Eszter a párja mellett egy 15 éves jóságos mudival és egy ébenfekete pajkos macskával él a tetőtéri lakásukban Miskolcon. Csuhé- és manók iránti szeretete a gyermekkoráig nyúlik vissza. Kicsi lányként nagy szemekkel és tátott szájjal hallgatta a nagymamája meséit, aki álmaiba varázsolta a tündéreket, manók csapatait, mágusokat. Elképzelte az apróságokat erdők mélyére, csobogó forrásokhoz, fák odvába, ahol együtt éltek, barátságban erdők-mezők-vizek lényeivel.
A mesék, a természet szeretete és a csuhé segítségével Eszter végül mindannyiunk számára valósággá tette gyermekkora világát, amelyet a körülöttünk élő láthatatlan erdei tündérek és manók népesítenek be.

Fotó: Csepregi Andrea / SZABADFOLD.HU
– Az erdő egy érző, feltételek nélkül adakozó lény!
– mondja Eszter.
– Lélegzetével ad életet, szívdobbanásával békességet, forrásaival bőséget. Amikor elég tisztelettel fordulsz hozzá, megmutatkozik az a része, amit csak a mesékből ismerhetsz.
Észreveszed a különleges pillanatokat, miként segít egy fa a kismadárnak, hogyan integetnek a falevelek, amikor elmész mellettük, megérzed a bőrödön a lágyan simogató meleg szellőt, és végigfut az agyadon, hogy ez amolyan tündérjárta érzés lehet, s elmosolyodsz. Ez ad ihletet a munkáimhoz.
Eszter először játszóház-vezetői képzésen vett részt, majd csuhé-, gyékény- és szalmatárgy-készítő népi kismesterséget tanult. Hozzávette a másik szálas anyagot, a fűzvesszőt, így kosárfonó és bútorkészítő is lett, majd Békéscsabán elvégezte a népi játék kismesterségek oktatói felsőfokú képzést.

Fotó: dr. Csepregi Csaba / SZABADFOLD.HU
Tanított és vizsgáztatott, ma már nagy nyugalomban, a Szalajka-völgyben tart játszóházakat a munkája mellett, és olyan áldás érte, hogy az erdő közepén, nagyszerű munkatársakkal és vezetőkkel dolgozhat a Bükki Nemzeti Parknál, akik védjeggyel látták el az alkotásait.
– Nagy családba születtem. Sajnos három testvérem gyermekkorban meghalt, de a Jóisten kegyelméből megint csak hárman lettünk utánuk
– emlékezik Eszter. – A nagyszüleinkkel éltünk, leginkább ők neveltek minket, mert a szüleink nagyon sokat dolgoztak. Abban az időben igencsak nehéz volt vallásosan élni, de a nagyszüleimnek ez volt a természetes, értéket adó.

Fotó: Csepregi Andrea / SZABADFOLD.HU
Ők szerettették meg velem a földdel való munkát, és annak is egy csodás terményét, a kukoricát! Karácsonykor nagymamám szaloncukrot fűzött, és nekünk, gyerekeknek jutott a feladat, hogy csuhélevélből angyalkatartót készítsünk ennek a finomságnak.
Az alkotás örömét azonban nemcsak a nagymama oltotta belé, hanem egy szerzetes pap, Lajos atya is.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Adventi naptár készült a Győry-kastélyból
Minden este kinyílik egy ablak online a Győry-kastély adventi kalendáriumában, műsorral is kedveskednek az érdeklődőknek. A helyi általános iskola és a szervező intézmény önkéntesei készítették el a naptár számjegyeit, s versenyt is hirdettek közöttük.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.