Úgy tűnik tehát, hogy a válogatás a fejlődés természetes velejárója, és 5 éves kor után a legtöbb gyermek leszokik róla. Ebben azonban igen nagy szerepük van a szülőknek.
Laboratóriumi és természetes körülmények között végzett vizsgálatok egyaránt azt mutatták, hogy minél többször találkoznak a gyerekek egy étellel, annál nagyobb eséllyel szeretik – írja a Gyógyzóna.
Mit tehetünk a szülőként?
Cooke azt ajánlja, hogy használjuk ki a 4 hónapos és 2 éves kor közötti időszakot arra, hogy a gyerekek minél több étellel találkozzanak. Így amikor beköszönt a totyogós korra jellemző válogatósság, a gyerek jó eséllyel egy szélesebb repertoárt fog leszűkíteni.
Egy másik jó tanács, hogy az új ételek megszerettetésére irányuló kísérleteket ne adjuk fel egy-két sikertelen kísérlet után.
A kutatónő szerint legalább tízszer érdemes próbálkozni egy-egy étellel, mielőtt elfogadjuk, hogy a gyerek tényleg utálja.
A gyerekek érdeklődését az ételek iránt elősegíthetjük azzal is, ha az étellel kapcsolatos tevékenységeket – a főzést, a bevásárlást vagy egy gyümölcsös meglátogatását – családi eseménnyé tesszük.
Mit ne tegyünk?
Néhány gyakori „etetési hiba” súlyosbíthatja a gyerekek természetes válogatósságát. A leginkább kerülendő stratégia az evés erőltetése.
Ha a gyerek fintorog vagy elfordítja a fejét egy új étel láttán, ne erőltessük, sőt egyáltalán ne is kommentáljuk – egy másik alkalommal próbáljuk meg újra.
Szintén rossz ötlet, ha étellel jutalmazunk, például „ehetsz jégkrémet, ha megeszed a brokkolit”. Ez egyrészt tovább növeli az amúgy is közkedvelt desszertek értékét, másrészt azt sugallja, hogy az étel, amit beléjük szeretnénk diktálni, valóban nagyon rossz.
Nem ideális az sem, ha a nemszeretem zöldséget szószba, vagy ami még rosszabb, süteménybe rejtve próbáljuk megetetni a gyerekkel. Bár így kétségkívül lenyomhatjuk a torkán, a gyerek hozzáállásán nem javít.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!