IV. Károly váratlanul feltűnik

Minden más hírt háttérbe szorít egy váratlan esemény: IV. Károly feltűnése. Az államforma megválasztását az országra bízó, ezzel végeredményben a trónról 1918 őszén lemondó, jó ideje Svájcban élő uralkodó jövetele azért is kelt óriási meglepetést, mert távozása óta nem mutatott látható érdeklődést Magyarország iránt. A kormányzó közli a királlyal: a nemzet érdekében mielőbb hagyja el az országot.

20031013

Bombaként robban a hír március legvégén, hogy IV. Károly néhány napja Magyarországon tartózkodik. Március 30-án a kormány közleményt ad ki az 1918. november 13-án a trónjáról egyszer már lényegében lemondott uralkodó érkeztéről. „Szombaton, e hó 26-án éjjel fél tizenegy órakor IV. Károly király váratlanul megjelent Szombathelyen és a püspöki palotában szállott meg.” Az éppen ott időző Vass József közoktatásügyi miniszter odakérette gróf Teleki Pál miniszterelnököt is, aki a Vas vármegyei Ináncon töltötte az ünnepet gróf Sigray Antal kormánybiztos birtokán. „A miniszterelnök a felszólítást éjjel után két órakor kézhez véve, gróf Sigray kormánybiztossal együtt hajnalban Szombathelyre érkezett, s csupán ott szerzett tudomást a király megérkezéséről. A miniszterelnök és Vass miniszter reggel fél hét órakor Budapestre indult, hogy a reggel nyolc órakor elutazó királyt megelőzve, a kormányzónak a szükséges jelentéseket megtehessék, géphiba következtében azonban csak a király beérkezése után jöttek meg. A király azonnal felkereste Horthy Miklós kormányzót és vele hosszabb megbeszélést folytatott. A kormányzó az ország érdekének feltárása mellett rámutatott annak szükségességére, hogy a király az országot mielőbb hagyja el. A király a fővárosból azonnal el is utazott anélkül, hogy bárki mással érintkezett volna.” A kommüniké kitér rá: az összehívott miniszterek a kormányzó elnöklete alatt arról is döntöttek, hogy „lépések tétettek aziránt is, hogy a királynak idegen országok területén való áthaladása lehetővé tétessék.” Az erre vonatkozó biztosítékokat viszont IV. Károlynak Szombathelyen kell bevárnia, ahol a kormányfő „gondoskodott a király biztonságáról, valamint arról is, hogy a király itt tartózkodásának magánjellege minden tekintetben megóvassék”.

Leszögezik: „Eddigi megállapítás szerint a király utazásáról egyetlen magyar tényezőnek sem volt előzetes tudomása, s az felelőtlen befolyásra vezetendő vissza.”

IV. Károly király Fotó: Wikipédia

A következő napokban aztán fény derül IV. Károly megjelenésének a részleteire is. Csak feltételezni lehet, hogy kedvező hazai fogadtatás esetén elhagyott trónja ismételt elfoglalásának lehetősége motiválhatta.

A Pesti Hírlap április elsején tárgyalja a király megérkezésének körülményeit. 26-án szombaton későn este Erdődy Tamás gróf és egy további vendég érkezését jelezték gróf Mikes János szombathelyi püspöknek. A püspök nem ismerte föl mindjárt IV. Károlyt. „Az ismeretlen észrevette a püspök vizsgáló tekintetét és nevetve megszólalt: Nem ismer? A püspök elhűlve ismerte meg a rég nem hallott hangról az idegent.” Jellemző, hogy Vass József „azt hitte, hogy a püspök tréfál és nem hitte, hogy a hír igaz. […] már percekig beszélgetett vele és még mindig suttyomban azt a gyanút táplálta, hogy vajon nem csinált-e tréfát a püspök azzal, hogy egy idegen urat szerepeltet IV. Károlyként.”

A király ezután „úgy rendelkezett, hogy küldjenek azonnal automobilt Iváncra Sigrayért és Telekiért. A Pesti Hírlap április 2-án közli Teleki Pál beszámolóját. „– Nem tudtam, hogy mi lehet – beszélte a miniszterelnök – egész úton azt találgattuk. Talán valakit meggyilkoltak – gondoltam a legrosszabb eshetőségre. Még sötét volt, hajnali négy órakor érkeztünk meg a püspöki palotába. Megyünk fel a lépcsőn. A kultuszminiszter ajka körül gúnyos mosoly játszadozik. – Ha Vass mosolyog – mondtam – nem lehet valami szomorú dolog. Mi történt? – Itt van a király. – Ki? – IV. Károly. – Lefelé bukdácsoltam a lépcsőn. – Hát hogyan lehet az? […] bevonultunk a püspök szobájába, ahol tényleg ott volt a király.”

