Nincstelenül járta be az ázsiai országokat

Szerzeteseknél aludt templomokban, helyiek fogadták be házaikba. Thaiföldön és Kambodzsában is csodájára jártak a halasi fiatalembernek, aki az ázsiai országokat egyedül, puritán körülmények között szerette volna megismerni – írja a baon.hu.

A Forrás-Új Tükör Klub vendégeként mesélt életét és személyiségét alapjaiban meghatározó utazásairól Szabadi Tamás kedden a kiskunhalasi Közösségek Házában.

Fotó: Mester-Horváth Nikolett / Mediaworks

A halasi fiatalember két évvel ezelőtt döntötte el, hogy nyakába veszi Ázsiát. De nem a klasszikus turista módon, hanem bankkártya és készpénz nélkül. – Az ázsiai emberek pozitív gondolkodásmódja, életszemlélete és maga a kontinens is nagyon vonzott. Erős volt bennem a vágy, hogy nekiinduljak az ismeretlennek – avatta be a közönséget motivációjába Szabadi Tamás.

Spórolt pénzéből Thaiföldre vásárolt repülőjegyet és 2018 szeptemberében ötven dollár készpénzzel érkezett az országba. Az első éjszaka után, amit még fizetett szálláson töltött, elindult a nagy világba és maradék pénzét odaadta egy utcai árusnak, így teljesen nincstelenül kezdte meg az ország felfedezését. – Telefon volt nálam a GPS használata miatt, de a SIM-kártyámat kidobtam. A húsz kilós hátizsákommal indultam el a negyven fokos hőségben, az óceán partján. Nem stoppoltam, mindig megvártam, amíg valaki önként felvett. Az első napon 7-8 kilométer gyaloglás után állt meg mellettem egy egyetemista srác, akit megkértem, hogy vigyen el egy közeli buddhista templomba. Tudtam ugyanis, hogy egy idegen országban a templom és a rendőrőrs az a két hely, ahonnan nem küldenek el – emlékezett vissza az első tapasztalatokra.

Fotó: Mester-Horváth Nikolett / Mediaworks

Szabadi Tamás elmesélte még a jelenlévőknek, hogy a szerzetesek és a helyiek vendégszeretete segítette őt az útján, mert mindig volt, aki befogadta egy-egy éjszakára, és bár ő csak szállást kért, mindig kapott ételt és italt is. – Persze volt, hogy éhesen feküdtem le, ahogy olyan is, hogy fél liter vizem volt a 14 kilométeres útra a 40 fokos forróságban. De pontosan azért mentem Ázsiába, hogy átéljem ezeket, mert itthon óriási pazarlásban élünk, tonnaszámra dobjuk ki az ételeket. Itt újra megtapasztaltam, milyen értékes tud lenni egy falat vagy egy korty víz – fogalmazott.

Faluról falura járva jutott el a halasi fiatalember a kambodzsai határhoz, ahol azonban közölték vele, hogy a vízumért fizetnie kell, amit a thai szerzetesektől kapott pénzből vásárolt meg. Bár azt a pénzt elfogadni sem akarta, de amikor a szerzetesek megtudták, hogy nincstelen, nem engedték tovább pénz nélkül és hiába nem akarta felhasználni az adományt, kiderült, hogy másként nem fog tudni tovább haladni.

Kambodzsában is segítőkész emberekkel találkozott, azonban a hullámvölgyek és további vízumproblémák miatt a hazautazás mellett döntött, amiben családja segített neki. – Thaiföldön tört rám először a magány érzése, hisz a helyiek nem beszélték az angol nyelvet, így volt, hogy két-három napig csak ültem a templomban, olvastam és zenét hallgattam. A későbbiekben is ritkán tudtam társalogni, ami extrovertált emberként, számomra nagyon nehéz volt – mondta.

Szabadi Tamás hangsúlyozta, hogy az ázsiai kaland céltudatossá tette, megtanította hálával fordulni mindenhez és barátokat is adott neki. – Többen azok közül, akik felvettek a gyaloglásaim során a barátaimmá váltak, ma is tartom velük a kapcsolatot, ahogy néhány szállásadómmal és szerzetessel is. Tavaly decemberben, már igazi turistaként, meglátogattam őket és jelképes ajándékot is vittem nekik a vendégszeretetükért – mesélte.

A halasi fiatalember elárulta azt is a hallgatóságnak, távolabbi tervei között az szerepel, hogy tíz év múlva végleg kiköltözik Thaiföldre, mert ott megtalálta azt a boldogságot és nyugalmat, amire szüksége van.

Szerző: Mester-Horváth Nikolett