A szerbek bizonyítják Tisza István háborúellenességét

A kormányzó június 16-ra hívja össze az új nemzetgyűlést, a kormány ezért május végére és június elejére ütemezi a parlamenti választásokat. Megzavarják a kormánypárt kampányrendezvényét, egy fő megsebesül. A Financial Times rosszallja, hogy a genovai konferencia bizottságaiból kiszorítja hazánkat a kisantant. Az új budapesti amerikai nagykövet a két ország közötti hagyományos jóviszony felújítása mellett tesz hitet. Egy belgrádi lapban egy magyarellenességéről ismert publicista védelmébe veszi Tisza István néhai miniszterelnököt, mint aki Béccsel szemben mindent megtett a Szerbia elleni háború elkerüléséért.

(Original Caption) Congressman Fred A. Britten with Judge Theodore Brentano, the U.S. Ambassador to Australia. Fotó: Bettmann

Április 27-én a Pesti Napló már azt közli: „A kormány erélyes vizsgálatot indít a jánosházi incidens ügyében”. Arról írnak, hogy a kormánypártban  „az ottani gyűlés megzavarását előre megszervezett és előkészített akciónak tulajdonítják és ezért a kormány erélyes vizsgálatot fog elrendelni. A hírek szerint budapesti detektívek fognak leutazni Jánosházára, hogy ottan a tetteseket és esetleges felbujtóikat kinyomozzák.” Hozzáteszik: „állítólag a miniszterek autói ellen is merényletet terveztek volna, amiről azután később lemondottak.” 

„Angol lap Magyarország mellett” címmel ismerteti a Financial Timesnak a genovai gazdasági helyreállítási konferencia kapcsán született írását  április 29-én a Budapesti Hírlap. „A cikk a leghatározottabban helyteleníti, hogy a kisantant kiszorítja a bizottságokból Magyarországot. Hangoztatja, hogy a legfontosabb kérdés a jóvátétel, amellyel azonban a génuai konferencián nem foglalkoztak. Pedig a probléma sürgősebb megoldása elengedhetetlen feltétele a világ gazdasági újrafelépülésének.” 

„Az amerikai nép barátja Magyarországnak” ― nyilatkozza a 8 Órai Ujságnak Theodore Brentano, az USA kinevezett új magyarországi nagykövete. „Az Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara ― New York-i lapok jelentése szerint ― nagy és lelkes ünnepség keretében búcsúztatta el […] Az amerikaiak sok várakozással tekintenek Brentano követ magyarországi szereplése elé, mert az ész és a szív emberének ismerik. Az ünnepségen megjelentek az amerikai magyarság reprezentánsai, akik az amerikai magyarok életében vezető szerepet töltenek be.” A kamara elnökének, Konta Sándornak a köszöntője, valamint a zenekar által eljátszott amerikai és magyar himnusz után az új budapesti nagykövet beszélt. „Mikor ebben a teremben vagyok, eszembe jut az a beszéd, amelyet Henry Ward Beecher mondott 1886. november 26-án itt, New Yorkban azon a banketten, amelyet a világ egyik legnagyobb művészének, Munkácsy Mihálynak a tiszteletére rendeztek. Munkácsy ― mondotta beszédében ― a dal, a művészet és a hősök országából jött hozzánk. A nagy Kossuth Lajos földjéről jött, akinek emlékét rajongva tisztelem és jogos rajongással, mert a Plymouth Church volt az első, amely megnyitotta kapuit, hogy tőkét gyűjtsön szent missziója céljaira.” Brentano az Egyesült Államok ügyvivőjeként kijelenti: „Amerika doktrinája a döntőbírói tiszt. És amikor azon a ponton állok, kedves barátaim, hogy útnak induljak Magyarországra, el fogom vinni azt az üzenetet, hogy az amerikai nép barátja Magyarországnak, hogy a mi kormányunknak az az óhaja, hogy visszaállítsa és ápolja a legteljesebb mértékben azt a barátságot, amely az Egyesült Államok függetlenségének elnyerése óta csaknem szakadatlanul fennállott Magyarország és az Egyesült Államok között. Megbízatásomnak fogok eleget tenni, amikor a magyar népnek legjobb kívánságainkat fogom kifejezni azzal a bizalommal, hogy a barátságos viszony felújítása és a kölcsönös jóakarat jó eredményekre és kölcsönös haszonra fog vezetni.” Végezetül utal rá, hogy hazánknak ősi államalakulata és az angolokéval egyidős alkotmánya van. „Az ezeréves Magyarország, amelynek magna chartája van, a civilizáció vezére lesz továbbra is, mert a civilizáció békét, virágzást, boldogságot és szabadságot jelent.” 

