Negyven éve így kezdődött az otthoni számítógépek kora

A Commodore névről százból kilencvenkilenc embernek a legendás C64 számítógép jut eszébe, és nem is véletlenül. Ez a masina volt, amely a maga korában meghódította az egész világot, keletet és nyugatot egyaránt, és hazánkban is óriási népszerűségre tett szert. Azonban az igazi forradalmat nem ez az 1982-ben színre lépő masina indította el, ez már csak a sikereket aratta le. Az igazi pionír a Commodore 1981-ben bemutatott terméke volt, az eleinte sokak által csak egy kézlegyintéssel elintézett VIC–20 volt, amely szó szerint megváltoztatta az egész világot – olvasható az Origó cikkében.

Fotó: Evan Amos Vanamo Media

A semmiből a csúcsra

A dolog persze nem volt előzmények nélküli, hiszen a Commodore cég szíve, agya és lelke, Jack Tamriel ösztönös zsenije, intuíciója és gátlástalansága egyenes utat kövezett ki idáig, és a hatvanas évek közepére szívós munkával és jó pár féllegális húzással megteremtette a hatvanas évekre Kanada egyik legnagyobb mechanikus számológépeket gyártó vállalkozását. A hatvanas évek végén egy Japánban tett látogatás során megvilágosodott, és rájött, hogy a jövő a digitális eszközöké. Dobta az addigi stratégiát, és minden erőforrást az akkoriban felbukkanó kvarcórákra, illetve zsebszámológépekre koncentrált.

Fotó: Flickr

Ennek köszönhetően a Commodore dobta piacra az első amerikai elektronikus zsebszámológépet, a legendás C108-at, amelyben egy Texas Instruments által gyártott csip zakatolt. A biznisz egészen 1975-ig remekül ment, hiszen a Commodore évről évre több millió dolláros profitot kaszált. Ekkor azonban a Texas Instrumentsnél valamelyik nagyeszű a homlokára csapott, és feltette a kérdést, hogy miért nem ők gyártják a számológépeket, ha valaki ekkora üzletet csinál az alkatrészeikből, és pillanatok alatt kiszorították a piacról a kisebb Commodore-t.

Personal Electronic Transactor
Fotó: Flickr

Tamrielt nem olyan fából faragták, hogy itt feladta volna, hanem rögtön az előrelépés lehetőségeit kereste. Világossá vált számára, hogy saját kézben kell tudnia a legfontosabb komponensek gyártását, ha sikereket akar elérni. Emellett azonnal el is engedte a digitális számológépeket, és az akkoriban felbukkanó személyi számítógépekre fókuszálta figyelmét. Géniuszként érezte meg, hogy ez az akkoriban még aprócska piac milyen szédületes fejlődés előtt áll. Felvásárolta a gazdasági nehézségekkel küszködő MOS csipgyártó céget, és minden energiáját egy saját számítógép létrehozására fordította.

Ehhez viszont szüksége volt egy nagy befektető, Irvin Gould támogatására, aki a tőkét a rendelkezésére bocsátotta, viszont cserébe a cég részvényeit kérte.  

Így született meg 1977-ben a PET (Personal Electronic Transactor), amely magában foglalt egy magnót, egy monitort és egy billentyűzetet is. Hiába a saját, viszonylag olcsó processzor, a termék még így is meglehetősen drága volt, hiszen 600 dollárért adták első körben, és ekkor még nyereséget sem termelt. A siker mindenesetre nagy volt, de a gép hamar a harmadik helyre szorult az Apple II és a TRS–80 mögött.

Célpont: az otthon

A Commodore PET egy „munkagép” volt, amelyet cégeknek szántak, és ez az árazásán is meglátszott. Tamriel okosan észrevette, hogy ez a piac telített, de az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy az emberek otthonába kell bevinni a számítógépeket. Az ekkoriban az első játékkonzoljaival robbantó Atari győzte meg erről végleg, és kidolgozta a Commodore új stratégiáját. Ennek esszenciája a következő jelmondat: 

„Computers for the masses, not the classes”, azaz magyarul:

Számítógépet a tömegeknek, ne a tehetőseknek.

 Tehát a cél az volt, hogy egy olcsó, sokak által megfizethető, alapvetően hobbifelhasználóknak szánt készülékkel rukkoljanak elő. És ha ez azzal jár, hogy nem az övék lesz a legerősebb gép, akkor azzal sincs semmi gond.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Borítókép: Wikipédia