Őshonos halfajt telepített a Velencei-tóba a horgászszövetség

Azt kérik, hogy a horgászok fokozottan ügyeljenek az őshonos példány fajának meghatározására.

null

Nemrég 533 kilogramm mennyiségben, negyed kilogramm átlagtömegű, úgynevezett széles kárász halfajt telepített a Velencei-tóba a vízterület horgászati hasznosítója, a Magyar Országos Horgász Szövetség. A dinnyési kirendeltség vezetője, Pálinkás Imre elmondta:

az intézkedés fő célja a faj őshonos állományának fenntartása.

– Azt kérjük, hogy a horgászok fokozottan ügyeljenek az őshonos példány fajának meghatározására, mert a széles kárász az ezüstkárásszal ellentétben a vonatkozó jogszabály szerint nem kifogható, azaz nem megtartható státuszú halfaj, így fogása esetén mielőbb vissza kell engedni a vízbe – hívta fel a figyelmet rá Pálinkás Imre.

Hozzátette: a megkülönböztethetőséget nehezíti, hogy a két faj hibridizációjával a különbségek hajlamosak összemosódni, ezért több jegy kizárásával vagy meglétével határozható meg a faj nagy biztonsággal.

A széles kárász fő megkülönböztető jegyei az ezüstkárászhoz képest: felső állású szája van, kevésbé húsos ajkú, mint az ezüstkárász, különösen az alsó ajaknál szembetűnő a különbség. Legalább 32 pikkely található az oldalvonal mentén, a hátúszó pedig kifeszítve íves, domború, nem egyenes vagy homorú, mint az ezüstkárásznál. A hátúszó kemény úszósugara, az úgynevezett bognártüske durvábban fogazott, a fogak száma pedig legalább 20 darab, míg az ezüstkárásznál ennél kevesebb. A szája alatt általában kis tokaszerű kiugrás figyelhető meg. A hasi és farok alatti úszók a széles kárásznál általában nem fehéres-szürkés színűek. Zömökebb felépítésű, általában magas hátú halfaj.

Az őshonos széles kárászt vissza kell engedni a vízbe, ha horogra akad
Fotó: Tihanyi Tamás/feol.hu – mediaworks

– A színezete nem mérvadó, hiszen az ezüstkárász is lehet aranyszínű, a széles kárász teste is lehet ezüstös színű – figyelmeztetett Pálinkás Imre, aki szerint alapvetően az a jobb eljárás és általános szabály – ha valaki nem ismeri fel biztonsággal, milyen halfajt is fogott –, ha az adott halat egyszerűen visszaengedi a vízbe. A Velencei-tavon 1974‐ig rendszeres volt a halászat, azonban a vízterület abban az évben teljes mértékben horgászkezelésbe került. A szakemberek utoljára 2017-ben kilenc terepnapon, összesen 38 mintahelyen végeztek el halfaunisztikai adatgyűjtést, amelynek során összesen 11 928 halegyedet fogtak és határoztak meg, amelyek 19 fajt képviseltek. Nem előfordulási gyakorisági sorrendben ezek voltak: angolna, bodorka, amur, vörösszárnyú keszeg, balin, küsz, karikakeszeg, dévérkeszeg, compó, ezüstkárász, ponty, réticsík, fekete törpeharcsa, harcsa, csuka, naphal, sügér, vágódurbincs és süllő.

Remélhetőleg a következő felmérésnél már a széles kárász neve is nagy számban szerepel majd az adatok között.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.