Theodore Brentano                                           Fotó: Gettyimages.com

Gróf Tisza István világháborús szerepét tisztázó cikket közöl a Beogradski Dnevnik, amelyről a Budapesti Hírlap számol be április 30-án. Mint írják, „Cicvaric Krsta, ismert szerb publicista titkos osztrák diplomáciai okmányok alapján fejtegeti a világháborúért való felelősség kérdését. A cikk bennünket, magyarokat nemcsak a legnagyobb mértékben érdekel, de szomorú elégtétel nekünk és Tisza István emlékének, mert tengelye, hogy Tisza elejétől végig ellene volt a háborúnak, sőt a békés megoldásért egész súlyával exponálta magát. A jugoszláv leleplezés annál nagyobb értékkel bír, mert egy magyargyűlölő újságírónak a tollából és egy magyarfalásáról híres jugoszláv lapban látott napvilágot, mely a reakcionárius szerb demokrata pártnak az orgánuma.” Az írásban kifejtik, hogy Tiszával már június 30-án kész támadó tervet közöltek Ferenc Józsefnél tett részvétlátogatása alkalmával, ám az akció „terve azonban kemény akadályra bukkant Tisza István grófban, aki meg volt győződve arról, hogy Szerbia esetleges meghódítása a monarchia kebelében élő összes szerb elem tömörülését vonná maga után.” Ezután Leopold von Berchtold külügyminiszter Ferenc József segítségével próbálta megnyerni az ügynek, ám „Tisza nem tágított”. 1914. július 6-án a magyar miniszterelnököt bizalmas minisztertanácsra hívják Bécsbe, ahol újólag ellenzi Szerbia megtámadását, s kéri, hogy legalább kíséreljenek  meg előbb diplomáciai úton elégtételt szerezni, amit szerinte a szerbek meg is fognak adni, s ezzel meg is kell a monarchiának elégedni. Budapestre visszatérve rögtön memorandumot intézett a királyhoz. „Ebben az emlékiratban is hangoztatta, hogy a Szerbia ellen való háború a monarchiát oly súlyos komplikációkba sodorhatná, melyek végső veszedelemmel fenyegethetnének. Mindent el kell tehát követni, hogy a háború elkerültessék.” Cicvaric arról ír, hogy szegény Tisza hiába várt válaszra. „Memorandumát egyszerűen semmibe vették. Amikor azután a második bizalmas tanácskozásra hívták Bécsbe, lehangoltan engedett a háborús hangulatnak, azonban akkor is kikötötte, hogy a monarchia követeléseit előbb közöljék Szerbiával, s ha azokat nem teljesítené, intézzenek rövidlejáratú ultimátumot, s csak ezután következnék a hadüzenet. Ezt a javaslatát elfogadják ugyan, de Tisza még ekkor is rezignáltan tiltakozik az ultimátumnak olyan szövegezése ellen, hogy azt Szerbia ne teljesíthesse. Persze hiába tiltakozik.” A Budapesti Hírlap kommentárja: „A trianoni békének fő indítóoka az a vád volt, hogy Magyarország volt a világháború fő oka. Cicvaric, aki eddig talán soha egy jó szót nem ejtett rólunk, mégiscsak elég tárgyilagos koronatanúja annak, hogy ez a vád alávaló hazugság.”