Ha rendhagyó módon szeretném kezdeni ezt az írást, felidézném, hogy volt egyszer, az 1990-es évek elején egy keszthelyi gimnazista lány, aki sokkal inkább szerette az irodalmat és a biológiát, mint a matematikát és fizikát. Sőt, ezeket kifejezetten mumusnak érezte. Második osztályos volt, amikor új osztályfőnöke lett annak a csoportnak, amelyben tanult, s a pedagógus vette át e két tantárgy oktatását. Bár a diáklány nem került nagyon közeli barátságba a számokkal, az algebrával, a geometriával és a fizikai törvényszerűségekkel, a pedagógus mindent megtett, hogy a legjobbat hozza ki belőle. A lány családjában azóta is emlegetett példa, hogy egy év végi jobb jegyért való feleléskor az egykori gimnazista olyan témakörből – ez egyébként a csillagászat volt – kapott kérdéseket, melyekre a pedagógus tudta, hogy tanítványa biztosan tud válaszolni. Az egykori keszthelyi diáklány e sorok írója, a pedagógus Farkas László, a Vajda János Gimnázium matematika- és fizikatanára – olvasható a zaol.hu oldalon.