők Lapjánál töltött két évtized alatt jutott hozzá. Kormos Valéria Táncsics Mihály-díjas újságíró könyvét tegnap mutatták be a Terror Házában.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.