A magyar véradók napján, november 27-én azokat a rendszeres véradókat ünnepeljük, akik elkötelezték magukat e karitatív tevékenység mellett. Azokat, akikre minden körülmények között számíthatnak a véradásszervezők. Kiss Attila először a sorkatonai szolgálat alatt, közel negyven évvel ezelőtt adott vért, azóta ezt száznál is többször megtette. Önzetlenségét Pro Vita díjjal ismerte el a Magyar Vöröskereszt – olvasható a Nógrád megyei hírportál, a nool.hu cikkében.
– Emlékszik arra, hogy hol és mikor adott először vért?
– A katonaságnál adtam először vért 1982-ben, Debrecenben. Akkor még az motivált, több társammal együtt, hogy két nap eltávozást kaptunk a véradásért cserébe. A 18 hónapos szolgálat alatt még ötször nyújtottam a karomat tűszúrásra.
– Az elmúlt közel negyven év alatt volt valami, ami időről időre véradásra ösztönözte?
– Szerettem volna elérni azt a száz alkalmat, amiért ma kitüntettek. Sajnos évekig nem tudtam a véradásokon részt venni, mert a balassagyarmati kábelgyárban dolgozom, ahonnan munkanapokon nem értem vissza a megyeszékhelyre 16 óráig a területi vérellátóba. Szerencsére a szakemberek meghallgatták a hozzám hasonló nehézséggel küzdők kérését, és minden hónap utolsó csütörtökjén 18 óráig fogadják a donorokat. Így már nem okoz problémát számomra sem ezeken az alkalmakon részt venni.
– Miért fontos önnek, hogy rendszeresen segítsen a beteg embereken?
– Nagyon jó érzés, amikor arról értesítenek, hogy az általam adományozott vérkészítménnyel megmentették egy ember életét. Ugyanakkor a saját egészségemnek is jót tesz a rendszeres véradás, sokkal frissebbnek érzem magam azt követően. Mivel ezeken az alkalmakon meg is vizsgálják a levett mintát, így az folyamatos egészségügyi ellenőrzést is jelent számomra.
– Fontos önnek, hogy a véradók csapatába tartozik?
– Mindenképpen jó érzés egy ilyen közösség tagjának lenni. Sokakkal szinte régi barátként üdvözöljük egymást, kedves ismertségek kötődnek a véradó ágyon fekve.
– Mit tanácsolna a fiataloknak?
– Mindenkit arra buzdítok, hogy amennyiben van rá lehetősége, menjen el vért adni. Hiszen a tűszúrás okozta kellemetlenség semmi annak fejében, hogy egy beteg ember számára reményt és gyógyulást adhatunk. Különösen igaz ez a jelenlegi egészségügyi helyzetben.
A betegségektől is véd a véradás
– Tapasztalataink szerint azok, akik rendszeresen adnak vért, sokkal inkább védve vannak a különböző betegségektől, mint azok, akik nem élnek a segítségnyújtás e formájával – mondta el a napokban tartott megyei véradóünnepségen Tóthné Simon Andrea, a Magyar Vöröskereszt Nógrád Megyei Szervezetének munkatársa.
– Arra is volt már példa, hogy egy rendszeres donornál éppen a véradást megelőző ellenőrzésnél figyeltünk fel egy rendellenességre. Ennek köszönhetően időben diagnosztizálták nála a betegséget, amiből azóta fel is gyógyult.
Mint mondta, a Vöröskereszt munkatársai és a karitatív tevékenységet rendszeresen látogató személyek nagyon jó kapcsolatot ápolnak, odafigyelnek egymásra. A szervezet szakemberei észreveszik azt is, ha valaki nehéz időszakot él át, és különböző módon próbálnak segíteni a donoroknak. Csomagokkal, adományokkal igyekeznek átsegíteni őket a nehéz helyzeteken.
– Sokszoros véradóinkra mindig számíthatunk, és ez fordítva is igaz – fogalmazott a szakember.
