Ezt hívjuk QWERTY billentyűkiosztásnak, ami mondjuk nálunk Magyarországon ugye pont nem stimmel, hiszen a bal felső sarokban található hat betűről kapta a nevét, de ebből nálunk az utolsó nem Y hanem Z. Még mindig akadnak kérdések azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogyan alakult ki a billentyűzet kiosztása, de azt biztosan tudjuk, hogy az Egyesült Államokban, Wisconsinban élő úriember, Christopher Latham Sholes indította el a folyamatot és több éven keresztül kísérletezett vele.
Sholes először mintegy zongoraszerűen két sorba rendezte a billentyűket, aztán ez szépen-lassan finomodott odáig, hogy négy sorba kerültek, és átalakult az elrendezésük is. Magát az elrendezést állítólag több ember véleménye is befolyásolta, de az sem kizárt, hogy a távírók visszajelzései alapján történtek a módosítások. Az viszont biztos, hogy a szabadalmat 1873-ban megvette a fegyvergyártó E. Remington and Sons, ahol aztán tovább finomítottak a kiosztáson, és végül nagyrészt a ma megismert QWERTY (már shift gombbal a nagybetűkhöz) az 1878-ban megjelent Remington No. 2-es írógéppel kezdett hódítani.
Hamarosan az Egyesült Államokban már a gyerekek is ilyen írógépeken kezdtek gépelni tanulni, onnantól pedig generációról generációra mindenki ezt tanulta meg, többek között ezért tűnik gyakorlatilag lehetetlennek leváltani a már jól bejáratott kiosztást.

Fotó: Pexels
Érdemes csak megnézni, mi történt a mobiltelefonok esetében. Mivel ezeket igyekeztek minél kisebbre zsugorítani, kényszerből el kellett kezdeni használni a T9-es bevitelt, ahol több betűt, számot vagy írásjelet zsúfoltak össze egy-egy gombra, azonban a Blackberry hamar előállt a maga miniatürizált QWERTY billentyűzetével, amikor pedig már beköszöntött az érintőképernyős korszak, ott is teljesen alapnak számított, hogy ilyen kiosztás ugrik fel, amikor írni szeretnénk. Valahogy tehát mindig ide jutunk vissza.
Pedig egyébként próbálkozások akadtak, ráadásul nem is minden alap nélkül. Több szakértő is észrevette ugyanis, hogy a QWERTY kiosztás nem éppen ideális, ugyanis részben a korai mechanikus írógépek korlátai miatt Sholes úgy szórta szét a betűket, hogy a gyakran használt karakterek távolabb kerüljenek egymástól, különben az írógép mechanizmusai „összeakadtak” és az egész beragadt.
Sholes tehát tulajdonképpen mesterségesen igyekezett lassítani a gépelést, hogy ezt elkerülje, ráadásul így a kezeinknek is többet kell mozogni, ami nagyobb megterhelést jelent az ízületeknek.

Fotó: Pexels
Erre próbált megoldást találni 1936-ban a Washingtoni Egyetem professzora, August Dvorak. Az úriember alaposan tanulmányozta a QWERTY gyengeségeit, és végül arra jutott, hogy alapvetően a leggyakrabban használt mássalhangzókat a jobb oldalra, a magánhangzókat pedig a bal oldalra helyezte el.