Megállapodnak abban: Telekiék reggel autóval a fővárosba mennek, hogy jelentést tegyenek a kormányzónak a király érkezéséről, majd egy és negyed óra múlva Károly is követi őket autón Sigray gróffal, így a miniszterelnök előkészítheti Horthyt. A kormányfő autója azonban defektet kap és a sofőr a hosszabbik utat választja, így ezért sokkal később érkeznek a palotához Budára, mint IV. Károlyék. Így Jármy Andor ezredest küldik föl Horthyhoz, hogy jelezze a király érkezését. Figyelemreméltó, hogy a kormányzó szárnysegédjének, Magasházy Lászlónak az uralkodó már a látogatás előtt parancsokat osztogat. A 8 Órai Ujság 2-án így ír erről: „Magasházy jelentkezett őfelségénél, aki kérte, hogy nyissák ki a lakosztályát. A szárnysegéd azonban elmondta, hogy ez nem áll módjában, mert a lakosztály le van zárva és a kulcsokat nem tudja előteremteni. A király erre kérte Magasházyt, hogy jelentse megérkezését a kormányzónak, mert beszélni óhajt vele.” A két és fél órás tárgyalás alatt több, a fővárosban tartózkodó kormánytag is összegyűlik, a miniszterelnök is befut, de a találkozón egyikük sem vesz részt. A lap így folytatja: „a kormányzó közölte a királlyal teljes nyíltsággal a külső és belső politikai helyzetet, és felkérte, hogy az ország érdekében hagyja el az országot.”

Sokat elárul Horthy és Károly király négyszemközti megbeszéléséről, hogy amikor az uralkodó kijön, senkihez sem szól. „A tanácskozás után a király eltávozott a kormányzó szobájából, senkivel már nem érintkezett, lement az autójához és odaszólt Almássy főhadnagyhoz: – Kurblizni! … Azonnal indulunk vissza Szombathelyre!”

A király a szombathelyi püspöki palotában védőőrizetet kap. „A palotát kívülről két rendőr őrzi. Bent a palotában a kormányzó rendeletéből állandó tisztőrség van a király személyes biztonságára.” Horthy Miklós további információkkal szeretné meggyőzni Károlyt saját helyzetelemzésén kívül. „Kedden reggel érkezett meg különvonaton Andrássy Gyula gróf, Bethlen István gróf és Hegedűs Pál altábornagy, hogy a kormányzó megbízásából tárgyaljon a királlyal és informálják Magyarország külső és belső politikai, valamint katonai helyzetéről. Hegedűs Pál altábornagy közel másfél órát tartó kihallgatáson terjesztette a király elé a katonai helyzet ismertetését.” A lap „beavatott helyről” úgy értesült, ez utóbbi beszámolónak „a király elhatározására igen döntő befolyása volt”.

Érdekes egybeesés, hogy március 31-én Az Est arról ad hírt: „az ügyészség már elkészült vádiratával az ellen a négy telefonos kisasszony ellen, akik a Károlyi-forradalom idején mindazokat a fontos diplomáciai és katonai beszélgetéseket kihallgatták, amelyeket a kormányférfiak és más vezető egyéniségek egymás közt vagy a bécsi udvarral folytattak. A telefonos kisasszonyok a beszélgetésekről rögtön értesítették a forradalom előkészítőit, úgyhogy ezek mindenről idején és pontosan értesültek, ami munkájukat nagyon megkönnyítette. […] Így írásban találták meg náluk azt a beszélgetést, amely a kritikus órában a király és Lukachich közt folyt le. Lukachich báró [aki Budapest katonai parancsnoka volt] értesítette a királyt a budapesti állapotokról, a rend teljes felfordulásáról, felhatalmazást kért a forradalmi mozgalom erőszakos elnyomására […] Írásban értesítették a forradalom előkészítőit arról a beszélgetésről is, amelyet Vázsonyi folytatott Windischgraetz herceggel. Vázsonyi Vilmos szemrehányást tett Windischgraetz hercegnek, mert nem akadályozta meg, hogy Jászi Oszkár kihallgatáson jelenhessék meg a királynál.”