Farkas nyomokra bukkantak a Börzsönyben

Nem ez az első eset, hogy a turistaösvények mentén találkoznak a börzsönyi tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő állatok nyomaival.

null

A Börzsönyben először 2018 januárjában bukkantak farkas lábnyomára, amely nagy valószínűséggel a Bükkből, vagy Szlovákia területéről érkezhetett. 2018 nyarán már fényképes bizonyíték is volt arra, hogy farkas jár a hazai erdőkben, 2020 szeptemberében pedig valószínűleg ugyanezt a példányt sikerült lencsevégre kapni a Börzsönyi Természetvédőknek.

Farkasnyomok a Börnyönyben
Fotó: Major Borbála / DUNAIPOLY.HU

A Duna-Ipoly Nemzeti Park weboldán közzétett beszámoló szerint a napokban újra farkas jelenlétére utaló jelekre bukkantak. Mint írják: a fokozottan védett nagyragadozók jelenléte természetvédelmi szempontból mindenképpen pozitív, hiszen elősegíti az erdei ökoszisztéma természetes folyamatait.

A farkas és a kutya nyoma közötti különbség
Fotó: Major Borbála / DUNAIPOLY.HU

A farkas nyomai leginkább egy nagyobb kutyáéra emlékeztetnek, azonban a nemzeti park szakértői számára egyértelműen megállapítható a különbség. A farkas lábnyomai valamivel nagyobbak, elnyújtottabbak és hosszúkásabbak, mint a kutyáké. A kifejlett farkas mancsnyomainak hossza 10-13 cm, szélessége 7-9 cm között változik. A nyomok vonala, úgynevezett csapa „zsinórozik”, azaz a mancsnyomok egy határozott vonal mentén helyezkednek el, határozottan egy irányba tartanak és céltudatosabbak.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Ember és természet összefogása: életre kel a védett Hajta-mocsár

A jászberényi Hajta-mocsár védett területen folyamatban van a vizes élőhelyek rehabilitációja. Ezzel visszaadják a vizet és az élővilágot a nádasokkal, rétekkel borított kiszáradt területnek. A természet dinamikus változásába a nagyközönség is betekinthetett a természetvédelmi őrszolgálat túráján. Olyan természetvédelmi időablak nyílt ki, amely csak néhány hónapig látható jelenlegi formájában.

A Hajta-mocsár természetvédelmi terület őrzi az egykori mocsárvilág emlékeit, azokat a folyómedreket, ahol régen az ősi Zagyva folyt. A Hajta-menti vizes élőhelyek kiterjedése a hatvanas évek vízrendezését követően jelentősen csökkent, a környező nádasok és rétek nagy része pedig kiszáradt. Ezzel a vízvilág élőlényeinek élettere is szűkült.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság egy európai uniós pályázat keretében rekonstrukciós munkálatokat végez a területen, melynek célja az élőhely állapotának javítása. A természetvédelmi őrszolgálat négy kilométeres, vezetett túráján a minap lehetőséget adtak a nagyközönség számára is arra, hogy megismerjék a beruházást. Olyan útvonalon járták be az oltalom alatt álló élőhelyeket, amelyek egyéni bejárására egyébként nincs lehetőség.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.