Ellentmondásos hírek kelnek szárnyra arról, hogy az antant az Ausztriának ítélt Nyugat-Magyarország ügyében ismét jegyzéket küld hazánknak, immár ultimátumszerűen. Szeptember 24-én arról ír a Pesti Hírlap: „A francia kormány félhivatalosan, a Havas-ügynökség jelenti, hogy a nagykövetek értekezlete ma nyújtotta át párizsi követünknek, Praznovszky Ivánnak a már előre beharangozott jegyzéket. A Havas-ügynökség kivonatosan közli is a jegyzék tartalmát, és ha ez tényleg hiteles kivonat – amiben nincs okunk kételkedni –, akkor az entente-nak ez az újabb lépése sem jelent ultimátumot, mert igaz ugyan, hogy követeli Nyugat-Magyarország kiürítését a legrövidebb idő alatt, de nem említ precíz záros határidőt. Az entente jegyzéke kényszerítő rendszabályokkal fenyegetőzik, ha nem teszünk eleget ennek a parancsnak, de úgy látszik, nem említi meg, hogy milyenfajta kényszerítő rendszabályokra gondol.”
Közben az MTI a Reuters hírügynökség információját átvéve arról tájékoztat, hogy „a nagykövetek tanácsa elhatározta, hogy Magyarországhoz ultimátumot intéz. Néhány lap azt mondja, hogy az ultimátum szövegét még megvizsgálják; más lapok ellenben kijelentik, hogy a szövegben már megállapodtak. Az ultimátum körülbelül 10 napos határidőt tűz ki Nyugat-Magyarország kiürítésére. Ha az ultimátumot el nem fogadnák, Olaszország kedvező álláspontot foglal el a gazdasági blokáddal szemben. Más szövetséges hatalmak ellenben szövetséges csapatok kiküldése mellett vannak.”
Olaszország azonban nem akar szerepet vállalni a hazánk elleni fegyveres fellépésben, s erről Ivanoe Bonomi olasz miniszterelnök nyilatkozik. A Neue Freie Presse velencei jelentését átveszik a hazai 24-i lapok, miszerint „Bonomi kijelentette, hogy az olaszok fegyveres előnyomulásáról szó sem lehet, Olaszország nem akar Európa csendőre lenni, és nem akarja a vele szemben megnyilvánuló rokonszenvet eljátszani”.
A csehszlovák külügyminiszter más állásponton van. A 20-i 8 Órai Ujság a bécsi Montagszeitung prágai jelentésére alapozva közli: „Jól értesült körökben híre jár, hogy Benes bécsi követe útján már kétszer ajánlotta az osztrák kormánynak, hogy kérje fel Csehországot a beavatkozásra, és hogy ő maga az antant nagyhatalmaknál a beavatkozásra szóló megbízás elnyerése érdekében buzgólkodik. A Benes szándékaival ismerős egyének állítása szerint Benes egyetért a kisantant többi államaival abban, hogy ennek a megbízásnak az elnyerését minden eszközzel elő kell mozdítani. A megbízást pedig egyben Magyarország teljes felosztására kell felhasználni. A kisantant beavatkozásának Olaszország a legmakacsabb ellensége.”