Igazi bomba hírt közöl március 5-én Az Ujság: Kiutasították Olaszországból Károlyi Mihály grófot. Mint írják, „Az Ujság szerkesztősége késő éjjel azt a jelentést kapta Zürichből, hogy az olasz kormány ma kiutasította Olaszországból Károlyi Mihály grófot, feleségét, Andrássy Katinka grófnőt és titkárát. A kiutasítást az olasz kormány azzal indokolja meg, hogy Károlyi Mihály gróf az utóbbi időben visszaélt a vendégjoggal és kétes elemekkel az olasz állam nyugalmát veszélyeztető tárgyalásokat folytatott.”
A Pesti Napló 6-án már azt közli: „Az olasz rendőrség letartóztatta Károlyi Mihályt.” A lap római tudósítója jelenti: „A felső-olaszországi zavargásokkal kapcsolatban az olasz hatóságok megállapították, hogy a kommunisták külföldről pénzt kaptak és külföldi agitátorok tartózkodnak az ipari centrumokban. A rendőrség gyanúja többek között Károlyi Mihály ellen irányult, aki az utóbbi időben különböző felső-olaszországi városokban bukkant fel. […] Károlyi Mihály római lakásában házkutatást tartottak és ebből az alkalomból leveleket és egyéb iratokat találtak, amelyekből gróf Károlyi összeköttetése az orosz bolsevistákkal kétségtelenül kitűnik. Igen sok pénzt is találtak nála, és az egyik pénzcsomag a »szovjet« fölírást viselte. Miután gróf Károlyi a büntetőtörvénybe ütköző működést fejtett ki, az olasz rendőrség letartóztatta. Mint a lapok jelentik, Károlyit Pontebbán át ki fogják toloncolni az országból. A rendőrség előtt kijelentette Károlyi, hogy Olaszországon át Portugáliába akart utazni, hogy ott letelepedjék.”
Eközben majdnem egy hétig nem jelennek meg a lapok a nyomdászok sztrájkja miatt. Március 5-én Rákosi Jenő főszerkesztő a Budapesti Hírlap vezércikkében úgy értékel: „A sajtó egyheti némasága fojtó ködként nehezedett életünkre. Az ország, a főváros megsiketült és megvakult, a sajtó hőbörtös lekicsinylőinek és ellenségeinek ismét alkalmuk volt tapasztalni, hogy a napisajtó a nyilvánosság füle, szeme és szája. Kellett-e nyomdabeli kollégáinknak a sztrájk kétélű fegyveréhez nyúlni, nem mi döntjük el. Gazdasági célzataikban úgy a mi, mint a nagyközönség szimpátiája mellettük volt és e szimpátiát nem rontották le azok a gyanakvó feltevések, melyek a sztrájk mögött politikai hátteret is kerestek. […] Minél tovább tartott a némaság, annál nagyobb volt az izgalom. Féltek az általános sztrájktól, a kommunizmustól. A rémhírek egyre terjedtek, de inkább csak az utcai és a kávéházi publikumban, mert a polgári társadalom zöme ma már nem fogadná a hírhedt októberi napok gyáva megadásával az ellene támadó rohamokat.”
