Újratelepítették Párizsban az 1970-es években kipusztult történelmi szilfasort a Tuileriák kertjének nagy sugárútja mentén, és ezzel a kert közadakozásból megvalósított újjáépítésének fő fázisa fejeződött be hétfőn.
A Louvre-hoz vezető sugárút két oldalán 92 darab 12 éves szilfát ültettek el, hogy visszaadják a kert ezen részének „egykori szépségét és történelmi gazdagságát”. A fák a kelet-franciaországi Isere egy faiskolájából származnak.
A hétfői átadáson a múzeum igazgatója, Jean-Luc Martinez hangsúlyozta, hogy a pandémia miatt napjainkban nagy a bizonytalanság, a fákat az eljövendő nemzedékek számára telepítették.
Fotó: Flickr
A Louvre tavaly szeptemberben indított sikeres adománygyűjtést annak érdekében, hogy összegyűljön egymillió euró a vele szomszédos Tuileriák kertjének felújításához és növényzetének visszatelepítéséhez. A teljes projekt megvalósítását öt évre tervezik. A szilfafasor újratelepítésén kívül tervezik a teljes faállomány megújítását, a kertben élő fajok sokszínűségének növelését, a sugárutat övező padok felújítását is. Az egykori 71 százalék helyett jelenleg a Tuileriák területének 42 százalékát borítja növényzet.
A Louvre múzeumot a Concorde-térrel összekötő utat André Le Notre, XIV. Lajos kertjeinek megalkotója 1665-ben tervezte. A történelmi szilfasor a hetvenes években csaknem teljesen kipusztult el egy gombás betegség miatt.
Emiatt jelent meg a köles Nyugat-Európában
A köles a késő bronzkorban jelent meg a mai Franciaországban és Svájc nyugati részén élő emberek étrendjében. Az ellenálló gabona termesztése az Európában akkoriban uralkodó szárazságra adott válasz lehetett.
A bronzkort klímaváltozás, a népesség növekedése és a kereskedelmi kapcsolatok felvirágzása jellemezte. A Genfi Egyetem és a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem (UPF) régészei Nyugat-Svájcban és a franciaországi Haute-Savoie területén tucatnyi emberi és állati csontváz, valamint növénymaradvány alapján rekonstruálták, hogyan reagáltak az emberek ezekre a változásokra.
A fogak és csontok biokémiai elemzéséből kiderült, hogy míg a kora bronzkorban árpa és búza szerepelt az emberek ételei között, a késő bronzkortól már megjelent a köles is, ez az Ázsiából származó növény, amely főként száraz környezetben növekszik – mondta Alessandra Varalli, az UPF kutatója, a tanulmány vezető szerzője.
