– Néhány képet szerettem volna készíteni a szolnoki huszonnégy emeletes toronyház tetejéről, érdeklődtem, s a Kopernikusz körhöz irányítottak. Amikor utánajártam a csillagászati szakkörnek, elképzeltem, hogy néhány komoly tekintetű, szakállas öreg tudós mindenféle képleteket és ábrákat tanulmányoz. Így indultam neki, s meglepetésemre egy fiatalos, jó hangulatú társasággal találkoztam. Azonnal a tetőre mentünk, ámultam a nagy fehér távcsőre, aztán azon keresztül az égre. Reggelig maradtunk, felejthetetlen élmény volt, magával ragadott – emlékszik vissza a négy évvel ezelőtti kezdetre Dézsi Attila. A tószegi fiatalembert azóta nem is „ereszti” ez a különleges világ.