Hozzátette: a szakemberek a „vicceskedést” a magas intelligencia jelének tekintik. A tudomány már alátámasztotta ezt az elképzelést:
Az emberek megnevettetésére való képesség magasabb intelligenciával társul a felnőtteknél.
Az új megállapítások szerint a gyermekeknél azonban az intelligencia és a humor képessége közötti kapcsolat nagysága eltérő lehet.
Ennek az az oka, hogy a gyerekek eltérő ütemben fejlődnek, és a humor stílusa és jellemzői különbözőek a fejlődési szakaszokban
– mutatott rá Ugur Sak.
A tézis teszteléséhez a kutatók felkérték a gyerekeket, hogy írjanak tíz eredeti feliratot egy rajzfilmhez, amelyeket hét szakértő – öt karikaturista és két „humorpedagógus” – egyaránt viccesnek és relevánsnak értékelt.
A szakemberek azt is vizsgálták, hogy a diákok megértik-e a rajzfilmek kontextusát azáltal,
hogy észlelik és feloldják az ezekben előforduló esetleges ellentmondásokat. Egy általuk összeállított skála alapján összehasonlították a gyermekek humorérzékét az intelligenciájukkal, amely magas szintű korrelációt mutatott.
A kutatók szerint azonban a gyerekek humora jelentősen eltér a felnőttek humorától.
Míg a humort a felnőttek gyakran a szórakoztatására használják, a gyerekek leginkább arra, hogy a társaik jobban elfogadják őket
– emelte ki Sak. Ezért a felnőttek és a gyerekek humorának természete igencsak eltérő.
Bár az eredmények igazolást hozhatnak a köztünk lévő gyermekkomikusok számára, a szerzők mégis rámutatnak arra, hogy a tanulmány rendkívül kultúrspecifikus, tehát nem feltétlenül általánosítható.
Ahogy fogalmaztak, egy adott kultúrában az intelligensen humorosnak tartott viselkedés nem biztos, hogy egy másik kultúrában is az. Vagyis a humor annak ellenére tükrözi a kulturális normákat, hogy univerzális jelenség.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
