Mindegyiken közel félmillió kreatin szőrszál van, amelyek végén több száz (!) még sokkal-sokkal kisebb, nanoméretű "Hajszál" található.
Ezek az apró, egymilliomod miniméteres szőrszálak olyan óriási láthatatlan, rugalmas felületet képeznek, amely tökéletesen alkalmazkodik mindenféle felülethez, amihez hozzáér. E mikroszkopikus szőrszálak mindegyike körül megtalálható igen minimális mértékben a Van der Waals-féle erőtér, amely elektrosztatikus vonzást képez, amely ilyen nagy mennyiségben elegendően erős ahhoz, hogy a gekkót a falra tapassza.
A NASA figyelmét felkeltette a dolog, és megpróbálták lemásolni, hogy egy olyan robotot alkossanak, amely képes lehet arra, hogy az űrbeli mesterséges objektumok, így például egy űrhajó vagy egy űrállomás felületén mászkáljon, anélkül hogy lecsúszna. Persze más dolog ismerni azt, hogy hogyan működnek a dolgok a természetben, és más tökéletesen lemásolni azokat. Viszont kutatók erőfeszítéseit siker koronázta, aminek köszönhetően a Stanford egyetem mérnökeivel kifejlesztették a LEMUR (Limbed Excursion Mechanical Utility Robot) nevű robotot, amelynek karjainak és lábainak kialakítása nagyon hasonlít a gekkókéra. Ez a kis masina pedig tényleg alkalmas arra, hogy fel-le masírozzon a Nemzetközi Űrállomás külső burkolatán, sokkal-sokkal stabilabban, mint a hasonló feladatra szánt elődei.
Drón - madarak
A drónok, azaz repülő, kompakt masinák általában négy vagy nyolc rotorral ellátott szerkezetek. De a Rutgers Egyetem a Festo nevű céggel karöltve már létrehozott olyan drónt, mely sokkal inkább hasonlít a madarakra.
A SmartBird nevű ornithopternek szárnyai vannak, amelyekkel csapkod, és így képes a levegőben maradni. A fejlesztők szerint ez a természetből vett megoldás sokkal energiatakarékosabb és nagyobb sebesség elérését teszi lehetővé pontosabb irányítás mellett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!