Galaktikus alvilágot, csillagtemetőt találtak a Tejútrendszerben

Tudósok felfedezték galaxisunk sötét oldalát.

Forrás: FEOL2022. 10. 13. 19:43
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Tejútrendszer első ilyen térképén hatalmas „galaktikus alvilágot” tártak fel, amely telve van valaha hatalmas csillagok maradványaival, amelyek ma már halott fekete lyukak és neutroncsillagok – írja a Fejér megyei hírportál, a Feol.hu. A képen „látható” a galaxis, a Tejútrendszer és a felfedezett alvilág.

Mindezt egy új tanulmány mutatja be a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban.

David Sweeney, a tanulmány vezető szerzője sajtóközleményben elmondta, hogy a temető magassága közel háromszorosa a Tejútrendszerének.

– Ezek a halott csillagmaradványok a látható galaxistól alapvetően eltérő eloszlást és szerkezetet mutatnak

– mondta.

A maradványok egykor a Napunknál több mint nyolcszor nagyobb tömegű csillagok voltak – derül ki a tanulmányból –, egészen addig, amíg nukleáris üzemanyaguk kifogyott, s összeomlottak, fekete lyukakká vagy neutroncsillagokká váltak.

Sweeney és csapata elkészítették az első részletes térképet, amely megmutatja, hol találhatók maradványok. Olyan modelleket építettek, amelyekből kiderül, hol születtek a csillagok, hol haltak meg és hogyan oszlottak szét a galaxisban vagy szóródtak ki belőle.

Fiatalabb neutroncsillagokat és fekete lyukakat viszonylag könnyebb találni a tudósoknak, mint régebbieket.

A tanulmány társszerzője, Peter Tuthill, a Sydney-i Csillagászati Intézet professzora költői fordulattal úgy fogalmazott, hogy a csillagok megtalálása „olyan volt, mint egy mitikus elefánttemető fellelése”.

– Ezen ritka nagy tömegű csillagok »csontjainak« ott kellett lenniük, de úgy tűnt, hogy titokzatosságba burkolóznak

– mondta. – A legrégebbi neutroncsillagok és fekete lyukak akkor keletkeztek, amikor a galaxis még fiatalabb volt és egészen más alakú. Aztán évmilliárdok alatt összetett változásoknak volt kitéve.

Dr. Sanjib Sharm, a  Sydney-i Egyetem kutatója azt mondta, hogy az eredmények „egy kissé megdöbbentették”.

– Mindennap a látható galaxis ma ismert képeivel dolgozom, és arra számítottam, hogy a galaktikus alvilág kissé más lesz ugyan, de nagy vonalakban hasonló – mondta Sharm.

A galaktikus temető oldalnézetben a közepén puffadtabb, mint a galaxis egésze. A tudósok szerint ez a szupernóva-robbanások során kibocsátott energia eredménye.

Ez az energia annyira erős, hogy Sweeney szerint a galaktikus alvilágban talált csillagok „elképesztő mennyisége, mintegy 30 százaléka teljesen kilökődött a galaxisból”. Azok a csillagok soha nem térnek vissza.

A kutatók számára ennek a felfedezésnek az a legizgalmasabb aspektusa, hogy csillagászati ismereteiket bizonyos értelemben egyfajta „szellemvadászatra” fogják használni.

„Számomra az egyik legizgalmasabb ebben a munkában az, hogy még a Napunk körüli helyi csillagkörnyéken is valószínűleg áthaladnak ezek a kísérteties látogatók – mondta Tuthill. – Statisztikailag a legközelebbi maradványnak csak 65 fényévre kell lennie: galaktikus értelemben mondhatni, többé-kevésbé a hátsó udvarunkban.

 

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)

 

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.