Ai-Da 2019-ben úgy mutatkozott be a világnak, mint a „világ első ultrarealisztikus humanoid robotművésze”.
Ő bionikus csontváz, szemei kamerákkal látnak, szilikonbőrbe burkolták és több ezer hajszálat kapott a fejére. Látás alapján képes felvázolni egy vele szemben ülő ember portréját, és – új, csúcstechnológiás karjával-kezével – valóban festeni paletta és vászon segítségével, ahogy azt az emberi művészek évszázadok óta teszik. Nem csak történelmi képeket kever össze, hogy valami újat alkosson; ő maga, jelen időben szemléli modelljeit és ihletet merít belőlük.
Ai-Da sokkal több egy eszköznél, és művei mélyebb kérdéseket vetnek fel, mint az őt megelőző, mesterséges intelligencia létrehozta művészeti alkotások. Ilyen kérdés például, hogy ha egy gép saját kezével, a saját szeme által észlelt látványból alkot, nevezhetjük-e igazi művésznek? Vagy csak a programozója az? (Meller egyébként önmagát csupán „segítőnek” tekinti.)
Lehet-e valóban önarcképet festeni, ha nincs benne „én”? És ha a robotok tényleg a kreativitás küszöbén állnak, milyen következtetéseket lehet levonni ebből a hús-vér művészekre nézve?
Az eredeti cikk ITT olvasható.
Borítókép: Képernyőfelvétel (Forrás: Youtube.com/Euronews)
