A baj megsokszorozta az összefogást

Hiába a fertőzésveszély, a járványhelyzetben sem engedhetik el a rászorulók kezét a karitatív szervezetek. Sőt! Az Ökumenikus Segélyszervezethez az elmúlt egy évben kétszer annyi kérés érkezett, mint korábban. Rácsok Balázzsal, a szervezet szociális igazgatójával a fokozatos nyitás apropóján beszélgettünk – írja a Szabad Föld.

Rácsok Balázs Forrás: Kállai Márton/Szabad Föld

– Hogyan érintette önöket a váratlan vírushelyzet egy évvel ezelőtt? Emlékszik az első benyomásokra?

– Nem túlzás azt mondani, hogy sokkszerűen ért minket is a világméreteket öltő járvány. Egyszerre kellett védenünk az ellátottakat és a munkatársainkat, miközben a korai időszakban pillanatok alatt elfogytak a tisztító- és fertőtlenítőszerek, nehezen lehetett nagyobb mennyiségben maszkot kapni.

Kezdetben talán azt éreztük a legnehezebbnek, hogy mindennap sorozatosan történtek olyan váratlan események, amikre nem számítottunk, ráadásul még alig ismertük a vírust: mennyire fertőző; hogyan lehet megállítani a terjedését; mi van, ha bekerül egy intézménybe? Hatalmas erőfeszítésekkel igyekeztünk mindent megoldani, elvégre egy segélyszervezet – kiváltképpen a bentlakásos intézmények – nem zárhat be, pláne egy ilyen nehéz időszakban.

– Többen fordultak önökhöz segítségért, mint a pandémia előtt?

– Igen, az Országos Segélyközpontba az elmúlt 12 hónapban kétszer annyi kérés érkezett, mint előtte. Sokan reméltek élelmiszert, fertőtlenítőszereket, maszkot, a gyógyszerek kiváltásához és az online oktatás otthoni biztosításához támogatást. Számos családnál a munkahely elvesztése okozott komoly anyagi problémát. A bántalmazottakat fogadó Titkos Menedékházunkba korábban havonta egy család igényelte az elhelyezést, most négy-öt.

– Mondana példát arra, hogy milyen új helyzetekkel szembesültek, és milyen megoldások születtek?

– Például amikor Szendrőben, Olaszliszkán, Kaposváron és Bol­dog­kőújfaluban senkit nem lehetett beengedni a Biztos Kezdet Gyerekházainkba, akkor a munkatársak kimentek az utcára, és a kapun keresztül beszélgettek a családokkal.

A budapesti, miskolci, szolnoki és orosházi krízisambulanciákon a kapcsolati erőszak áldozatainak segítői a korábbi ügyfélfogadási idő helyett gyakorlatilag kora reggeltől késő estig telefonos szolgálatra álltak át, hogy a bántalmazottak bármikor, akár csak percekre felhívhassák őket, bevásárlás ürügyén vagy míg a szemetes­zsákot kivitték.

A pszichiátriai betegeket szintén nem hagyhattuk magukra a nappali intézmény bezárásakor, hiszen számukra ez fontos közösségi színtérré vált, ahol pél­dául együtt tornáznak, nyelvet tanulnak, ráadásul ők fokozottabban félnek a vírustól – a gyorsan megszervezett telefonos, e-mailes távsegítségünk nélkül a szorongás még mélyebbre taszította volna őket. Egyébként kiderült az elmúlt egy év során, hogy néhányan telefonon keresztül, a saját otthonuk biztonságában oldottabban tudnak beszélgetni és könnyebben megnyíltak, úgyhogy náluk a jövőben is megtartjuk ezt a formát.

Rácsok Balázs
Fotó: Kállai Márton/Szabad Föld

– Mi a helyzet a gyerekekkel?

– Egy év alatt háromezer gyerekkel kerülünk kapcsolatba az intézményhálózatunkon keresztül, foglalkozásokat, fejlesztést vagy lakhatást nyújtunk számukra. Dolgozunk elmaradott térségekben, szegregátumokban, ezenkívül országszerte öt helyen bajba került családokat támogató átmeneti otthonokat működtetünk, és láttuk, milyen komoly problémát jelentett a digitális átállás: nincs eszköz, nincs internet, a pedagógusok jobb híján feladatlapokat másoltak és juttattak el a diákokhoz…

Nemcsak a feladatlapok célba juttatásában vállaltunk szerepet, hanem maximum 5 fős tanulócsoportokat hoztunk létre, amelyek egymást váltva legalább napi két-három órát be tudtak kapcsolódni a digitális oktatásba, hogy ne maradjanak le teljesen. Aztán elkezdtünk laptopokat, számítógépeket kiadni használatra a családoknak, és naponta jártunk ellenőrizni.

– Mit ellenőriztek?!

– Hogy az eszközök megvannak-e, a kívánt célra használják-e, beérkeznek-e a feladatok az iskolába. Tudom, furcsán hangzik, de ott erre szükség van a siker érdekében: 50-60 eszközt helyeztünk ki, és csupán négy esetben történt rongálás, ami nagyon jó arány.

A teljes interjú ITT olvasható tovább.